Lélekpillangó

    Normál ár: 5 990 Ft

    A Te árad: 5 691 Ft

    Értékelés:  (3.8)
    Boldogságot adni és kapni: mindenkinek ez az egyik célja az életben, De vajon tudjuk mi tesz boldoggá másokat és minket? A Lélekpillangó társasjáték során közelebb kerülünk a válaszhoz, hiszen minden fordulóban egy játékos megpróbálja kitalálni, a többiek közül kit mi tenne boldoggá. A kulcs az egymásra hangolódás, mivel a többi játékos is akkor kap pontot, ha az osztó eltalálja, melyik lapot választották. A játékot még változatosabbá teszik a szituációkártyák, amik megadják, mi szerint kell választani a játékosnak.
    25 új kártyával!
    Ki kit ismer jobban? - az empátia derűs világa

    Hogy miről szól a Lélekpillangó című társasjáték? Arról, mennyire ismerjük játékostársainkat. Nem a műveltségüket, nem a taktikus elméjüket, és nem is az ügyességüket kell ismerjük - de mindegyiket egyben! Tudnunk kell, kik ülnek velünk szemben, vagy legalábbis gyorsan meg kell ismerjük őket, ha azt szeretnénk, hogy előrébb léphessünk a színes és kacskaringós pálya mezőin.

     Mert miről is szól a játék? Ha kinyitjuk a derűskék dobozt, keressük meg a legfontosabb részét: egy vastag pakli, gyönyörű képekkel díszített kártyát. A képek nagyon változatosak: míves csatornafedéltől és szivárványtól kezdve szerszámok és kiszáradt fatönk festői fotóján keresztül pincérig és denevérig - elég széles a paletta. A kezdőjátékos ezek közül a lapok közül fed fel, a játékosok számánál eggyel kevesebb kártyát, mindenki számára látható módon.

    Ezután egy másik, vékonyabb kártyapaklit vesz a kezébe a kezdőjátékos. Ebben mindegyik lapnak olyan színe van, amilyen színűek a játék bábui. Ezek amúgy nem a klasszikus színösszeállítást képviselik, helyette mindegyik élénk világos színben virít. De a kártyalapok között van egy szürke is…

    Az osztó játékos feladata ugyanis abból áll, hogy a felfordított színes képekhez válasszon ki a többi játékost képviselő színes kártyákból egyet-egyet, de úgy, hogy a többi játékos ne lássa, melyik fényképhez melyik színt, azaz játékost rendelte.

     

    Két szó: empátia és asszociáció

    Hogy milyen fényképet választ az osztó? Ebben rejlik a játék szépsége: a Lélekpillangó a gondolattársítás és a ráérző készség játéka. A fotók valamilyen tárgyat, élőlényt, élethelyzetet mutatnak meg, de ugyanakkor hangulatot, érzelmet is tükröznek. Hogy pontosan mit, ez már asszociáció kérdése: egy félhomályos pince képe sok mindent közvetíthet. Jelentheti a néző számára a magányt, az elhagyatottságot, a biztonságot, csendet, de akár a középkori építészetet, vagy a hátul pislákoló fény a kiutat, a reményt.

    És most jön az empátia próbatétele. A lapok (höhö) sokszínű jelentéséből ki kell hámoznunk, a szemben ülő társainkhoz melyik kártya illik a legjobban. Ja igen, a szürke lap… Ha meg vagyunk róla győződve, hogy a fényképek közül egy senkit sem mozgat meg, rátehetjük a szürke lapot, ezzel jelölve, hogy ezt senki nem fogja magáénak érezni.

    És ha túlvagyunk a lapok megjelölésén (helló Vágó úr), akkor jönnek a többiek. Mindenki egy, a saját bábujának megfelelő színű koronggal megjelöli azt a képet, amit úgy gondol, hogy legközelebb áll hozzá.

    Ha mindenki jelölt, az osztó felfedi a színes jelölőkártyákat, és ha a korongok és a kártyák egyeznek, az osztó és a korong tulajdonosa is kap egy pontot. Az osztó így akár annyi pontot is szerezhet, ahányan vannak összesen - hála a szürke lapnak.

    De a többi játékos is szerezhet egynél több pontot. Ha valaki teljes szívvel meg van győződve róla, hogy az egyik lap az övé, a korongot megfordítva nem egy mosolygós arccal, hanem egy dupla szmájlival jelöli meg azt a lapot, és ha az osztóval sikeresen hangolódnak egymásra, akkor ő egy helyett két pontot kap. De vigyázat, a korong ezen oldala veszélyt is rejt magában: ha a játékos nagyon biztos a döntésében, és ezt teszi egy képre, de az osztó nem ezt a lapot rendelte hozzá, ebben az esetben egy pontot veszíthet is…

     

    A hátlapon egy újabb verzió

    Ha belemelegedtünk az egymásra hangolódás vidám játékába, megfordíthatjuk a táblát, és ezzel a játék egy csavartabb verzióját játszhatjuk. Itt ugyanaz a kanyargós pálya, a pillangó vonala köszön vissza, de mezőnként más és más lehetőségekkel.

    Egyrészt vannak duplázó mezők, az ezeken álló bábukkal kétszer annyi ponthoz juthatunk - ha sikeresen választunk. A mosolygós mezőkön eldönthetjük, duplázunk, vagy egy szituációkártyát húzunk. A harmadikféle mezőkön pontosan ezek a szituációkártyák láthatóak.

    A szituációkártyák az eddigi ráhangolódás-játékot fenekestül fordítják fel. Ezeken ugyanis egy-egy kérdés szerepel, olyanok, hogy "Mi az, ami ezek közül leginkább kellene egy lakatlan szigeten?", vagy hogy "Rendezőként miről forgatnál filmet a legszívesebben?" vagy "Mi a legunalmasabb számodra?".

    Megérzés, emberismeret és taktika

    A játék élvezete abban rejlik, mennyire ismerjük a többieket, illetve, ha még kevéssé ismerjük, mennyire tudunk rájuk hangolódni. Bensőséges és könnyed szórakozást ígér, családoknak és baráti társaságoknak egyaránt ajánlott. Mosolyogva felhúzott szemöldökök ("na, akkor ezt most magyarázd meg - miért a boszorkány illik hozzám a legjobban?!"), kérdések és nagy nevetések a magyarázatok hallatán. De vérbeli játékosok persze koncentrálhatnak arra is közben, melyik mezőn mit választanak, taktikai döntésükkel hogyan juthatnak a leggyorsabban előre.

    Tíbaláj

    Értékelések átlaga 


    (3.8)

    Közönségdíjak

    Kezdőknek ideális 5
    20% (1)
    40% (2)
    40% (2)
    Rendezés:
    Eddig összesen 5 értékelés
    Is-is

    Violetta | 2017. október 2.

    A Dxit kedvenc játékaim közé tartozik, kissé hasonlít hozzá, viszont sokkal inkább a másik fél/ felek megismeréséről szól a játék. Szép és hangulatos pszichológiai témájú játék is lehetne, de nem tudom hogyan lehetne kikerülni, hogy egy társaságban egymást jól ismerő emberek között ne érezze magát kivetettnek egy éppen betoppanó barát...
    Az alap ötlet tetszik, de inkább a Dixitet vlasztom...
    Nem rossz "játék"

    István | 2017. szeptember 13.

    Igazából nem is játék, hanem inkább emberismeret/csapatépítő tréning. Mi párban játszottuk még, egy kicsit más szabályokkal, hiába ismerem 8 éve páromat így is voltak meglepetések. Illetve volt, hogy belekavarodtunk a szabályokba és nem a másiknak szántuk a lapunkat, hanem magunknak, tehát nem a másik fejével gondolkodtunk, hanem a sajátunkkal...
    Egyszerűnek tűnik a játék, de bele lehet merülni egy-egy kártyalapba. Fontos! Itt nem a nevetés, trollkodás, taktikázás a fő szempont!
    Én személy szerint jobban szeretem azokat a társasokat, amelyeken nevetni, taktikázni lehet, szórakozás vele a játék, de néha elővesszük a Lélek pillangót, hogy ebben a rohanó világban egy kis kikapcsolódást leljünk egymás gondolatában...
    „Örömforráskutatás”

    Gubirobi | 2016. december 10.

    A társasjátékok piacán a pszichológiai típusú játékoknak is helye, szerepe van, amelyek segítségével a játékosok egy kicsit jobban megismerhetik egymást és önmagukat. Bizonyos fajta nyitottság kell ezekhez a játékokhoz, ahol tényleg elmondható, hogy a cél nem maga a győzelem, hanem az út, amit együtt végigjárnak a játékosok.
    Itt alapötletként azt próbáljuk beazonosítani, hogy a többieknek mi szerez örömet. Erre az eszköz egy többértelmű képeket tartalmazó kártyapakli, amelyről megkeverése után az aktuális osztó eggyel kevesebb lapot vesz el és helyez képpel felfelé a játékosok elé, mint amint amennyi a játékosok száma. Először az osztó a kezében lévő különböző színnel a különböző játékosokat jelképező lapokat képpel lefelé teszi le minden egyes lap mellé „ráhangolódva”, hogy a többieknek melyik lap is lehet az örömforrása.
    Majd a játékosok a náluk lévő korongok segítségével ténylegesen jelzik, hogy a felkínált lapok közül melyik a tényleges örömforrás.
    Ezek után összehasonlítják az osztó tippjeit és a valóságot (akár meg is magyarázhatják miért is azt a lapot választották). A jó találatokért pont jár, a rosszakért nem (sőt a játéktáblán vissza is kell lépni egyes esetekben).
    Amikor először valaki célba ér, vége a partinak és talán már többet tudunk a többiekről, mint amikor leültünk az asztalhoz.
    A játék másik variánsában már különböző szituációs kártyák is színesítik a pályán történő haladást.
    Könnyű szabályok, kellemes kikapcsolódás, hangulatos kis lazítás.
    Dixit kicsit másképpen...

    Jiling | 2016. november 18.

    Fura hangulatú, érdekes, belemagyarázós társasjáték. Nekem kicsit dixit hangulata van. Győztes igazából nincsen, ha azt nem veszem bele hogy megismerhetem mások, vagy a saját gondolkodásomat, érzésvilágunkat.
    Beszélj magadról

    Zsolt | 2015. július 17.

    Közösség összekovácsolására, ismerkedésre, új munkahelyi csoportnál felnőtteknek is jó. Nekem az Ungame van meg és ezt máshol láttam, de ez igényesebb kivitel ...

    Csak regisztrált vásárlók írhatnak véleményt. Lépjen be vagy regisztráljon.

    A játékszabály letöltéséhez be kell jelentkezned vagy regisztrálnod!