Álljon itt egy 10-es lista néhány olyan magyar nyelvű társasjátékról, amelyek között nagy eséllyel találtok megfelelőt akár egy 8 vagy annál több fős társaság számára is.
1 perces szabály – 5-10 perces meccsek
Persze önmagában már ezzel a fejléccel is lehetne 10-es listát írni, a mindenféle gyorsasági, odacsapós játékokról, de ehelyett inkább megemlítem két jeles képviselőjét a műfajnak, maradjon hely másoknak is.
Az első a listán természetesen a Dobble, aki ismeri, vagy csak a hírét hallotta talán nem is lepődik meg ezen. A Dobble kétségkívül az egyik legegyszerűbb és legnépszerűbb partijáték. Könnyű megtanulni, lehetetlen elunni és mindössze néhány perc lejátszani. Aztán jöhet a következő menet, és aki játszott már Dobblét, az pontosan tudja, hogy nem csak jöhet, jönni is fog!
Nála egy lehelettel összetettebb játék a Jungle Speed, ami igazság szerint már a Dobble előtt népszerű megoldása volt az egy perces szabálynak – sokemberes, könnyű játék problémának. Azok számára, akik csak a Dobble trónfoglalása után kezdtek ismerkedni a társasjátékokkal, izgalmas újdonságként hathat, ha a Dobble mellé valami éppen csak kicsit komplexebb, de hasonlóan pörgős játékra vágynak.
5 perces szabály – egy óra kreatív agymenés
Kettesével haladunk. Úgyhogy íme, két asszociációs játék, egy szavas és egy képes. Tudom, mire gondoltok, Ti, akik ismeritek a játékokat, de nem lennék képes letudni az egészet egy Fedőnevek – Fedőnevek képekkel párosítással. Nézzünk két még eltérőbb darabot.
Persze az egyik ezek közül a Fedőnevek lesz, hiszen ebben a kategóriában megkerülhetetlen. Nemcsak mert év játéka volt (2016-ban), inkább az azóta is tartó töretlen népszerűsége, könnyed játékmenete és az összehasonlíthatatlan játékélmény miatt, amit nyújt. Szóasszociációs-csapatverseny-társasjáték, talán így lehet a legjobban körbeírni. Hogy mitől olyan jó, azt nehéz elmagyarázni – a puding próbája az evés, a játéké a játék, és ez a Fedőnevek esetében mindenképp így van. De hogy egy kis fogódzkodónk legyen: A játék maga egyszerű, nem füstöl el tőle az ember agya, mégis van benne kihívás, kell gondolkodni (de nem számolni), megvan benne a csapatmunka öröme, a verseny izgalma és rengeteg helyzetkomikum, ami abból adódik, hogy két ember kétféle képpen gondolkodik, és nem látnak bele egymás fejébe.
Ki kell próbálni. Nem lehet nem kipróbálni.
Másik példám a kategóriából megint csak egy korábbi sztárjáték, a Concept. A Fedőneveknél kicsivel könnyedebb, illetve nem csapatjáték, hanem egyfajta laza együttműködős-versengős elegy. Ebben egy nagy táblán lévő apró ábrák összekapcsolgatásával kell elmagyaráznunk szavakat, kifejezéseket (nehezebb fokozaton játszva filmcímeket, szólás-mondásokat is) úgy, hogy közben meg sem szólalunk.
Sokat elmond a játékról, hogy sokan nem is pontra játsszák, csak felváltva „mutogatják” el a feladványokat, mert az már önmagában annyira szórakoztató.
Üdítő elegyek – néhány a fentiekből rázva és keverve
Természetszerű, hogy ha egy játék nagyon befut, annak előbb-utóbb megjelennek a klónjai, utánzatai, amik helyett akkor már érdemesebb az eredeti játékkal játszani (nem, ilyeneket nem fogok ajánlani).
Ugyanakkor az is igaz, hogy a korszakalkotó játékok egészen új gondolatokat, új megközelítéseket hoznak be a társasjátékok világába, ami megihlethet más szerzőket, akik az új csapásokból tovább-barangolva kitalálnak valami újat és eredetit. Néha valami kivételeset.
Jó példa erre a Lépten-nyomon Amszterdam, ami érzésre a Fedőnevek és a Dixit (képes asszociációs slágerjáték) házasításából jött létre, de mégis egész más, mint a fenti kettő. Annál is inkább, mert nyilván nem csak két játékmechanizmust találunk a dobozba dobva, amik ott hevernek a karton alján pucéran, hanem egy komplex egészet: egy nyomozós játékot, gyönyörű illusztrációk garmadája között. Két csapat verseng egymással, hogy végére járjanak egy ügynek, képről képre lépve, kerülve a rendőrséget és hajszolva a megoldást.
Ugyancsak a Fedőnevekkel rokonítható, mégis egészen más élményt nyújt a Kódfejtő, amit sokan a fordított Fedőneveknek is címkéznek. Itt ugyanis nem az az elsődleges cél, hogy a csapatunk kitalálja, mely szavakra utalunk, hanem hogy az ellenfél ne találja ki. Na jó, azért egyáltalán nem mellékes, hogy a csapattársaink kitalálják – logikus, kódokról van szó. Nem is hangzik olyan egyszerűnek, igaz?
Kommunikatívaknak – vitatkozós-győzködős játékok
Ezek a társasok a beszédesebbek számára lettek kitalálva, igaz, a jó beszélőke mellett logikára és taktikai érzékre is szükség van a megnyerésükhöz.
Közös vonás ezekben, hogy a játékosok titkos szerepeket kapnak, eltérő célokkal és jobbára nem tudják egymásról, ki kicsoda és kivel van.
A Vérfarkasok-ban például nappal mindenki Millers Hollow egy, látszólag ártatlan lakója, ám éjszaka egyikük-másikuk vérfarkassá változik, és ezek megölnek egyet a többi játékos közül. Mikor felébrednek, a falu lakóinak rá kell jönniük ki a farkas, mert ha nem, tovább fogyatkoznak. Van ugyan közülük, aki látja a vérfarkasokat, de mi van, ha nem hisznek neki, mert azt hiszik, ő is egy a ragadozók közül, mondjuk, mert valaki a valójában vérfarkas, de embernek hiszik sikerrel elhitette velük, hogy az?
Ez a játék egyébként kifejezetten ideális táborozáshoz és más, sokemberes összejövetelekhez, ugyanis nemcsak 8-an 10-en, de akár 18-an is lehet játszani!
Hasonló alapokon nyugszik az Avalon, bár jóval összetettebb, más a hangulata és a témája is. A játékosok nagy része Arthur király híveiből – egyikük maga Merlin –, más része pedig Mordred hitszegő csatlósaiból áll. Utóbbiak szintén Arthur híveinek álcázzák magukat, ám céljuk, hogy elszabotálják azokat a küldetéseket, melyekre a gyanútlan királypártiak magukkal viszik őket.
A Vérfarkasokénál kisebb társaságok számára alighanem tökéletes választás.
Kategórián kívüliek – két érdekes darab, amihez hasonlót nehéz lenne találni
A legjobb társasjátékok attól a legjobbak, hogy valami olyan extrát nyújtanak, amit semmi előttük. Amikor az ember azzal az érzéssel kel fel asztaltól, hogy „ez valami fantasztikus volt és csak ezzel tudunk ilyet játszani”. Pont ezért nem árt kísérletezni, újabb ismeretlen játékokat kipróbálni, mert az ember új kedvencekre bukkanhat, amiről tudja, hogy számára nincs még egy olyan játék.
A következő két társas is csapatjáték, épp ezért mindkettő nagyobb társasággal adja ki igazán az ízét A szabályaik nem olyan egyszerűek, de nem is túl bonyolultak, cserébe viszont egész különleges játékélménnyel szolgálnak.
A Captain Sonar például egy tengeralattjáró-szimulátor. Nem, nem Torpedó, csak felturbózva, hanem egy szimulátor: kapitánnyal, lokátorossal, mérnökkel és elsőtiszttel (tengeralattjárónként). Mindegyikük egy-egy játékos, és mindegyiküknek megvan a maga feladata, műszerei. Nekik együtt, valós időben kell bemérniük és megsemmisíteniük az ellenfél csapatának tengeralattjáróját úgy, hogy közben manővereznek és igyekeznek elkerülni, hogy őket bemérjék és kilőjék. Nem kis feladat, és nem kis élmény!
A Vigyázat vadnyugat! (hogy tematikusan kicsit más vizekre evezzünk) egy asztallapon megelevenedett western film. Illetve egész pontosan 10 western film, ugyanis tíz forgatókönyv alapján rakhatjuk fel a díszleteket és a kezdő állást, tudhatjuk meg a két csapat, a törvény emberei és a törvényen kívüliek célját, aztán kezdődhet a sarkantyúcsörgetés és pisztolyelsütögetés.
A 3D-s díszletek között apró cowboyainkat egyébként pöcköléssel tudjuk irányítani – mint a gombfociban. Pöckölve mozgunk, lövöldözünk, vonulunk fedezékbe. Vagyis a Vigyázat vadnyugat nem csak egy hangulatos taktikai-, de ügyességi társasjáték is egyben!
Woland
