De lehet jó egy olyan szabadulószoba, ami már a zsebünknél sem követel magának több helyet? Nem mondom meg a választ, elvégre ez egy spoilermentes írás – tessék tovább olvasni.
Ha valaki játszott már az Escape the Room – A csillagvizsgáló rejtélyével, az a dobozban nagy borítékokat talált, azokban mindenféle kellékeket, amik bajosan fértek volna el akár egy kabátzsebben, gyűrődésmentesen pedig nyilván sehogy. Aztán jött az Unlock! – Szabadulós kalandok, és megmutatta, hogy is kell egy igazán vagány, tartalmas és nem utolsó sorban megnyerő megjelenésű játékot egy pakliba gyömöszölni. A Szabadulópaklinál ugyanerről lesz szó, az Unlock dobozában három kaland van egy-egy vaskos pakliba zárva, a Szabadulópakli pedig egy darab kaland.
Amikor kinyitjuk a dobozt, egy nagyobb kártyákból álló, vaskos paklit találunk, játékszabályt nem. Ha akarjátok, rögtön körbeülhetitek az asztalt, amint a dobozról letéptétek a fóliát. Az első lapok azonban leginkább arra szolgálnak, hogy bevezessenek a játékba, illetve megismertessék veletek a háttérsztorit. Így ha a csapat egyből a sűrűjébe vágna, akkor valakinek egyedül kell ezt végigcsinálnia, hogy aztán pillanatok alatt átadja a frissen szerzett tudást a többieknek. Igaz, akkor lemaradhattok az első csúf arcon csapásról, amit a játék azok számára tartogat, akik nagyon elbízzák magukat.
Egyértelmű lesz, hogy mikortól megy “élesben” a dolog, ekkor papírra, ceruzára és egy órára lesz szükségetek, aztán bele is vághattok. A játék maga nagyjából egy órát vesz igénybe. Akiknek kevesebb, mint egy óra alatt sikerül megoldaniuk, azok különösen büszkék lehetnek magukra, de ha túlcsúsztok egy kicsit, az teljesen természetes.
A feladványokhoz semmilyen előképzettség nem szükséges, pusztán logika. Csapatban játszva éppen ezért nagy előny, hogy ami egyikőtöknek nem jutna eszébe (tükrözni, fejjel lefelé nézni vagy visszafele olvasni valamit… tudjátok, ilyenek ezek a szabadulószobák…), az a másiknak simán eszébe juthat.
Több szem többet lát, ráadásul többféleképpen ;)
Woland
