Szent állatok, egzotikus sivatagi bazár, papirusznád, hal, finom kelmék, és lárma: főleg, ha valaki lenyúlta azt a szép sólyom szobrot, amit más nézett ki magának. Nagy a sürgés-forgás, de észnél kell lenni, mert verseny nélkül nincs ám piacolás!
Rétegelt, mint a papirusz
Az Anhk’or – A Nílus-völgy kalmárjai alapműködése egyszerű: a soron lévő játékos vagy három korongot vesz el vagy egy lapkát, aztán a következő játékos jön. Az elvett korongok lehetnek áruk (fa, nád, elefántcsont, hal vagy kelme), de lehet Ankh-korong is, ami egy kicsit speciális. Amikor lapkát szerez meg a játékos, azért árukorongokkal fizet. Ezek a lapkák különböző színűek, és rajtuk főleg szent állatok szobrát látjuk: sólyomét, szkarabeuszét és sakálét – vagy ahogy egy kedves kollégám fogalmazott: az egyiken madár van, a másikon bogár, a harmadikon meg kutya.
Amikor a játékos megszerez egy lapkát, azt a már megszerzett lapkáihoz illeszti, praktikusan ugyanolyan színűhöz vagy ugyanolyan állathoz, ugyanis a lapkáinkból, szín és állatok szerint kialakított szettekért jár majd pont. Az alapgondolat nagyjából ennyi – és most jönnek a rétegek.
Az Ankh-korongokkal a játékos nem lapkákhoz jut majd, hanem két lehetséges bónusz akcióhoz, a körében egyébként végrehajtott akción felül. Ezek közül az egyikkel egy már megszerzett lapkáját helyezheti át más lapkái mellé, a másikkal pedig a piacot töltheti újra. Bizony, a piac, ahonnan a játékosok a lapkákat szerzik, nem töltődik automatikusan, csak akkor, ha erre egy játékos kifejezetten elkölt egy ilyen korongot. Ezzel persze a többi játékos előtt is új lehetőségeket nyit meg, de cserébe ő választ először a friss áruból.
Aztán ott vannak a speciális lapkák, amiken nem állatszobrok vannak, hanem pl. írnokok, akiket megszerezve végrehajthatunk még egy akciót, vagy raktárak, amiken tárolhatunk egy-egy árut. Ez utóbbi azért is érdekes, mert összesen legfeljebb öt árukorong lehet egy játékosnál, ami nem túl sok, ugyanis a lapkák 2 illetve 3 árukorongba kerülnek, és ha csak egy vagy két konkrét lapka árát gyűjtögettük össze, azt könnyen elvihetik az orrunk elől. Ha viszont van raktár, akkor kicsit megnő a mozgásterünk.
És akkor még nem is beszéltünk magáról a piacról! A lapkák árai a játék elején véletlenszerűen alakulnak ki, így előfordulhat, hogy egy áru több különböző lapka árában is szerepel, ezáltal hasznosabbá válik másoknál – az árak alakulásától függően gyakorlatilag játékról játékra más árut más arányban érdemes készletezni.
Egyébként a lapkákért még a teljes árat sem kell feltétlen kifizetnünk: ha 4 meglévő lapkánk már egy négyzetet formáz, annak a tetejére is rakhatjuk a következőt, amit megszerzünk, és ilyenkor eggyel kevesebb árut kell csak fizetnünk érte.
Nagyon ott vagyunk – az ókori Egyiptomban
A kis dobozos, fél órás játékoktól tapasztalataim szerint ritkán várják el, hogy a témája átjöjjön, elég, ha jó a mechanizmus, elég, ha szép, az sem baj, ha színes. De ennél a játéknál a készítők nagyon odafigyeltek a hangulatra. Minden nagyon találóan ókori egyiptomi.
Az első dolog, ami a legtöbbeknek feltűnhet, az a három állatszobor: a sólyom Hórusz megtestesülése, a sakál Anubiszé, a szkarabeusz, nos, az már kicsit trükkösebb, de maradjunk annyiban, hogy Kheper, a hajnali nap istenének szimbóluma (meg az újjászületésé, a valamivé válásé stb.)
A piactábla egy kártus (olyan keret, amibe a fáraók, nemesek nevét írták), a bónuszpont-lapkák piramisok. Az áru korongokon valóban értékes árukat látunk, amik előfordulhattak az ókorban a Nílus-menti piacokon. Az a zöld nád, az konkrétan papirusznád és a fa azért fekete, mert ében, mint azok a faragványok az orientalista boltokban. A pontot érő lapkákon meg is nézhetjük a beszerzést/felhasználást, a raktár lapkákon ott vannak a raktárak, tódul ki belőlük az áru, a legkevésbé értékes lapokon pedig csak a végtelen sivatagot látni: csak homok, semmi más – szinte perzseli az ember lábát játék közben.
Mennyire Splendor?
Gyakran hasonlítják össze a két játékot, pedig…
Oké, mindkettőben vannak műanyag zsetonok, amik árukat szimbolizálnak, és azokkal gazdálkodunk, ez igaz, de a hasonlóságok sora ezzel nagyjából véget is ér.
A Splendor többé-kevésbé arról szól, hogy a vásárlásainkkal későbbi vásárlások költségét csökkentjük, és egyre több „kedvezményt” felhalmozva egyre drágább lapokat tudunk megvenni, amik a további kedvezmények mellett már egyre több győzelmi pontot is hoznak.
Az Ankh’or-ban ezzel szemben a játék adta alapvető lehetőségeket próbáljuk minél ügyesebben kitágítani, hogy minél jobb ritmusban csaphassunk le a kínálkozó lehetőségekre, mert pontot elsősorban az okosan és jó ritmusban összeszedett szettekkel tudunk gyűjteni. Ez egész más dinamika.
Mit sodort ide a Nílus?
Az Ankh’or egy kis dobozos, nagyjából fél órás, könnyed játék. Ennek megfelelően a szabályai sem bonyolultak, mégis van benne egy-két olyan apróság, ami elegendő mélységet, és figyelemre méltó újrajátszhatóságot ad neki.
Lényegében absztrakt, de van hangulata. Nem izzaszt meg túlságosan, de lehet benne azért számolni. Bizonyos döntéseknél érdemes hosszú távon tervezni, mégis elsősorban a kínálkozó lehetőségek megragadásán van benne a hangsúly. Mindig egy kicsit más, de mindig megéri elővenni.
Woland
