Szamuráj szellem

Gyors, szivatós, de szerethető természetesen ha tudsz veszteni.

A többi hozzászólás olvastán kiderülhet, hogy egy eléggé megosztó játékról van szó. Nem ok nélkül.
Én már régóta szemeztem vele, elsősorban a témája, illetve az egyszemélyes játékmódja miatt. Aztán meg is vettem.
Rögtön az elején rácsodálkoztam a kártyák és a lapkák kivitelezésére. Könnyedén megteremtik az elkeseredett szamurájok által védett falu borús hangulatát. A játék felépítése is remek. Három forduló, melyben a banditák hullámokban rontanak a védőkre, akiknek nagyon jól kell taktikázniuk mit hogyan csináljanak, és főleg mikor. Előnye, hogy több nehézségi fokozatot lehet beállítani, és való igaz, hogy nem könnyű nyerni. De ha ez elriaszt valakit, az ne akarjon játszani. Ez nem az a játék, ami az ember a 8 éves gyerekével játszik.
Sajnos, több játékossal még nem volt szerencsém kipróbálni, de a 10 éves lányommal már játszottunk párosban, és az alapszabályokat gyorsan elsajátította, még ha a stratégiai előregondolkodás képessége még nem annyira fejlett.
Sokan említették, hogy bonyolultnak tűnik a szabályzat. Való igaz, de néhány próba játék, némi gondolkodás és kristálytiszta lesz az egész, jól egymásra épülnek a rendszer elemei. Időnként tényleg igazi kihívás megnyerni a játékot. Sok számít a csapatod összetételén, mikor milyen döntést hozol, (támadsz, védekezel, támogatsz) egyszóval elég komplex játék. De tényleg csak az vegye meg, aki nem bánja, ha várnia kell a sikerélményre, és gondolkoznia is kell érte.

A játék elsőre kissé bonyolultnak tűnhet de igazi élmény vele játszani. Lehet hogy nem mindenkinek jön be a blackjack jellegű falú megvédő mechanizmusa vásárlás előtt érdemes kipróbálni.

Én magam szeretem a kooperatív játékokat, a Szamuráj Szellem kivitelben igényes, könnyen magával ragad, nincs elhúzódó játék, és önmagában könnyed.

Tényleg kamikáze akció, ahogy korábban is írta már valki, de a figurák kombinációjával és az ülési sorrenddel jelentősen növelni lehet a nyerési esélyeket.
Extra bónusz filmrajongóknak: különleges élmény felidézni a klasszikus Kurosawa film hangulatát, a karaktereket.

Nagyon szép kivitelű játék, minden nagyon jó minőségű benne, és a sok egyedi, igényes grafikát készítettek minden eleméhez.

Jó a szamuráj hangulat, és érdekes a kooperatív játékmenet.

Megnyerni még normál módban is nagyon nehéz, kell hozzá tapasztalat, és nagyon sok múlhat egyáltalán a szerepek kiosztásán és a játékosok egymáshoz való elhelyezkedésén.

Könnyű beleélni magát a társaságnak a keretsztoriban, és minden apró siker sokat jelent a játék nehézsége miatt. Nekem kuponkóddal feleáron sikerült beszereznem, azért nagyon-nagyon-nagyon megérte ez a szép és érdekes játék. A teljes árat viszont lehet, hogy már egy kicsit vonakodva fizetném ki érte, de az biztos, hogy a kiviteli érték/ár arányban még a 7 ezer forintos áron is kenterbe veri a legtöbb kisebb kivitelű játékot.

Aki egy érdekes menetű, de nem túl komplikált koopot keres, és sokat számít neki a hangulat, keretsztori és az igényes kivitelezés, annak nagyon tudom ajánlani.

Japán fanként nem volt kérdés hogy megveszem. A másik vonzó erő maga az 1 játékos mód és a nehézségi szintek beállítása. A feltüntetett időt 2 játék után már 15-30 perc közé esik inkább. Mi átlagban egy laza bevezető/levezető játékhoz szoktuk elő venni.

+ igazi szamuráj hangulat
+ igényes komponensek
+ kis helyen elfér
- agyalós/stratégiai játéknak túl sekély
- pörgős, casual-/party-játéknak túl összetett és random
- a folyamatos kudarcok miatt sokaknak el fog tőle menni a kedve már az elején

Imádom a szamuráj érát, és az ezzel foglalkozó játékokat. A SzSz pedig már a kibontásánál megvett kilóra. Rendkívül kicsi hely kell neki a polcon, mégis, tenyérnyi, gyönyörűen megrajzolt karakterlapok várnak benne, a kicsi táblán minden a helyén van, és az egyes tokeneknek külön kis mélyedés van kialakítva, hogy normálisan le lehessen csukni a dobozt. A kártyákról szintén csak a legjobb hangnemben lehet nyilatkozni; csodálatos grafikák, és amikor a 4-es értékű melákokat kihúzod, önkéntelenül is kiszalad egy "azannya" az ember száján.

Szóval az első benyomás abszolút pozitív volt... aztán elkezdtünk játszani.

Elsőre egy főként casual játékosokból álló társaságnak mutattam meg, és kisebbfajta katasztrófa lett belőle. Mit kell tenni a húzott lapokkal? Hova kell tenni mit? Mik ezek a tűznyelvek, meg körök, meg házak? Mit csinálok ezzel a kis bilétával a lapomon? Lehengerlő mennyiségű új információ; Kiai képességek, meg csataszámláló, meg sérülés, meg veszélyben lévő családok, meg lángoló barikádok... ember legyen a talpán, aki át tudja ezt elsőre látni, és értelmesen el is tudja magyarázni. Többnyire csak huzigáltuk fel a lapokat "ahogy esik úgy puffan" alapon, és természetesen rövid úton elvéreztünk. Második próbálkozáshoz már senkinek sem volt kedve.

Aztán jött a második alkalom, kissé motiváltabb, tapasztaltabb játékosokkal, de nekik sem nyerte el a tetszésüket. Mert hogy elsőre nagyon random. Persze, lehet benne kártyákat számlálni, esélyt latolgatni, mert az első forduló végére a pakli lapjai ismertté válnak. Mehet az agyalás, hogy még X banditát engedhetünk át, mert eddig Y darab ment ki a pakliból, és hogy ha Józsi a végére teszi át a fővezért, akkor azt Pisti az ő körében el tudja rakni a dobott pakliba, mert már van olyan a csatasorában, csak ehhez Atinak meg kell kapnia Inez passzolós képességét... szóval lehet így is játszani, de ez meg pont a pörgős mivoltát öli meg a játéknak. És első pár alkalommal nem nagyon fog a társaság ebbe belelátni - pont abban az időszakban, amikor a játéknak nem a szívatásról kellene szólnia, hanem legalább minimális sikerélményt adnia ahhoz, hogy tovább próbálkozzunk vele.

Ha mégis olyan szerencsés vagy, hogy ráakadsz pár hasonlóan fanatikus játékosra, akkor is érdemes házi szabályokat alkotni, mert a játék igencsak unfair tud lenni (hogy ez mennyire veszi ki jól magát egy 6000+ Ft-os játéknál, azt mindenkinek a saját elbírálására bízom).
A kezdeti 52 fosztogató kártyából pl. csak 18-on van család szimbólum, szóval nagy eséllyel előfordulhat alacsony (3, vagy 4 fős) létszámnál, hogy egész egyszerűen nincs elég kártya, amit a családok megvédéséhez kellene használni. Márpedig akinél a kör végén nincs ilyen kártya, ott a rablók leölnek egyet a 3 családból, és emiatt akár már az első kör végén jöhet a game over. Mintha a Pandemicet játszanád úgy, hogy mondjuk piros városokból csak 3 db van a pakliban... A játék ugyan ajánlja, hogy a 2 fős játékmódhoz hasonlóan ellenőrizhetjük a családos kártyák számát, de alapból ez nem opció - plusz akkor már lenne infónk a pakli eloszlásáról is.
Ugyanúgy javasolt a körök között engedélyezni a helycserét, vagyis megváltoztatni, hogy ki milyen sorrendben kövesse a másikat.. Ez még valamennyire hangulatos is, hiszen a szamurájok a játékban is vállvetve harcolnak; belefér, hogy két ellenséges roham között mondjuk az erősebbet előre engedik, a sebesült pedig csak a második hullámban fog vitézkedni, amíg újra erőre nem kap.

Szóval, szeretem ezt a játékot, de nem tudom jó szívvel ajánlani - legalábbis semmiképp sem mindenkinek. Mindenképp tegyél vele egy próbát a vásárlás előtt, mert a nehézsége és a kiszámíthatatlansága nagyon ellene tud dolgozni a játékélménynek, ha nem vagytok elég kitartóak. Ha pedig könnyedebb co-op játékra vágytok, csapjatok hozzá még egy mozijegy árát, és inkább a Forbidden sorozat valamelyik részét vegyétek meg.

Mi kedveljük a kooperatív játékokat, mostanában a Szamuráj Szellem sokszor előkerül, mert nagyon hamar, kb. 20 perc alatt lezajlik egy menet (és könnyű a SetUp is), mivel a saját körében az embernek nem kell órákig agyalni, hogy mitévő legyen. Ez egy nagy előnye, de hátránya is, ezért kapott tőlem 4-est. Ez a játék biztosan megtanít veszíteni is, nálunk borzasztó nagy %-ban vereséggel zárul egy-egy játék.

Nekünk nagyon bejött ez a társas. Először nehéz megemészteni a szabályokat, de ha ez megvan, akkor már nagyon élvezetes játék. A gyerekek külön élvezték, hogy ebben most tényleg együtt kell gondolkoznunk és csak együtt nyerhetünk. Baráti társaságnak és gyerekes családnak is izgalmas, szórakoztató játék.