Kezdjük az elején
A Kr.u. V. században vagyunk, Róma dicsőségének fénye már megkopott kissé, a legtávolabbi provinciákig már el sem sugárzik talán. Itt barbár hordák gyülekeznek. Céljuk, hogy feldúlják, és ha lehet, porig rombolják a birodalmat. A mi feladatunk gondoskodni arról, hogy se a vandálok, se a szászok, frankok, gótok, stb. ne jelenthessenek veszélyt Rómára. Ha kell, szövetségre lépünk velük, vagy ha úgy nem, hát letöröljük őket Európa térképéről.
A Pandemic: Róma bukása egy kooperatív játék, melyben a játékosok egy-egy figurát irányítva járják be az ókori Róma térképét, és igyekszenek megóvni a bukástól, elsősorban attól az 5 barbár törzstől, akik körről körre egyre nagyobb számban jelennek meg birodalomszerte, apró, ám cseppet sem szimpatikus barbárkockák formájában.
A győzelem érdekében a játékosoknak szövetséget kell kötniük a törzsekkel, oly módon, hogy a törzs színének megfelelő lapokból egy adott mennyiséget egy kézbe gyűjtenek. Akivel pedig szövetkezni nem sikerül, azt már csak le kell radírozni a játéktábláról az utolsó kockáig.
A bukás azonban, ahogy azt ennél a játékcsaládnál már megszokhattuk, megannyi módon bekövetkezhet, és nem csak a barbár hordák pusztítása, hanem Róma védelmezőinek morális megingása nyomán is...
Mennyire Pandemic, mennyire új?
Első ránézésre talán túlságosan is hasonló az alapjátékhoz. A játéktábla elemei könnyen beazonosíthatók, a kör felépítése is ugyanaz: a játékos végrehajt 4 akciót, majd húz két kártyát, végül következik az invázió, barbárkártyák húzása és kockák városokra helyezése.
Alig különbözik, gondolhatnánk, ha sikerült úgy ránézni, hogy nem vettük észre a légiós figurákat meg a három dobókockát, és egy csomó minden mást, ami ezeken túl is eltér:
A térképen nem röpködhetünk csak úgy ide oda (hiszen repülőgép még nemhogy nincs, de Leonardo is csak évszázadok múlva fog megszületni, hogy az első faszerkezetet összedobja ebben a témában), szóval marad a menetelés, és persze a hajózás, de az csak kikötőből kikötőbe működik.
Játék közben erődöket építhetünk, ezeknél tudunk toborozni, vagyis a táblára rakni egy-két légiót, velük pedig csatázni fogunk.
A barbárkockák eltüntetése ugyanis már nem olyan egyszerű történet, mint a víruskockáké volt az eredeti Pandemicben (egy akcióból egyet leveszek). Nem, csatázni kell, és annak sosem biztos a kimenetele. És itt jönnek be a képbe a dobókockák. A csatában résztvevő minden légió után egy, de legfeljebb három. Az eredmény a légiók teljes pusztulásától a barbár hordák maradéktalan kiűzésén át, az itt is, ott is számottevő, de nem végzetes veszteségig terjedhet.
A légióinknak egyébként preventiv szerepe is van, ugyanis ha egy városban állomásoztatjuk őket, azt a várost védik a betolakodóktól, igy ha oda barbárkockát helyeznénk fel, akkor a kocka nem kerül fel, őket viszont levesszük. Ez a mechanizmus (a hajózáshoz hasonlóan) ugyan ismerős lehet a Pandemic Ibériából, de az eredeti játékhoz képest azért még így is merőben más.
A dobókockák persze távol állnak a Pandemic világától – vagyis eddig távol álltak –, igy a fogadtatásuk is vegyes. Nekem személy szerint tetszik, hogy a csaták igy vannak megoldva, kár lenne tagadni ugyanakkor, hogy a randomfaktor velük jelentősen megnövekedett a játékban.
Másrészről viszont az ellenséges kockák megjelenése valamivel jobban előrejelezhető lett. A barbárok nem csak úgy kinőnek a földből, hanem különböző inváziós útvonalakat követve vándorolnak a birodalom széleitől. Így bár azt sosem tudhatjuk, hogy pontosan hol fognak megjelenni, de azt igen, hogy hol biztosan nem: ahonnan még túl messze vannak.
Ha egy törzzsel szövetséget kötünk (az alap Pandemicből már ismerős szettgyűjtős mechanizmussal, csak itt törzsenként eltérő számú szettekkel), akkor később az ő barbárjaikat besorozhatjuk légiósnak.
Mennyire Róma?
Hogy egy játék mennyire tematikus, vagy hogy mitől az, azt sokan sokféleképpen tudják értékelni, de egy már létező játék áttematizálása kicsit mindig nagyobb szkepszisre ad okot, mintha csak egy teljesen új cím esetén merengenénk el azon, hogy az a játék elég tematikus-e.
A design szerintem eléggé ott van, nem csak a térkép és a kártyák díszítésére gondolok, de az, hogy a városok római nevét látjuk a játékban, vagy hogy az eseménykártyák címe latin (közülük egy-egy frázis sokaknak ismerős lehet), nagyon sokat dob a hangulaton.
Apropó eseménykártyák. Újdonság az is, hogy itt az események kétféle választható hatással bírnak: egy normállal és egy korrupttal. Ha a normál helyett az annál erősebb korrupt hatást hajtjuk végre, Róma hanyatlásához járulunk hozzá, vagyis ugyanúgy mozgatnunk kell a hanyatlás jelzőt (egy skála, aminek a végén az van, hogy vesztettünk), mintha csak egy várost fosztottak volna ki a barbárok. Rövid távú haszon érdekében olyasmit cselekszünk, ami hosszú távon aláássa a birodalmat – mind taktikusan, mind tematikusan érdekes húzás.
De ott van még a törzsek fokozatos és látható előrenyomulása, a csaták kétes kimenetele, az, hogy légiókkal bevédhetünk városokat (amely védelmet egyébként még tovább erősíthetünk erődök építésével), vagy az, hogy ha Rómát feldúlják a barbárok, veszítünk, vagy az, hogy ahogy az invázió erősödik és Róma a végnapjaihoz közelít, egyre kevesebb és kevesebb légiót tudunk egy toborzás alkalmával csatarendbe állítani. És még tudnék példákat hozni.
A lényeg, hogy érzésre minden játéktechnikai változtatás a tematikát szolgálja ki, és ez szerintem abszolút üdvözülendő.
Összegzés
Ha az ember találkozik egy jól menő játék áttematizált változatával, akkor joggal merülhet fel a kérdés, hogy nem egy Monopoly: Harry Potter / Gyűrűk Ura / Róma / Édesanyámkardigánjánakszegélyénagomb-tipusú üres klónnal áll-e szemben. A Pandemic: Róma bukása esetében ilyesmiről szó sincs.
Teljesen megállja a helyét, mint ókori Róma tematikájú, stratégiai játék, a Pandemic felirat nélkül is, de azért ez mégiscsak egy Pandemic játék, tehát nem egy wargame, körülbelül egy óra alatt lejátszható, viszonylag könnyen tanítható játék.
Végezetül pedig két kérdés, ami biztos felmerül:
1. Megéri-e beszerezni, ha a Pandemic, esetleg annak egy két kiegészítője megvan?
Ha a téma kicsit is vonz, akkor igen. Ez egy másik játék, csak az alapmechanizmus azonos. Az embernek lehet több különböző pakliépitős játéka, attól, hogy megvan neki a Dominion, nem igaz?
2. Érdemes-e ezzel a játékkal belépni a Pandemic-világba?
Persze, sőt, mivel engem ez a téma fényévekkel jobban vonz, mint az eredeti, azt hiszem, én ezt venném le előbb a polcról. De mivel érezhetően komplexebb, mint a Pandemic alapjáték, első kooperativ játéknak mindenképpen merészebb vállalás.
Akárhogy is, egy a fontos: A birodalmat meg kell védeni a betolakodóktól - bármi áron!
Ave!
Woland
