Fedőnevek

De most mégis új csillaggal bővült a partijátékok köre, sőt, egyből az első helyre rukkolt a BoardGameGeek olvasói szerint! A Fedőnevek (alias Codenames) tavalyi kiadás, és annak a Vlada Chvatilnak köszönhetjük, akinek a Space Alertet, a Galaxy Truckert és a Dungeon Lordot. Csakhogy ezek egyike sem partijáték. Mi az a nagy találmány, amit a Czech Games Edition most ebben a témában felmutatott?

Vidám csapatjáték hidegháborús környezetben

Mint minden partijáték, ezt is nagy(obb) társaságokra találták ki. Bár van két- és háromszemélyes verzió is, a játék igazából négy főtől lesz izgalmas. Két csapat játszik egymás ellen, azaz egymással szemben, mert praktikusan a két csapatvezető (kémfőnök) az asztal egyik oldalán van, míg a két csapat a másikon.

A történet: a kémfőnökök fel kell fedjék ügynökeiknek a teljes kémhálózatot. Minden kémnek fedőneve van, ezeket képviselik a fedőnévkártyák az asztal közepén. 25 kártyát kell kitenni, és a két kémfőnök kap egy közös kulcskártyát, ami megmutatja, melyik fedőnév melyik hálózathoz tartozik. Minden mögöttes tartalom nélkül van egy piros és egy kék csapat, ezeknek 8-8 nevet kell megtalálniuk, plusz a kezdő csapat még egy kettős ügynököt is (azaz nekik igazából 9-et). Rövid matek: marad még a huszonötből nyolc. Ezek nagy része ártalmatlan járókelő, de egy bérgyilkos is rejtőzik közöttük…

A kém-lelés folyamata

Az első csapat kémfőnöke a kulcskártya alapján kikeresi a hozzá tartozó fedőneveket. Ezek mind egyszavas kifejezések: tárgyak, élőlények és tulajdonnevek. A kémfőnök fontos feladata az, hogy úgy tegyen egyszavas utalást saját hálózatának fedőneveire, hogy: 1) minél többet érintsen; 2) lehetőleg ne keverje bele a másik hálózat neveit.

Például ha a kék csapatnak része a "rigó" és a "répa", fennhangon kimondhatja, hogy "gyerekvers - 2" (vagyis két fedőnévhez kapcsolódik az utalás) - csak ne legyen a többi kártya között mondjuk bárány vagy lúd, vagy nap… Az asztal túloldalán ülő csapat most átnézi a 25 kártyát, és megpróbálja kitalálni, melyikekhez illik a "gyerekvers". Hangosan is megvitathatják, de a kémfőnök arcizma se rándulhat eközben. Ha megállapodott a csapat (akkor ugye szerinted is a répa, retek, mogyoró?), egyesével elkezdenek találgatni. Ha elsőnek a "rigót" mondják, a kémfőnök megkönnyebbül sóhajjal rárakhat egy kék kártyát, így már "csak" 24 kártya között kell keresniük. Ha másodiknak a "répát" nevezik meg, a kémfőnök már boldogan mosolyog, és egy újabb kék kártyát tesz rá. Jöhet a másik csapat.

Ha viszont elrontják, és másodiknak a "bárányt" nevezik meg, a két kémfőnök ellenőrzi, milyen színű a kódkártyán ez a fedőnév. Ha piros, a másik kémfőnök megjelöli egy piros ügynöklappal. Ha ártatlan járókelő, úgy egy nyájas honpolgár képe fogja a kártyát fedni. Mindkét esetben a piros csapat folytathatja a játékot. Ha viszont a bérgyilkosra hibáz rá a kék csapat, a játékot azonnal elvesztették…

Tévedések vígjátéka

Talán páran azt gondoljátok e sorokat olvasva: ez mitől lesz szórakoztató? A játékszabály olvasása közben még mi is szkeptikusak voltunk, de ahogy elkezdtük játszani, óriásiakat derültünk rajta! Egyrészt az is jópofa, milyen utalásokat találnak ki a kémfőnökök, másrészt az is, hogyan lehet azokat félreérteni. Pláne, ha a főnökök nem veszik figyelembe, milyen más fedőnevekre illik az ő kulcsszavuk.

(Egyik kedvencünk volt a "hazai - 2". Ránézésre egyértelmű volt, hogy az egyik kém a "pálya" lesz. Pedig a kémfőnök "Petőfi"-re és a "magyar"-ra gondolt…)

És mindehhez a verseny a két csapat között: az izgalom, ahogy a szemünk előtt szaporodik az ellenfél színe, és növekszik a nyomás a csapaton, sikerül-e a kémfőnök utalásaira ráhangolódni, no meg a fokozódó feszültség, amikor a kémfőnök kénytelen egyre több szót egy utalással felölelni.

(Amikor a "buszvezető - 3" szóról szépen kimagoztuk, hogy "úr", "tábla" és "tér"… Ne kérdezzétek, honnan tudtuk!)

Rugalmas lehetőségek, szigorú feltételek

Ami jópofa még a játékban, hogy lehet növelni a próbálkozások számát. Ha hibáz a csapat, és besül egy vagy két szó az egyik utalásnál, ugyan a következő körben már új utalást kapnak, de a régi alapján az egyiket (és csakis egyet) megpróbálhatják újra levadászni. Ilyenkor persze az is segíthet, ahogy fogynak a kártyák, hogy az új utalás kizár párat a lehetőségek közül, és könnyebben kézre kerül az előző körben kimaradt fedőnév.

Persze a játékszabály sok apró részletet tartalmaz, mit szabad és mit nem. Gondoljunk bele: a kiskapuk száma végtelen lehet, és az a játéköröm rovására tud menni, amikor a csapatok azon vitatkoznak, vajon ez most szabályos volt-e vagy sem. Nem lehet például arra utalni, hány betűs szavakat kell megtalálni. Nem lehet összetett szavakat használni, melyeknek része a keresett fedőnév. Nem ér az sem, ha a fedőnevet egyszerűen lefordítjuk egy másik nyelvre.

De ötleteket is ad, hogyan lehet a játékszabályokat ügyesen kihasználni. Rímek, hasonló hangzású szavak és kapcsolódó mozaikszavak mind érvényesek. Sőt, az igazán profik olyan kódokat használnak, amelyek egyik lerakott fedőnévre sem illenek. Unalom - 0. A felhőtlen szórakozás viszont - garantált!

Tíbaláj