A játékmenet egészen egyszerű.
A kezdőjátékos felfordít egy lapot, ezen látunk egy feladványt. Ezt fejben mindenki megoldja, majd rácsap a lapra, úgy, hogy eltakarja azt, majd bemondja a megoldást.
Fontos, hogy a megoldást előbb találjuk ki, mint hogy rácsapunk a lapra. Ugyanis ha tévedünk, akkor az adott lap elveszik, a következő körből pedig kimaradunk, így a játékot nemigen érdemes széttrollkodni... Mondjuk Tíbaláj eljátszotta, hogy reflexből csapott 3-ra egymás után, „B”-t mondott, és bejött neki, de aztán jött a memóriafeladvány, ami nem betűs, így arra ügyesen már én csaptam le mindenki más előtt, és be is mondtam a kártyán látható – és megjegyzendő – 4 figurát. A gond csak az volt, hogy volt ott egy 5. figura is, amit meg kellett volna jegyezni. A memóriásnak többször futottam neki, abban a biztos tudatban, hogy megjegyeztem az 5 képet, pedig csak négyet sikerült. Egyszer 5-öt, de akkor kegyetlen volt az esküdtszék, és nem fogadták el a ráját. „A lapon nincs is rája. Az egy hal.” „Nem mindegy? Egy cég.” Különben is hasonlítottak...
Szóval a lényeg: gyorsaság és logika/megfigyelés/memória/koordináció stb. A játék feladattípusonként más készséget tesz próbára. A győzelemhez mindössze négy pár feladat megoldására lesz szükség. Ugyanis, ha sikerrel végrehajtottunk egy feladatot, akkor a kártyát megkapjuk, két egyforma kártyát pedig beválthatunk egy agynegyedre. Négy ilyennel teljes agyat alkotva meg is nyerjük a játékot. Nem is olyan bonyolult. Ráadásul mivel egy párt egy típusból szedünk össze, ezért ha egy készség az erősségünk, egy-két agydarabkát abból is össze tudunk szedni. És itt jön be egy hajszálnyi taktika a játékba (egyáltalán nem ez a domináns vonal, csak amolyan enyhe fűszerezés gyanánt):
A lapok hátulján a következő feladvány ikonját látunk. Ha elég gyorsak akarunk lenni, néha a megoldás pontosságát kockáztatjuk. Viszont, ha egy olyan feladvány van kint, amiből még nincs lapom, viszont tudom, hogy nem vagyok benne erős, az ellenfelem viszont az, azt hagyhatom menni, míg lelkileg készülök a következőre, amiből már egyem van, és amúgy is jobb vagyok belőle.
A játék egyik különlegessége a tapintható lapok – persze, minden lap tapintható, de: olyan lapoktól van szó, amelyeken különböző dolgok textúráját szimulálták a készítők: kosárlabdáét, moháét stb., és ezeket kellene tapintás alapján felismerni (értsd: vannak szőrös és érdes lapok). Nagy kedvenc feladattípus ez az érintős, avagy „odanyúlós”, többek között azért is, mert egy egész agydarabka jár érte! Hogy mennyire kihívás? Kinek mennyire. Van, akinek pont ez megy, és a párkeresés nem – mármint… olyan feladat is van, hogy egy markényi formából van egy pár, ami egyforma és ezeket kell megtalálni.
Mindenesetre biztos mindenkinek lesz legalább 1-2 feladattípus, ami nagyon fekszik, és abból már össze lehet gereblyézni egy győzelmet! Kérdés, hogy mennyire mennek rá a játszótársak. Nálunk egy idő után olyan lendületes asztalra csapásokkal és diadalittas megfejtés-bekiabálásokba ment át a játék, hogy olyat még Dobble nem látott.
Tibaláj
