Lassan felnőttek lesznek azok a gyerekek, akik elsőként ismerhették meg a két jóbarát kalandjait, de az ovisoknak azóta is nagy kedvence. Milyen érzés ilyen, klasszikussá vált mesefigurák megalkotójának lenni?
Ezt az érzést nehéz volna szavakba önteni. Valóban felnőtt már egy generáció az első könyveim óta. A legutóbbi könyvhéten egy fiatal anyuka jött oda hozzám, az első Bogyó és Babóca kötetbe kért dedikálást a kislányának. Amikor kinyitottam a könyvet, láttam, hogy ezt már dedikáltam egyszer 2004-ben, magának az édesanyának, aki nagycsoportos óvodás volt akkor. Ma már ő olvassa a mesét a gyermekének, így a régi dedikálás mellé odakerült az új. Ekkor éltem át először, hogy két generáció állt előttem, nem is tudtam reagálni, annyira meghatódtam, hogy elöntöttek a könnyek. Néha figyelmeztetem magam, hogy sose felejtsem el értékelni azt a sok jót, amit a sorstól kaptam. Olykor fel sem fogom, milyen csodálatos dolog adatott meg nekem: az alkotómunka öröme, a legkisebbek szeretete, az ihlet kifogyhatatlansága.
Igyekszem visszaadni az olvasóknak abból a sok pozitív erőből, amit kaptam tőlük. Több éve beindítottam egy karitatív kezdeményezést Bogyó és Babóca segít címmel, ami mára szép hagyománnyá nőtt. Évente kétszer, gyereknapon és karácsonykor könyv- és játékcsomagokat sorsolok ki rászoruló óvodák között. Magam csomagolom és postázom a küldeményeket, boldogság nekem, és az óvodáknak is.
A könyvek után jött a rajzfilmsorozat – Pogány Judit zseniálisan sokszínű hangjával –, aztán a kirakók, társasjátékok… Kellett ezeket a lehetőségeket keresni, vagy a készítők, kiadók már maguktól kerestek meg?
A sorozat széles palettája lépésről lépésre épült fel, minden lépcsőfokot végigjártam sok év töretlen munkájával. Elsősorban a könyvekre koncentrálok, számomra ez a lényeg, a többi megkeresés magától jött, mind a filmmel, mind a játékokkal kapcsolatban. A siker sosem motivált, a meséim mozgatórugója az ihlet, az egyedi ötlet, a gyereklélekre nyitott rezonancia, az óvodás korosztállyal való összhang, szimbiózis, ami mindenképpen belülről fakad, ezt nem lehet máshonnan meríteni.
Sok megkeresést kapok, de ezeknek csak a töredékét fogadom el, csak annyit vállalok, amennyit felelősségteljesen, igényesen meg tudok valósítani. Számtalan nagyszerű felkérést utasítottam vissza, mert nem harmonizált a sorozat szellemiségével. Amit azonban elvállalok, ott mindent megteszek, minden részletet magam tervezek és készítek el. Nem kerestem a külföldi kiadások lehetőségeit sem, maguktól találtak rám. Sosem szőttem nagy terveket, mindig csak a következő lépésre figyelek. Most épp egy izlandi megkeresés a legfrissebb öröm, illetve a lengyel kiadás lehetősége is felmerült. Igyekszem mértéket tartani, folyamatosan fejlődni, tanulni, magasabbra emelni a lécet magam előtt. Elvégeztem egy szemesztert a Gyógypedagógiai Egyetemen, és rendkívül nagy örömmel szembesültem vele, hogy Bogyó és Babóca játékaim szerepeltek egyes fejlesztő hatású játékokat ismertető pedagógiai anyagokban.
Az összes könyved illusztrációit te készítetted. A társasjátékok számára kellett külön rajzokat készíteni? Rajzoltál új illusztrációkat a Dobble számára is?
A Dobble játékhoz is új rajzokat készítettem, mint ahogy új grafikát rajzolok valamennyi új megjelenéshez. Alaposan megtervezek minden részletet, magam írom, rajzolom és szerkesztem a könyveimet, én rajzolom a film forgatókönyvét és figuraterveit is, a Bogyó és Babóca játékokhoz, kirakókhoz, fakockához, memóriához, diafilmekhez is mind-mind egyedi illusztrációt készítek. Épp ez az aprólékos, odafigyeléssel teli munka adja meg a sorozat egységes ízét.
Kinek ajánlod a Dobble Bogyó és Babócás kiadását? Mitől jó egy társasjáték szerinted?
A Dobble az óvodás korosztályra kifejezetten inspiratív, fejlesztő hatással bír. A gyerekek – tapasztalataim szerint – ebben a korban még főként vizuálisak, a képi memóriájuk, vizuális észlelésük csaknem verhetetlen. A Dobble egyszerre erősíti az azonos képek felismerésének képességét, de meg is bonyolítja a feladatot azáltal, hogy a felismerendő képek mérete különböző, ami komoly odafigyelést, koncentrációt igényel a kis játékostól. Fontos ugyanakkor a gyorsaság is, hiszen az nyer, aki először jelzi, ha egyforma képeket lát. Az óvodások reflexei nagyszerűen működnek, a felnőtt szinte mindig alulmarad egy ilyen játékban. A Dobble rengeteg sikerélményt nyújt a kisgyereknek, óvodás korban megunhatatlan.
Gondoltad volna, hogy egy világszerte népszerű társasjátékban, mint a Dobble, meg fognak jelenni az általad megálmodott mesefigurák?
Megtisztelőnek érzem, hogy Bogyó és Babóca sorozatom is helyet kapott a Dobble-játékok színes, változatos, igényes sorában. Örülök neki, hogy megszületett a Bogyó és Babócás Dobble, ez egy nagyszerű, és egyben roppant egyszerű játék, biztos vagyok benne, hogy sok kisgyereknek hoz majd vidám perceket. Nem szoktam előre gondolkodni, tervezni, mindig értékelem az új örömöket, engem mindössze két dolog motivál: az alkotómunka öröme és a gyereklélek szépsége. Nem figyelem a trendeket, nem követem a divatokat, inkább lélekből szövöm a történeteimet, ahogyan a gyerekek is a lelkükkel fogadják be a mesék világát. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi tanítjuk a kicsiket, holott ez egy kétirányú folyamat, mi éppúgy tanulunk tőlük: a legkisebbek mutatják meg nekünk a valódi értékeket, a kisgyerek a legtisztább iránytű.
