De most mégis új csillaggal bővült a partijátékok köre, sőt, egyből az első helyre rukkolt a BoardGameGeek olvasói szerint! A Fedőnevek (alias Codenames) tavalyi kiadás, és annak a Vlada Chvatilnak köszönhetjük, akinek a Space Alertet, a Galaxy Truckert és a Dungeon Lordot. Csakhogy ezek egyike sem partijáték. Mi az a nagy találmány, amit a Czech Games Edition most ebben a témában felmutatott?
Vidám csapatjáték hidegháborús környezetben
Mint minden partijáték, ezt is nagy(obb) társaságokra találták ki. Bár van két- és háromszemélyes verzió is, a játék igazából négy főtől lesz izgalmas. Két csapat játszik egymás ellen, azaz egymással szemben, mert praktikusan a két csapatvezető (kémfőnök) az asztal egyik oldalán van, míg a két csapat a másikon.
A történet: a kémfőnökök fel kell fedjék ügynökeiknek a teljes kémhálózatot. Minden kémnek fedőneve van, ezeket képviselik a fedőnévkártyák az asztal közepén. 25 kártyát kell kitenni, és a két kémfőnök kap egy közös kulcskártyát, ami megmutatja, melyik fedőnév melyik hálózathoz tartozik. Minden mögöttes tartalom nélkül van egy piros és egy kék csapat, ezeknek 8-8 nevet kell megtalálniuk, plusz a kezdő csapat még egy kettős ügynököt is (azaz nekik igazából 9-et). Rövid matek: marad még a huszonötből nyolc. Ezek nagy része ártalmatlan járókelő, de egy bérgyilkos is rejtőzik közöttük…
A kém-lelés folyamata
Az első csapat kémfőnöke a kulcskártya alapján kikeresi a hozzá tartozó fedőneveket. Ezek mind egyszavas kifejezések: tárgyak, élőlények és tulajdonnevek. A kémfőnök fontos feladata az, hogy úgy tegyen egyszavas utalást saját hálózatának fedőneveire, hogy: 1) minél többet érintsen; 2) lehetőleg ne keverje bele a másik hálózat neveit.
Például ha a kék csapatnak része a „rigó” és a „répa”, fennhangon kimondhatja, hogy „gyerekvers – 2” (vagyis két fedőnévhez kapcsolódik az utalás) – csak ne legyen a többi kártya között mondjuk bárány vagy lúd, vagy nap… Az asztal túloldalán ülő csapat most átnézi a 25 kártyát, és megpróbálja kitalálni, melyikekhez illik a „gyerekvers”. Hangosan is megvitathatják, de a kémfőnök arcizma se rándulhat eközben. Ha megállapodott a csapat (akkor ugye szerinted is a répa, retek, mogyoró?), egyesével elkezdenek találgatni. Ha elsőnek a „rigót” mondják, a kémfőnök megkönnyebbül sóhajjal rárakhat egy kék kártyát, így már „csak” 24 kártya között kell keresniük. Ha másodiknak a „répát” nevezik meg, a kémfőnök már boldogan mosolyog, és egy újabb kék kártyát tesz rá. Jöhet a másik csapat.
Ha viszont elrontják, és másodiknak a „bárányt” nevezik meg, a két kémfőnök ellenőrzi, milyen színű a kódkártyán ez a fedőnév. Ha piros, a másik kémfőnök megjelöli egy piros ügynöklappal. Ha ártatlan járókelő, úgy egy nyájas honpolgár képe fogja a kártyát fedni. Mindkét esetben a piros csapat folytathatja a játékot. Ha viszont a bérgyilkosra hibáz rá a kék csapat, a játékot azonnal elvesztették…
Tévedések vígjátéka
Talán páran azt gondoljátok e sorokat olvasva: ez mitől lesz szórakoztató? A játékszabály olvasása közben még mi is szkeptikusak voltunk, de ahogy elkezdtük játszani, óriásiakat derültünk rajta! Egyrészt az is jópofa, milyen utalásokat találnak ki a kémfőnökök, másrészt az is, hogyan lehet azokat félreérteni. Pláne, ha a főnökök nem veszik figyelembe, milyen más fedőnevekre illik az ő kulcsszavuk.
(Egyik kedvencünk volt a „hazai – 2”. Ránézésre egyértelmű volt, hogy az egyik kém a „pálya” lesz. Pedig a kémfőnök „Petőfi”-re és a „magyar”-ra gondolt…)
És mindehhez a verseny a két csapat között: az izgalom, ahogy a szemünk előtt szaporodik az ellenfél színe, és növekszik a nyomás a csapaton, sikerül-e a kémfőnök utalásaira ráhangolódni, no meg a fokozódó feszültség, amikor a kémfőnök kénytelen egyre több szót egy utalással felölelni.
(Amikor a „buszvezető – 3” szóról szépen kimagoztuk, hogy „úr”, „tábla” és „tér”… Ne kérdezzétek, honnan tudtuk!)
Rugalmas lehetőségek, szigorú feltételek
Ami jópofa még a játékban, hogy lehet növelni a próbálkozások számát. Ha hibáz a csapat, és besül egy vagy két szó az egyik utalásnál, ugyan a következő körben már új utalást kapnak, de a régi alapján az egyiket (és csakis egyet) megpróbálhatják újra levadászni. Ilyenkor persze az is segíthet, ahogy fogynak a kártyák, hogy az új utalás kizár párat a lehetőségek közül, és könnyebben kézre kerül az előző körben kimaradt fedőnév.
Persze a játékszabály sok apró részletet tartalmaz, mit szabad és mit nem. Gondoljunk bele: a kiskapuk száma végtelen lehet, és az a játéköröm rovására tud menni, amikor a csapatok azon vitatkoznak, vajon ez most szabályos volt-e vagy sem. Nem lehet például arra utalni, hány betűs szavakat kell megtalálni. Nem lehet összetett szavakat használni, melyeknek része a keresett fedőnév. Nem ér az sem, ha a fedőnevet egyszerűen lefordítjuk egy másik nyelvre.
De ötleteket is ad, hogyan lehet a játékszabályokat ügyesen kihasználni. Rímek, hasonló hangzású szavak és kapcsolódó mozaikszavak mind érvényesek. Sőt, az igazán profik olyan kódokat használnak, amelyek egyik lerakott fedőnévre sem illenek. Unalom – 0. A felhőtlen szórakozás viszont – garantált!
Tibaláj
