Mit adtak nekünk a rómaiak?
A Concordia: Sestertiusszal kikövezett utak egy békés Rómába vezet el minket, ahol a hatalmat nem kardéllel, hanem csengő sestertiusokkal lehet megragadni. Befolyásos kereskedőházak versengenek a birodalmi provinciákban található nyersanyagokért, hogy azokkal Róma legtávolabbi sarkát is behálózhassák!
Persze az e-bay és kamionok híján kicsit ókoribb metódusokkal lehet csak terjeszkedni: telepeseket kell (a mondást meghazudtoló módon) Rómától elfelé vezető utakon navigálni, segítségükkel a provinciákból ki kell sajtolni az értékes nyersanyagokat és a nyersanyagokat további terjeszkedésére kell előbb vagy utóbb felhasználni. Számtalan apró feladat megoldása szükséges egy sikeres befektetéshez, és a többi játékos is aktívan tevékenykedik a maga körében, így ha nem figyelünk, igen hamar hoppon maradhatunk.
Ilyen barátokkal…
A kereskedőházak vezetőiként a játékosoknak persze nem kell holmi jött-ment parasztokkal egyenként szóba elegyedniük. A játék elsősorban hasznos emberek összegyűjtéséről, majd kihasználásáról szól. Ezeket az egyéneket „személykártyákként” gyűjtjük össze, és egy-egy specifikus akcióért cserébe kijátszhatjuk őket.
Például a táblán található telepeseid egy Építész segítségével tudnak egy közeli városban házat építeni, míg egy Prefektus kijátszásával (többek közt) egy egész provinciát tudsz termelésre késztetni, és így az összes régióban található ház nyersanyagot termel a tulajdonosának. Csak ezekkel a személykártyákkal lehet befolyásolni a játék menetét, és egy kijátszott lap nem ugrik csak úgy vissza a kezedbe: minden körben dönteni kell, hogy épp melyik akció lenne számodra a leghasznosabb.
A kocka el van vetve, kártyázni jobb
Szóval a kezünkben található kártyákkal tudjuk befolyásolni a játékot, és körönként csak egy lapot játszhatunk ki. Első pillantásra ez egy kicsit kevésnek tűnhet, de szerencsére nem csak a játék elején kiosztott hét lappal kell végiggazdálkodni az egész meccset: a megfelelő nyersanyagokért cserébe a tábla tetején felcsapott hét személykártyából is lehet vásárolni – vagyis ilyenkor befolyásos embereket bérelsz fel (vagy úgy is mondhatnám: szemérmetlenül lefizeted őket...).
A rendszer csodálatosan letisztult módon vezeti a játékot és ennek köszönhetően egy viszonylag friss játékost is le lehet ültetni a Concordiához, hiszen minden lehetséges akció, amit az adott körben megtehet megtalálható a kezében. Elolvashatja a lapokat, rápillanthat a táblára és végiggondolhatja, hogy melyik esemény lenne számára a leghasznosabb. Ha vérprofi Concordisták ellen játszik, lehet, hogy nem fog tarolni, de képes lesz a lépés tartására, és nem fog lemaradni a nyersanyagok gyűjtésében.
Kár, hogy vár a raktár
Balszerencsére, történelmi játék lévén, nem áll rendelkezésünkre egy mágikus feneketlen zsák, így hát a házak, lapok, stb. által termelt nyersanyagokat valahol tárolni is kell majd. Összesen 12 „adagnyi” nyersanyagot tud minden játékos tárolni, sőt, a játék elején még szorosabbra kell húzni az övet, mivel a még Rómában tartózkodó telepesek az adott játékos raktárában húzzák meg magukat egészen addig, amíg ő ki nem noszogatja őket a nagyvilágba.
A véges raktártér egy trükkös eleme a játéknak, hiszen, ahogy azt korábban is említettük, nyersanyagot egy játékos a körén kívül is tud termelni. Ez azt jelenti, hogy ha valaki figyelmetlen, seperc alatt egy számára hasznavehetetlen nyersanyaggal megtömött raktárral találhatja szembe magát.
Szerencsére mindig van kiút (pl. a terméket pénzzé és/vagy pénzt más termékké átalakító Kereskedő lap), hisz a Concordia az euró-játékok kevésbé kegyetlen ágazatából származik. Hacsak nem a játék vége felé tartunk (amit szintúgy a játékosok tudnak befolyásolni), a győzelem sosincs elérhetetlen távolságra!
Deus ex tabula
A játékban a győzelem tematikusan a római istenek kegyétől függ: minden személykártya egy-egy római istenhez köthető, így őket tiszteljük a kártya kijátszásával.
Az istenek egyéniségüktől függően más-más viselkedést jutalmaznak győzelmi pontokkal a játék végén, amire az általunk kijátszott lapok szorzóként hatnak. A győzelemhez tehát több, gyökeresen különböző út is tud vezetni attól függően, hogy mely istenekre, vagyis a játék melyik szegmensére akarunk koncentrálni. Vesta hívei egyenesen a pénzre fogják fenni a fogukat, míg Mars követői minél több telepest akarnak kijuttatni a nagyvilágba. Még Concordia, a harmónia istennője is feltűnik, aki a játék végét elhozó játékost hét ponttal jutalmazza meg.
Hová vezet az út?
A Concordia kezdő stratégáknak kiváló egész estés szórakozást, veteránoknak végtelen taktikai lehetőséget nyújt, hisz a játéktábla alkotóelemei variálhatóak: a városok és provinciák minden egyes meccs alatt más-más nyersanyagot fognak nyújtani, valamint a megvásárolható szerepkártyák sorrendje is meg fog változni. A mellékelt, kissé bőbeszédű történelmi füzet nélkül is teljesen átjön a hangulat, és gyorsan el lehet indulni Róma sestertiusokkal kikövezett útjain.
Mátyás
