Az első, erős tippem a Dice Forge volt. Azután rájöttem, hogy na az pont nem lehet. Egyrészt abból a profán okból, hogy még nem jelent meg. A Dice Forge nagyjából egyszerre debütál világszerte, és ezzel egyidejűleg, frissen, ropogósan a magyar kiadás is megjelenik, A sors kovácsai alcímmel. De van itt egy másik ok is, és az sokkal érdekesebb…
Dice Forge - A sors kovácsai
Az a gyanúm, hogy ha már megjelent volna a Dice Forge vagy idén adnák ki a Catan telepesei, avagy a Carcassonne társasjátékot, azok sem kaphatnák meg az Év játéka-díjat – nem csak mert azóta már annyit haladtunk előre, hanem mert a díj is változott. Lehetne összeesküvés-elméleteket szőni a háttérben megbúvó érdekek kusza hálójáról, de nem hiszek az ilyesmiben. Személyesen ismerem a zsűri néhány tagját, voltam vendég egy korábbi zsűritag, Wileland Herold házában, aki a padlásán rögtönzött többezres társasjáték-gyűjteményének röpke kis bemutatója után mesélt nekem a zsűri akkori szempontjairól.
Képzeljétek el, hogy néhány ember olyan rangos díjat szavazhat meg, ami miatt a kitüntetett játékból többszázezer példánnyal több is elfogyhat. A nemzetközi társasjáték-kultúra misszionáriusai ők, és semmiféle érdekeltségük sem kötődik egyik kiadóhoz sem. Sokat tettek azért, hogy a társasjátékozás a családok körében elterjedjen, és a díj, amit kifejezetten erre találtak ki, ismertté váljon, és igazi nemzetközi rangja legyen. Persze nem csalhatatlanok, de nem csalnak. Megdöbbentett az utóbbi években néhány döntésük, volt, amivel egyáltalán nem értettem egyet, de ez éppoly érdektelen az ügy szempontjából, mint az esetleges elfogultságukról szóló találgatások. Még a tévedés is benne van a pakliban, és bármilyen korrekt német módszerességgel érvelnek és szavaznak, az eredményben szerepe van a szerencsének is. Ahogy a 28 éve megálmodott családi játék ideálképe elválaszthatatlan volt a döntések és a szerencse kellemes arányától, és az alapvetően új, eredeti és szellemes mechanizmusoktól. Évtizedekig ez volt a meghatározó. Mi változott tehát?
Az első nagy fordulat az volt, hogy a társasjátékok pontozásos értékelésénél az eredetiség lekerült az első helyről. Fontosabb lett, hogy játék valóban minden korosztályt bevonjon és elvarázsoljon, ideális közösségerősítő eszköz legyen, és megengedetté vált ennek érdekében korábban feltalált mechanizmusok újszerű kombinálása is. Persze fontos maradt, hogy legyen a játék egyedi, de az ötletek felmagasztalásának a helyébe a családi élmény istenítése lépett.
Hét éve pedig a Kennerspiel des Jahres (a gémer társasjátékdíj) bevezetése új korszakot nyitott meg. Lezárult a szenvedélyes viták időszaka, amit az egyszerűség és a stratégiai döntések híveinek az összecsapása jellemzett. Az egyszerűség hívei voltak többségben, amikor a legtöbb szavazatot a Drunter & Drüber, az Um Reifenbreite, a Bluff, a Mississippi Queen vagy a Villa Paletti kapta. A gémerek dominálták a döntést, amikor az Év játéka-díjat az El Grande, az Elfenland, a Tikal vagy a Torres kapta. Az utóbbiak ma már a Kennerspiel des Jahres jelöltjei lennének, és így a családi játékok számára az egyszerűség lett a vezérelv. A kritikusok kritikusai szerint ezzel csak az a baj, hogy értékelhetetlenné váltak az egyszerűség/komplexitás határvonalának olyan klasszikusai, mint a Catan, a Carcassonne, a Dominion, a 7 Csoda, és amilyenné hamarosan a Dice Forge – A sors kovácsai válik.
Sebaj! Az egyszerűbb családi játékokból is fantasztikus felhozatalnak lehetünk tanúi. Ilyen kiválóságok legkiválóbbjainak tartom a Kingdomino, a Domek és a Magic Maze társasjátékokat. Zseniálisan egyszerű ötletek és szabályok, rövid játékidő és lazán izgalmas játékmenet jellemzi őket. Jó a flow!
A Kingdominót már biztosan sokan ismeritek: ez a játék a dominó illesztési szabályait ötvözi egy okos pontszámolós gyűjtögetéssel, mindezt azzal a döntéssel is megfejelve, hogy minél értékesebb lapot választok, annál később választhatok a következő körben. Zseniális! A játékmenet hihetetlenül egyszerű, könnyed, és látszólag nem is történik más, mint hogy felépítünk egy királyságot, erdőket, mezőket, szántókat stb. a felsorakoztató dominókból.
Kingdomino
A Domek ugyancsak családi játék, és itt is gyűjtögetésről van szó. Lényegében házat építünk, helységről helyiségre haladva. Szépülő otthonunk értékét a különböző helyiségek kombinációi határozzák meg. Néhány kártya különleges akciókat tesz lehetővé, tovább növelve a befolyásunkat a játékmenetre. Okosan kell választanunk, ráadásul néhány körre előre is kell terveznünk, szóval helyenként hosszabb távú stratégiai döntések is meg-megcsillannak, így remek bevezető lehet ez a játék.
Domek
A Magic Maze pedig a fentiektől is eltérő, merőben eredeti játék. Ebben a játékosok közösen irányítanak 4 bábut, oly módon, hogy mindenki csak 1-2 mozgástípust tud végrehajtani (pl. bal felé csak egyvalaki tudja mozgatni a bábukat – bármelyiket). A cél közös, így kooperatív játékként ezzel talán nem is lenne nagy gond, csakhogy időre megy, és a játékosok nem kommunikálhatnak egymással sem szóban, sem mutogatva, mindössze egy „csinálj már valamit!” jelző áll a rendelkezésükre, amit letehetnek egymás elé. A türelmetlenebbek esetleg kopoghatnak is vele, a szemöldöküket jelentőségteljesen húzogatva.
Magic Maze
Ezek tehát az én tippjeim. A zsűri az elmúlt év során és az idén márciusig megjelenő társasjátékok közül választ, és május 22-én teszi közzé a jelölteket. Ti melyik játékokat tartjátok esélyesnek?
Aczél Zoli
