Farkasok és Bárányok - új kiadás

Ott van a helye a családi társaspolcon

Ha nagyon tömören akarnám megfogalmazni, akkor a játék egy több szabállyal tarkított, de nagyon cuki dominó. Kicsit bővebben: itt a pöttyök helyett azonos színű bárányokat kell egymáshoz illeszteni úgy, hogy egy karámon belül csak egy féle bari legyen, de lehetőleg minél nagyobb mennyiségben. Ha a karám teljesen zárt, akkor esélyes vagy a játék végén a legtöbb biztonságba helyett bárány gazdájának lenni, azaz a nyertesnek. A turpisság ott kezdődik, hogy a karám kerítése helyett erdő is határolhatja a nyájat, de abba lehet farkasokat tenni, akik fenyegetik a nyájat, és így nem számítanak a végső győzelembe hacsak vadász segítségével le nem takarod őket. A nyitva maradt karám sem számít, így 3 módszerrel is borsot lehet törni a többiek orra alá: vagy idejekorán bezárod a karámjukat, vagy erdős szegélyt adsz neki később pedig egy farkast teszel az erdőbe vagy egyszerűen megakadályozod hogy be tudja csukni a karámot, mert folyton újabb és újabb nyitva lévő pontokat gyártasz neki.
Előnyök: Gyerekek is könnyen tanulják a játékot (bár a szabálykönyvnek vannak kevésbé jó megfogalmazásai), cuki sokféle barit ábrázoló kidolgozás, csak felnőtteknek is szórakoztató, a játék jól kezeli a véresen komoly taktikázást és a lazán-könnyed pakolgatást is, lehet benne csipkelődni a másikkal. de ez nem kötelező figyelhetsz te a saját bárányaidra is elsősorban, ketten is szórakoztató csak akkor két különböző színű barit kell menedzselni
Hátrányok: meglepően nagy az asztaligénye, bizony a lapkák két oldalúak így folyamatosan forgatni kell őket (mi egy-egy felállított könyv rejtekében terítettük ki a lapjainkat), egy idő után valóban sok lapkája lesz az embernek de némi rendszerezéssel könnyen kezelhetővé válik de a kisebbeknek érdemes korlátozni a felhúzható mennyiséget. Mire rád kerül a sor hiába találtál ki egy taktikát az egész pálya megváltozhat, így a gondolkodás miatt könnyen megtorpanhat a játék dinamikája, de ez a játékosokon múlik.
Nem gamer játék, nem is kell tőle olyan mélységet várni. Mi játszattuk ketten és négyen is, nagyon szerettük, aranyos is, szerintem érdemes kipróbálni. Nem állítom, hogy a felnőttek szívük szerint mindennap ezzel játszanának, de helye van a családi polcon, mert bizony előkerül.

kötelezően házi szabályos

Egyet kell értsek Rékával, mivel a lapkák dupla oldalasak és az alap lapka-letevési és felvevési szabály miatt egyszerre akár 6-8 lapka is lehet a kezünkben, nagyon döcögős lesz ez az amúgy kellemes és aranyos játék. Mi másfajta házi szabályt alkalmaztunk: nem számít, hogy a letett lapka mennyi oldalával érintkezik és a köröd végén 4 lapkára kell kiegészíteni a kezedben lévőket, így mindjárt átláthatóbb és gyorsabb a játékmenet, mint az eredeti.

Beee-jött

Nagyon megkedveltük, már a kezdetektől fogva. Jópofa a koncepciója és a kinézete is. Már az is nagyon szórakoztató, hogy azt figyeljük, hogy mit csinálnak a bárányok az aprólékosan elkészített lapkákon a bárányok.
Azt hiszem, jobb idősebb gyerekekkel játszani, akik képesek átlátni a játékot, még akkor is, ha már kiterjedtebb lett a játéktér, mert egy idő után már sok mindenre kell figyelni.
Főleg, ha elővesszük a halas kiegészítést is, ami némi színt visz a játszmákba, de annyi plusszra azért ne számítsunk
A játékosok - minimum ketten, maximum négyen - pásztorokat alakítanak, akik választanak egy színt és úgy kell lerakniuk a lapkáikat, hogy a saját színű báránykáikból, a lehető legtöbb legyen lent, ráadásul körül is legyen kerítve erdővel, kerítéssel, vagy tóval. A végén az nyer, aki a legtöbb bárányt (esetleg halat) keríti be.
Bőven van lehetőség taktikázni, akadályozni az ellenfeleket. Azonban bekeríteni minél több bárányt nem könnyű feladat, szerepe van a szerencsének is.
Nem mindegy, hogy más játékosok milyen lapkákat tesznek le, illetve a lerakottak után milyen lapkákat húzunk a zsákból. Sőt, minden lapka két oldalas. Ha sok ilyen van a kezünkben, akkor még azokra is figyelni kell, nem csak a játéktérre. Mindezt úgy, hogy ellenfelünk ne lássa mi van a kezünkben.
A farkasok úgy kerülnek a képbe, hogy vannak ilyen lapkák, amik arra jók, hogy ellenfelünk nyája köré rakva a játék végén nem számítanak a bárányai, amik a farkassal érintkező területen vannak. Persze ellenük meg ott vannak a vadászok. Persze a farkas és vadász lapkák hátoldalán mindig sok bárányos kép van, ezért mérlegelni kell, miképp használjuk őket. A halas verzióban horgász van és halőr.
Nagyon aranyos játék, ami azért megköveteli az odafigyelést, illetve nem is rövidek a játékok. Szóval csak akkor érdemes belekezdeni, ha tényleg van rá időnk, mert el tud húzódni. Eleinte talán nehéz lehet a gyerekek számára, de gyorsan rákapnak az ízére. Ez a Granna tényleg tud valamit.

Kellemetlen élmény

A játék legnagyobb hibája a dupla oldalú terület-lapkák (különböző a két oldal!). Ez haza is vágja az egész játékélményt. Egy szép grafikájú, jó minőségű, kellemes játék-hosszal rendelkező játékról van szó, amely egy kiegészítőt is tartalmaz (tavas). Alapvetően karámokat építünk, amibe minél több báránykánkat (saját színünk van) kell elkeríteni, nehogy a leselkedő farkas megegye őket. Egymásnak keresztbe tehetünk, taktikázhatunk, jó a grafika, kellemes szórakozás.... csakhogy: a lapok két oldalúak, és a játék mechanikájából adódóan egyre több kártyánk van, amiből választhatunk. Nagyon hamar az ember úgy érzi, hogy nem tudja átlátni a lehetőségeket, folyton forgatja a kártyákat (amiket elvileg titokban kellene tartani) és próbál rájönni, hogy mi is lenne jó hova... és úgy érzi, hogy esélye sincs jó döntést hozni... és ettől nagyon döcögős a játék, és nincs "játékélmény".
Sajnáljuk, mert nagyon vártuk, hogy megkapjuk ezt a társast.
Háziszabály (BGG-ről 'lopva'): max 3 lapkánk lehet, és ha egy lapot úgy teszünk le, hogy nem egy, hanem 2 lappal érintkezik a játékterületen, akkor 2 lapot kell összesen leraknunk a kezünkből, ha 3-al érinthezik, akkor 3-at. Majd kiegészítjük a lapkáinkat, hogy 3 legyen a kezünkben, és jön a következő játékos. Ez némileg segít rajta...