A Fedőnevek négyszemközt a Fedőnevek kétfős változata, vagy inkább egy, a Fedőnevek alapgondolatára építő játék, ami két főre van kitalálva, de többen is játszható. Vagy inkább: a Négyszemközt egy kooperatív Fedőnevek, ami két fővel is tökéletesen működik, és csapatban is hibátlan!
Adott egy 5x5-ös szómátrix, amihez van egy kódkártyánk. Ezen minden minden szóhoz hozzá van rendelve egy szín: zöld, ha ügynök, fekete, ha bérgyilkos, és khaki (ejtsd: khaki – férfiaknak: nagyon világos barna), ha civil.
A kódkártya egyik felén ülő játékos mond egy kulcsszót, ami asszociáció útján összekapcsolható az asztalon lévő szavak közül néhánnyal, és egy számot, hogy hánnyal kapcsolható össze. Például: a szavak között szerepel a „Király” és a „holló”, akkor a kulcs lehet pl. „Mátyás: 2”. A vele szemben ülő a kulcsszó elhangzása után tippelhet, hogy melyik szó tartozik hozzá. Ha olyanra tippelt, ami a kódkártya szerint zöld, akkor örülnek, a szókártyára rákerül egy zöld ügynökkártya, és a játékos tippelhet tovább. Ha olyanra, ami khaki, akkor tévedett, nem tippelhet tovább, ha pedig feketére, akkor a játékosok vesztettek.
Eddig nagyjából Fedőnevek – Nade!
A játékban egy csapat van, az összes játékos együtt dolgozik a játék ellen, legyenek akárhányan is.
A kódkártya mindkét oldala tartalmaz információt, így mindkét játékos mond kulcsszót és mindkét játékos tippel is. A kódkártya mindkét oldalán látszik mind a 25 kártya, ezek közül oldalanként 9 zöld, 3 fekete, a többi khaki. Mivel 15 ügynököt kell megtalálni (zöldek), a két oldal között van átfedés. Sőt, az is lehet, hogy ami az egyik játékos számára fekete, az a másik számára zöld, tehát attól függően, hogy melyik oldal tippel rá, lehet egy lépés a győzelem felé (ügynök) vagy instant bukta (bérgyilkos).
A másik óriási újdonság a civilek működése. Ezek a lapkák időjelző tokenek. Ameddig található ilyen a játéktér mellett, addig vannak még körök (egy kör addig tart, míg az egyik játékos tippel a kulcsszóra, amit a másik megadott). A hibás találatra felteszünk egyet, oly módon, hogy az ne takarja a szót (ehhez elég aprók), mivel a másik játékos számára az akár egy ügynök is lehet (vagy bérgyilkos, vagy szintén civil). Ha a játékos köre nem azzal ér véget, hogy civilre tippel, hanem hogy passzol, akkor is el kell, hogy vegyen egy civilt, ezt lefordítva maga elé teszi. Tehát az idő fogy, mese nincs.
Csapat, csapat, csapatás
A dobozon a játékosszám mellett (2) szerényen, apró betűvel fel van tüntetve, hogy „vagy több”. Persze, ez definíció szerint egy kétfős játék, de: Abszolút. Hibátlanul. Király. Csapatban.
Egyszerűen arról van szó, hogy ez egy kooperatív Fedőnevek, ami – mint minden kooperatív játék – elég nehéz. Azt mondják, az a kooperatív játék, ami nem tángál el nagyon csúnyán az első 3-4 alkalommal, az vagy nem jó, vagy nem játszottátok jól. Ebben a játékban még könnyítés is van – kétféle. Nem véletlenül.
Tény, hogy a 15-20 perces játékidő (két fővel tényleg ennyi) számottevően megugrik egy jó háromnegyed órára, de megéri.
Ilyenkor a kódkártya egyik felén ülő játékosok közösen adnak a kulcsszót a másik oldalon ülőknek. Ezt a kulcsszót azonban csak úgy tudják megbeszélni, hogy a tippelő játékosok ne hallják, ergo vagy elvonulnak, vagy a jó öreg papír-toll módszerhez folyamodnak. Mi az utóbbit használtuk, és tökéletesen működött.
Fedőnevek a világ körül
A játékba még kampánymód is került. Van egy kötegnyi világtérkép a dobozon néhány összekötögetett nagyvárossal. A játékosok lejátszanak egy meccset, és ha megnyerik, akkor beikszelik Prágát. Innen egy olyan városba lehet tovább menni, amivel Prága össze van kötve.
Minden város egy-egy újabb játék, annyi nehezítéssel, hogy változik a maximális körök (alapból 9, ez azt jelenti, hogy az egyik oldal ötször, a másik négyszer tippelhet – és az bizony nagyon nem sok), illetve a hibázási lehetőségek száma.
„Ne mondjátok, hogy növény, ha van kert”
Ezzel az életbölcsességgel bocsátott minket utunkra egy elhibázott játék után Zsolti kolléga, és valóban: a játékban érzésre még könnyebb mellényúlni, mint a klasszikus Fedőnevekben, megnyerni meg kifejezetten nehéz.
„A Pandemicre emlékeztet. Sokat gondolkozol, aztán veszítesz” – így Tíbaláj, de még ha a siker el is marad, az élmény soha. A Fedőneveknek nagyon jól áll a teljes kooperatív megközelítés, és a kampánymód is, ha a játékosok elég edzettek hozzá. Ami pedig a szókártyákat illeti – mivel nem egyeznek az eredeti Fedőnevekben található szettel –, akár kiegészítőként is belekeverhetők (vagy abba, vagy a Képekkelbe).
Woland
