Forrás: http://sillytale.com
A játék, mint világmodell
A társasjátékokkal kapcsolatos érdeklődésem több irányból is Essenbe vezetett. Az előzményekhez tartozik ugyanis, hogy egyrészt a társasjátékos barátaim cinikus megjegyzéseire ügyet sem vetve az ókori játékok történetének és jelképes jelentéstartalmuk kutatásába kezdtem, másrészt magam is elkezdtem játékot fejleszteni. Kutattam a kínai mahjong és a go eredetét és a Ji King jelképrendszerével való párhuzamait. Az első kártyajátékok működésének és a tarot szimbólumrendszerének vizsgálatától az egyiptomi Hermész Triszmegisztosz filozófiájáig, és onnan az első kockajátékok asztrológiai jelképeiig jutottam. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a játékot eredeti formájában az őseink világmodellként használták a kozmosz és az ember megismeréséhez. Az első saját fejlesztésű játékom is egy kockajáték volt, de a kockákat nem dobálni kellett, hanem okosan összeilleszteni. 4 évig fejlesztettem. A számoknak az ókori hagyományok szerinti jelképes jelentéséből indultam ki, és ez alapján a 9 számot 18 féleképpen párosítva tettem rá 3-féle kocka oldalaira. Végül ezekből 9-9 darabbal olyan 3x3x3-as kockát állítottam össze, melynek minden oldalán a bűvös négyzet jött ki: a sorok és oszlopok számainak az összege mindig ugyanaz, nevezetesen 15. De nem csak a külső oldalakon, hanem a tér 3 irányában bármely belső metszetét nézem a kockának, ott is tökéletesen megvalósul a bűvös négyzet. Társasjátékot nem sikerült kitalálnom hozzá, de mint egyszemélyes fejtörőt és matematikai-számmisztikai modellt le is szabadalmaztattam, és elvittem Essenbe, hogy megmutassam külföldi játékkiadóknak.
Quimby helyett Essen
Az első látogatásom az esseni Spielfesten leírhatatlan élmény volt. 1991-et írtunk, a dunaújvárosi Quimby születésének az évét. A haverjaim szerint felejthetetlen élményről maradtam le, mert Essen miatt kihagytam egy koncertjüket a fősulin, ahol akkor még csak a dunaújvárosi fiatalokat örvendeztették meg a zenéjükkel. Ebből a dunaújvárosi, meglehetősen ingerszegény környezetből, ahol egy koncert ritka nagy esemény volt, egyszer csak bekerültem egy másik univerzumba. Ott álltam a saját fejlesztésű játékommal a szatyorban, egy napfényes őszi szombat reggelén, másfél órával nyitás előtt egy végeláthatatlanul kígyózó sorban, az Essen Fest, azaz a világ legjelentősebb társasjáték-kiállításának és -ünnepének falai előtt. Egy kapun át lehetett csak bejutni, és a pénztár előtt kora reggeltől gyülekeztek már a gyűjtők, hogy az elsők között rohanják meg a ritkaságok pultjait. Felbukkant néhány varázsló, elf és troll is, akik a kiállításon nem csak vásárolták a kardokat és buzogányokat, de rögtön ki is próbálták a mindennapi életükhöz nyilván nélkülözhetetlen kellékeket. A reggeli tumultusban azonban a szerepüket még nem sikerült teljesen átélniük: a kis guruló-pakoló alkalmatosságok nyilvánvalóvá tették, hogy itt mindenki elsősorban társasjátékokra vadászik. Amikor végre betódult a tömeg a társasokkal teli csarnokba, és engem is magával sodort, a benyomások lesokkoltak. Összehasonlíthatatlan élmény az akkori előismereteimmel belecsöppenni ebbe a világba egy mai magyar társasjátékoshoz képest. Ma is lenyűgöző az első találkozás több ezer társasjátékkal és számtalan játékossal, de én akkor még csak 4-5, mai értelemben „igazi” társasjátékot ismertem, és a saját kis klubunkon és a családom játékosain kívül nem láttam még felnőtteket játszani. Itt meg több ezer asztalon és még a földön is mindenhol játék! Nagypapák unokával, családok, és főként fiatal felnőttek, szolidak és bolondok, diákok, hétköznapi melósok, hippik és punkok a világ minden tájáról, és vadidegenek ülnek le egymással játszani. Ott álltam, mint ausztrál őslakos egy reneszánsz bálban, és próbáltam feldolgozni, amit látok. Nem sikerült. Talán azóta sem.
Essen 2015. Forrás: http://www.theboardgamefamily.com
A modern társasjátékok felfedezése
A csatatéren hősként verekedtem át magam a kiadók asztalai mögötti kis titokzatos, zárt terek felé. Akkor még előzetes egyeztetés nélkül, simán be lehetett kéredzkedni a „redaktorhoz”, azaz ahhoz az emberhez, aki az új játékokkal foglalkozik. Előrukkoltam hát Numerom játékommal, mely a matematikai feladvány és a számmisztika között félúton a legkevésbé sem emlékeztetett semmire, amivel a társasjáték-kiadók foglalkoztak. A reakció egységesen négy fázisban szemléltethető. Első fázis: döbbenet. Második fázis: ez eladhatatlan. Harmadik fázis: adnék-e saját használatra egy példányt. Negyedik fázis: megmutatja, milyen játékokat fejlesszek és hogyan, hogy eladható legyen. A társasjátékok Mekkájába vezető első látogatásom során így nem csak a játékokkal és játékosokkal, hanem az alkotó csapatok vezetőivel is találkozhattam. Egyedüli fájdalmam az volt, hogy gyakorlatilag üres zsebekkel álltam ott megszámlálhatatlanul sok kincs között. Hiába voltak a használt játékok potom áron kaphatóak, az utazás költségei mellett nem tellett bevásárolni. Egy gyönyörű mahjongkészletet és saját Hase und Igelt vettem magamnak, és egy Adel Verpflichet társasjátékot a klubnak. Az 1990-es Spiel des Jahres-díjas játékot az elkövetkező években még számos új felfedezés követte, de a mai gyűjtők rohamtempójához képest sokkal szerényebb ütemben. Minden egyes játékot ínyencként kóstolgattunk. Néhány gyöngyszem: Twixt (1962), Acquire (1963), Scotland Yard (1983), Dampfross (1984), Heimlich & Co (1986), Auf Achse (1987), Yukata (1996), Drunter und Drüber (1991).
Aczél Zoltán
