Hivatalosan az összes játék a Gémklub tulajdona, amely 2001 óta nem csak társasjátékklub, hanem korlátolt felelősségű társaság is, nevezetesen Gémklub Első Magyar Játékkiadó. Nem hivatalosan pedig az a helyzet, hogy az összes társasjáték az eladó személyes kedvence, a legtöbb címből csak 1-1 példánnyal, és ha senki nem veszi meg, akkor az eladó hazaviheti. A bevételt pedig egy az egyben új társasjátékok beszerzésére költheti. Ugyanis a Gémklub Kft.-nek ő az egyik alapítója és tulajdonosa. A raktárkészlet egy részét is ő adta a sajátjaiból, különösen a bontott példányokat, amiket ki lehet nyitni és a tartozékokat is megnézni, miközben többet megtudhat a vevő a játékról, mint amire feltétlenül kíváncsi: az itt természetes, hogy az eladó a játékok szabályát is ismeri, de néhány játéknak a szerzőjét is vagy a fejlesztőit, de minimum valami kis anekdotát a játék születéséről.
2003-at írunk. A vevő a Fény utcai Gondolkodó játékboltban ámuldozik a soha nem látott társasjátékok és logikai játékok bőségén. A bolt egyúttal – Magyarországon először – a kifejezetten ilyen játékokra specializálódott webáruház átvevőhelye is. Logikai játékok szakboltjaként ekkor már több mint egy évtizedes múlttal rendelkezik, és a sakkozók és bridzselők törzshelyének számít. A vitrinben ott virít Lékó Péter sakknagymester egyik bajnoki kupája és érme.
A Fény utcai bolt ekkor még csak helyet ad a Gémklub játékainak, később kerül a Gémklub Kft. tulajdonába. A kirakatban és a legfeltűnőbb polcokon a Gémklub saját kiadásai hívják fel magukra a figyelmet. Az eladó csak besegít, és a karácsonyi tömegben is rendületlenül és lelkesen mesél egy-egy játékról, tanácsot ad, szabályt tanít, és igyekszik minden tudását bevetve a Gémklub saját kiadású játékai felé terelni a vevő érdeklődését. Egyelőre sikertelenül.
A vevő választása a Conquest társasjátékra esik. Hiába minden próbálkozás az eladó részéről, a vevő állhatatosan mutogat a Conquest felé. „Ideadná, kérem, fiatalember?” És ekkor elhangzik a legváratlanabb válasz, amit egy boltban a vevő az eladótól hallhat: „Nem szívesen!” A vevő ámulva néz az eladóra, és nem hisz a fülének. „Hogyan, kérem, megismételné?” Az eladó valami rossz viccel átbotorkál meggondolatlan, de őszinte válaszának kommunikációs bonyodalmain, és a szíve mélyén tudja, hogy az ő lemondása valójában sokkal nagyobb, mintsem szavakba lehetne önteni. A Conquest társasjáték, amit éppen átnyújt remegő kézzel, az utolsó kapható példány ebből a kiadásból, és ki tudja, mikor lesz újra belőle. Valójában rég le kellett volna vennie a polcról, hazavinnie és hét lakat alá rejtenie. De elfelejtette. Vagy csak nem volt szíve ezt a kedvencét levenni a polcról, hiszen ott csupa kedvence van egymás mellé rendezve. Ahogy abban a boltban az összes társasjáték az övé volt, és a gyűjteménye ékkövének tartott minden egyes példányt. Még az is jelentőséggel bírt, hogy mely játékok vannak egymás mellett és alatt, aszerint, hogy a válogatott kincsek milyen kategóriába esnek, melyek a közös jellemzőik. Az eladó végül évek múlva tudta újra beszerezni ezt a különleges stratégiai játékot, és ma is ott díszeleg a Gémklub polcán és az én otthoni gyűjteményemben is. Igen, az eladó én voltam.
A Speed legális forgalmazása
A Gémklub játékkiadó első magyarítása, azaz magyar dobozban, magyar szabállyal kiadott külföldi játéka a Speed volt. Ez volt az első világsikerű pörgős reakciójáték. Bizonyos értelemben a Dobble őse. A szerzőt, Reinhard Staupét személyesen ismerem.
A játékot megjelentető kiadó tulajdonosa, Karsten Adlung gondozta az én első nemzetközi forgalomba került játékom kiadását is. 2002-ben jelent meg a Gémklub első saját fejlesztésű játéka, a Lets go!, majd a Chicago Poker, egy vicces reakciójáték taktikai elemekkel. Mindkettőt többezres nagyságrendben adtuk el.
Egy üzletláncokba is beszállító játékszer-forgalmazót sikerült rávenni, hogy vegye be ezt a két játékot az árukészletébe, és így végre sokkal több polcra kikerülhettek, mint az a néhány kis szakbolt, ahol a többi játékunk csak pötyögött. Nem volt sima ügy. A terjesztés úgy kezdődött, hogy nyakunkba vettük a fővárost. A legtöbb játékboltban kiröhögtek minket. Volt néhány üzletvezető, aki elhitte, hogy ilyen játékokat el lehet adni, a többség azonban azt vallotta, hogy ezek eladhatatlanok. A Fény utcai Gondolkodó bolt volt az első, aztán ezt követte még néhány, de az első években egy kezemen meg tudtam számolni, ahol vásároltak tőlünk. Azután elkezdték eladogatni a játékainkat, és látták, hogy ez tud működni. Nekik ez nem került semmibe, mivel bizományba hagytuk náluk a játékokat. Mi csak toltuk bele a pénzt, családtagok, barátok dobták össze, hogy be tudjunk hozni játékokat.
Víziónk beteljesülésére, hogy a társasjátékok jobban terjedjenek a fiatalok körében, mint a tiltott izgatószerek, még váratott magára. Az üzlet lassabban pörgött fel, mint a játék izgalma, amikor az asztalra került a Speed. Természetesen a kártyajáték.
Álomból valóság
A fantáziánkat már nem lehetett megfékezni. Több társasjátékklubot is elindítottunk ebben az időben, és az ott játszott játékokat álmainkban már ott láttuk az összes játékbolt polcain. A valóság akkor még messze nem érte utol az álmainkat, de már volt rendszeres bevételünk, ami legalább részben fedezte a rengeteg munkát, amit lelkesedésből tett bele a csapat a játékszabályok fordításába, az ismertetők, cikkek és élménybeszámolók írásába.
A weboldalunk is ezeknek a megjelentetésére indult, a társasjátékosok közösségi oldalaként. A következő lépés az volt, hogy ott meg is lehetett venni a külföldi és a saját kiadású játékainkat, amelyeket addig csak a klubban és néhány boltban lehetett elérni.
Gyakorlatilag az első években totális ráfizetéssel működtettük az egészet, de nagyon élveztük. Lassan beindult az üzlet. Egyre több játékbolt kezdett érdeklődni az akkor még unikumnak számító modern társasjátékok iránt, és mi voltunk az egyetlenek, akik ebből komolyabb választékot kínáltunk, és ami még fontosabb: meg tudtuk tanítani az eladóknak a rövidített szabályokat.
Nagy lépés volt, hogy sikerült üzletet kötnünk egy olyan partnerrel, akinek a közvetítésével néhány társasjátékunk bekerült a hipermarketekbe is, például a Zooloretto, a Bang!, a Tikal és a Dominion.
Fokozatosan kialakult a Gémklub mind szélesebb partnerköre, szakboltok, amelyek készek voltak a társasjáték-választékukat bővíteni. Az igazi áttörés úgy jött el, ahogy az álmainkban: a kisebb boltokban, ahol az eladókat is sikerült belelkesíteni, többet adtunk el ezekből a játékokból, mint a hiperekben!
Ezzel párhuzamosan játékfejlesztéssel is foglalkoztunk, és ez azóta is egyre jelentősebb területe a Gémklub tevékenységének. A klub játékosai tesztelik, véleményezik a készülő játékokat, segítik a munkát, így sokkal jobb játékok születnek, mint amiket egymagam készítettem.
A saját játékkiadás kezdetben inkább kultúrmisszió volt, mint üzlet, és kellett pár év kitartás, míg pénz is lett belőle. A lelkesedésünk és a társasozás öröme azonban átsegített minket a szűkös időkön.
Megrendelésre készült a Felhőfogócska 2008-ban (a Kockásfülű Nyúl karakterét alapul vevő társasjáték óvodásoknak) és a Patkány Póker (a Macskafogó rajzfilm alapján készült családi stratégiai társasjáték). 2009-ben jelent meg Németországban és az USA-ban a Krysis társasjátékunk, ironikus bemutatása a gazdasági válságnak, fantasy környezetben. Ezzel a nemzetközi piacon elsőként látott napvilágot magyar fejlesztésű társasjáték, amit 2010-ben követett a Piszkos Fred, a kapitány és nemzetközi kiadása, a Captain Cool. Rejtő Jenő azonos című művének és Korcsmáros László által rajzolt képregény grafi káinak felhasználásával készült hungarikum, vicces, könnyed stratégiai társasjáték.
Olyan sikerek voltak ezek, amelyek forrásokat is teremtettek végre arra, hogy bővüljön a csapat, és egyre többen legyünk, akik megélünk abból, hogy azt csináljuk, amihez a legnagyobb kedvünk van: társasjátékokkal foglalkozunk.
