Miután a riporter elment, izgalmas vizekre eveztünk Mérő Lászlóval egy kis kávézó teraszán, kedvünkre vitáztunk a játékok szerepéről. Az én álláspontom az volt, hogy a világ jobb lesz, ha többen játszanak. Lászlóé pedig az, hogy a világ olyan, amilyen, és játsszon az, akinek van kedve hozzá. Ő személy szerint szeret játszani, és családja körében előkerül hébe-hóba társasjáték is. Főleg könnyed, vidám, kicsit gondolkodós, mint például a Csótánypóker. De a társasjátékozás, mint misszió, szerinte romantikus hóbort. Tüzes lendülettel soroltam az érveimet arról, hogyan fejleszti a játék az ember készségeit, főleg a gondolkodását, és hogyan teszi nyitottá mások felé, hogyan szocializál, integrál, motivál, és így tovább, de ő mindezt „csak” a kultúra egyik értékes szeletének látta. Fontosabbnak tartotta az embereket békén hagyni, hogy a saját módjukon keressék a boldogulást, mint bármilyen eszközzel, akár a társasjátékkal módszeresen befolyásolni, vezetni valami magasabb értékrend felé. Fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy a célt alacsonyabb morállal bíró személy tűzi ki, és a történelem eddig azt mutatta, hogy ez – finoman szólva – gyakran nem jól sül el.
Az emberiség nagy bölcsei már mindent elmondtak, amit a jóról elmondani lehetett, és hiteles példákat is mutattak az embereknek. Most mi jövünk. László szerint nincs szükség modern prófétákra. Vagy, ha mégis, akkor a szerepük inkább társadalmi jellegű, és ebből következően elválaszthatatlan az érdekektől és a pénztől. Nincsenek már szentek, és ha lennének, nem lennének szentek. Csak annak van hatása a társadalomra, aki a játékszabályait betartja, és a játék ma a győzelemről szól. „A Gémklub érdeme – mondta a játékelmélet magyar prófétája, cinkosan rám kacsintva –, hogy úgy foglalkozik kulturális értékkel, hogy közben gazdaságilag is sikeres.”
A társasjátékos misszió e racionális vetülete nem új gondolat számomra, de ilyen könyörtelen tárgyilagossággal nem mondták még a szemembe. Nyilván motivál a siker. Hogyan aránylik ebben a versenyszellem és a kooperáció? Az érdek és a jóakarat? A spontán élményközpontúság és a koncentrált érdekérvényesítés? A profán és a szent? A válasz ezekre a kérdésekre még várat magára. Nem ígérem, hogy lesz, de ha igen, akkor leghamarabb e fejezet végén.
Egy kis klub nagy dobása
A Gémklub első, az identitását jelképező társasjátékklubja sok nehéz év és számtalan ideiglenes helyszín után végleges otthont kapott a Ráday utcai boltban, 2007-ben. Van ebben egy kis csavar: a klub egy boltban, amit a kiadó, mint cég üzemeltet. Hogy is van ez? Konkrétan a raktár a pincében kapott helyet, és idővel tonnákat cipeltek a fiúk a pincelépcsőn le és föl. A kiadó és a nagyker irodája a pince fölötti helységben, külön bejárattal, a bolt mellett működött abban az időszakban, amikor az üzlet igazán beindult. Cégvezetés, pénzügy, adminisztráció és nagykereskedelem, minden egy kis térben, a bolt mellett, és ha sok volt a vevő, átugrott valaki az irodából játékot magyarázni.
Azóta a raktár és az iroda is elköltözött, de a boltban működő klub ma is szerves része a cég működésének, és az ott szerzett tapasztalatok jelentősen közrejátszanak a döntésekben. Ha jön új játék, munkakörtől függetlenül mindenki feláll, kipakoljuk, megnézzük, kézbe vesszük az elemeket, és amint lehet, kipróbáljuk. Sőt gyakran a klubban előbb játszik a társaság a legérdekesebb új külföldi megjelenésekkel, mint a kiadás szóba kerülne, és a legfrissebb tapasztalatok alapján választunk címeket, amelyekbe érdemes befektetni.
A csapat jobbára szenvedélyes játékosokból áll, akik privát érdeklődésből is lesik az újdonságokat. De szélesebb értelemben véve a klubba járó vendégek is a csapatunkhoz tartoznak, mivel az ő véleményük is hozzájárulhat egy-egy megjelenéshez.
Ott vagyunk minden évben az esseni és a nürnbergi játékkiállításon, napi szinten követjük a nemzetközi társasjátékos történéseket. A kiállítási napok estéin a külföldi kiadók szerveznek olyan bulikat, ahol játékokat lehet tesztelni, kipróbálni. A legérdekesebbek felkerülnek egy hosszú listára, és a csapat szavazatokat ad le rájuk.
Természetesen van egy üzleti és kiadói koncepció is, amit a cégvezetés képvisel, de a vezérelv a játékélmény. Fontos szempont, hogy minél többféle érdeklődésnek megfelelően legyenek újdonságok, amelyek működésükben innovatívak, egyediek.
Egyre nagyobb szerepük van a gémereknek, az ő ízlésük is közrejátszik abban, mely játékokat adjuk ki magyarul. 2015-ben ezért szavaztuk meg a Pandemic Legacy és a Through the Ages (Korokon át) magyar kiadását.
A Boardgamegeek.com (a legelismertebb társasjátékos portál) világranglistáján az első 10-ben benne van a Puerto Rico és a 7 Csoda: Párbaj, az első 20-ban a Nagyfeszültség és a Fedőnevek, az első 50-ben a 7 Csoda és a Dominion, az első 100-ban a Pandemic, a Ticket to Ride, a Splendor, a Tichu és a Birodalmi Telepesek is.
Mondhatnánk, hogy szerencse, de azt is, hogy megérzés, elhivatottság és vállalkozó szellem A kezdetek óta ez a kiadás motorja. A Gémklub-csapat 2001 óta tippel az Év Játéka-díjak győzteseire, amikor még ezt a fogalmat senki sem emlegette Magyarországon.
Egyébként a családi játék és a partijáték, mint megfogalmazás is a Gémklub webáruházában jelent meg először, és közel 10 évbe telt, míg bekerült a köztudatba, és ma már szinte minden játékwebáruháznak van ilyen kategóriája.
Előfordult, hogy a Gémklub gondozásában előbb jelent meg Év Játéka magyarul, mint meghirdették volna a győztest, és ezt egyre gyakrabban megismételjük: Zooloretto, Dominion, Dixit, Hanabi, Colt Express, Fedőnevek.
A forgalom jelentős részét a nemzetközi sikerjátékok magyarításai jelentik. Növekszik azonban a saját fejlesztésű játékaink iránti érdeklődés is. Ami eleinte a misszió része volt, hogy legyenek magyar játékfejlesztések is a piacon, az mára igazi potenciállá nőtte ki magát.
A 2016-os kiadásokkal együtt 18 saját fejlesztésű játékot adtunk ki és forgalmazunk, velem együtt tíz szerzőtől: Ágó Zoltán, Árvai Péter, Hegedűs Csaba, Horváth Gábor, Lőrincz Gábor, Kiss Norbert, Lencse Máté, Tuska Miklós, Zubály Sándor. A klub játékosai a kiválasztásban, tesztelésben, fejlesztésben is részt vesznek.
Amint megvan a megfelelő választék, jöhet a terjesztés. Ma, mint kiadó, több mint 200 boltba megyünk oktatni. Öt gémklubos játékmester munkaköre, hogy járja az országot és tanítja a játékokat: hogyan működnek, melyik kinek való. Mindig, az üzleti
működés minden részletében ez a központi kérdés, és ebben rejlik a Gémklub sikere.
Folyton keressük, hogy kinek milyen játék való. Van ebben valami plusz, ami az igazi érték utáni keresés legősibb hagyományaival áll kapcsolatban, egy különleges értékkel, túl a legjobb társasjátékok keresettségén, túl a legjelentősebb képviseletek üzleti jelentőségén, túl a szakmai tudáson és túl a lelkesedésen is: ez az érték a Gémklub szűkebb és tágabb körébe tartozó társasjátékos emberek minden tevékenységének továbbgyűrűző hatása. Az igazi érték a csapat.
A társasjáték-pedagógia diszkrét bája
A BGG (boardgamegeek.com) egyik magyar bloggere belinkelte „A társasjáték-pedagógia filozófiája” című cikkemet, amely a Taní-tani magazinban jelent meg 2015 nyarán, és a téma sikerét jól szemlélteti az egyik komment: „Nos, köpködjetek meg, a cikket még nem olvastam, de a cím kicsapná a biztosítékot a bullshit-bingóban.” Ez azért volt érdekes, mert a negatív kommentek olyan gémerektől jöttek, akik a társasjátékozást a leghatékonyabban terjesztik Magyarországon. Ők az igazi próféták, akik mindenhová visznek magukkal egy alkalomhoz illő társasjátékot, és terjesztik az igét, hiszen e játékforma lényege, hogy: társas. Be kell vonni hozzá másokat.
A Taní-tani cikk másik úton közelít, és olyan célt szolgált, amelynek nagy szerepe van a Gémklub missziójában, de legalább ilyen fontos helye lenne az iskolarendszerünkben. Egy alkalommal a modern társasjátékokról tartottam előadást valami jótékonysági rendezvényen, ahol Mérő László is előadott, s egy hallgató éppen ezt a célt firtatta. Azt kérdezte, hogy ha a játék olyan nagy hatással bír az ember viselkedésére, ahogy állítjuk, akkor miért nem tették már kötelezővé a társasjátékot az iskolákban? Mérő László nagyon lényegre törően azt válaszolta, hogy ha a játékot kötelezővé tennék, akkor minden gyerek megutálná. Sőt, ha a pedagógus vagy a szülő azért ad játékot a gyerek kezébe, hogy az fejlessze a készségeit, akkor a játék lényege veszik el. Teljes mértékben egyetértek ezzel, sőt, a társasjáték-pedagógiai koncepciómnak éppen ez az egyik alaptézise. A cél tehát valóban az lenne, hogy az iskolai pedagógiában legyen szerepük a társasjátékoknak, és a kérdés számomra csak az, hogy ezt miként lehet úgy elérni, hogy a játék valóban játék maradjon.
A társasjáték-pedagógia fogalmát 2009-ben álmodtam meg. Az előzmény évek óta tartó autodidakta pedagógiai önképzés volt, amelyben jelentős szerepet játszott számtalan tapasztalat, amit a játéktanítás során szereztem. Sokat tanultam Jesztl Józseffel, aki tehetséggondozó szociálpedagógusként először foglalkozott Magyarországon a társasjátékok pedagógiai alkalmazásával. Tőle hallottam először azokról a kísérletekről, amelyekben először sakkjátékkal, majd egyre több logikai játékkal fejlesztették a gyerekek képességeit, készségeit. Az ő újítása volt, hogy a logikai játékok mellett társasjátékokat is használt a tehetséggondozásban.
A társasjátékoknak és a társasjátékok használatáról szóló képzésnek az iskolákba juttatása volt a célja a Nebuló XXI. Alapítvány Játéktár programjának is, amelyet 2011-ben szerveztünk. A Gémklub adományával induló gyűjtés eredményeképpen sok társasjátékot tudtunk iskolákba eljuttatni, és ott játéktár és játékklub indítását kezdeményezni vagy a már működő társasjátékos aktivitásokat támogatni. A kedvezményezettek kiválasztására pályázatot írtunk ki, amelyben arról számoltak be pedagógusok, hogyan használják a társasjátékokat a pedagógiában.
A klubok és az iskolák társasjátékos köreinek mobilizálása volt a célja, hogy a Gémklub és a Nebuló Alapítvány közösen megszervezték 2008-ban az első országos társasjáték-bajnokságot, amelynek azóta évről évre több látogatója és egyre nagyobb visszhangja van. A Társasjátékos Olympia az év során folyamatosan megrendezett rendezvénysorozat, amelynek döntőjére az év végén kerül sor, a Társasjátékok Ünnepén, amely mára az ország legnagyobb társasjátékos eseménye lett, 2015-ben 2000 fölötti látogatóval.
Sok előadást tartottam és tartok a témában, amely számomra kezdetek óta a misszió lényegét képezi: a játék és a társasjáték több, mint szórakozás és több, mint kultúra: egyszerre fejleszt és örömöt ad.
A végső válasz
S hogy miért nem tudtam megválaszolni a riporter kérdését, amely a misszió és az üzletszerűség viszonyát firtatta? Hosszú lett volna, és sehogyan sem kerek. Lehetetlen erre a kérdésre egyértelmű választ adni. Röviden elmondva közhelyes lenne, ha pedig ki kell fejteni, el kellene mesélnem az egész Gémklub-sztorit. Hát most elmeséltem, nagy vonalakban. Odáig, ahol most tartunk: a sztorit folyamatosan továbbírja, megéli a csapat. Én pedig tovább keresem a választ.
