| Csak egészen röviden: Törökországban valamikor a XX. század elején kezdték tartani – egyes források szerint az USA-ban már a 19. században volt ilyen –, mindenesetre a törökök ’29-ben nemzeti ünneppé nyilvánítottak április 23-át„nemzeti szuverenitás és gyermeknap” néven. De már évekkel korábban is széles körben ünnepelték. Erre a genfi Gyermekjóléti Konferencia felfigyelt, majd az ötletet több ország is átvette, többek között mi, magyarok is, 1931-ben. ’49-ben pedig a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség június 1-jét dedikálta ennek az alkalomnak „A gyermekek védelmének nemzetközi napja” néven. ’54-ben az ENSZ javasolta, hogy minden ország ülje meg ezt a napot. Magyarországon ekkor rövidül egy napra a gyereknap… Bizony, korábban gyermekhét volt – azóta már nálunk is „csak egy nap”, s május utolsó vasárnapján tartjuk – talán csak azért, hogy egyfajta stílusos keretet adjon a májusnak az anyák napjával karöltve. Egyébként világszerte a legkülönbözőbb dátumokat kapta januártól decemberig, bár a leggyakoribb a június elseje. Az ünneplése is eltérő országonként/ kultúránként. Sok országban, ahol az ünnep hétköznapra is eshet, az iskola kifordul a néhány sarkából egy napra, és tényleg a gyerekek kerülnek a középpontba, a gyermeklét talán két legfontosabb sajátja: a szabadság és a játék. |
Mivel nálunk a gyereknap vasárnapra esik, az iskolán kívül, a szülőknek kell megteremteniük azt a hangulatot, hogy a világ ezen a napon tényleg a gyerekeké. Ez talán úgy sikerülhet a legkönnyebben, ha betársulunk melléjük. Akármerre is éljen az ember, biztos akad valamilyen gyereknapi program, hogy legyenek közös élmények. Kivéve, ha rossz az idő – persze mi, társasjátékosok tudjuk, hogy kalandot, izgalmakat és kihívásokat bizony bele lehet zsúfolni egy kartondobozba, és elmerülni bennük, bármilyen legyen is az idő. A közös élmény lehetősége sem úszik el azzal, hogy a téren az arcfestők és az ugrálóvárak helyén már semmi sincs, mert ezeket bármikor levehetjük a polcról, és tarthatunk rendkívüli gyereknapot az év bármely napján.
De mivel is kezdjük a dobozba zárt kalandok sorát? Összeszedtünk néhány kiváló közös programként szolgáló játékot.
Ott van mindjárt a Dobble KIDS, ami a Dobblénak egy kevesebb képpel, jobban/könnyebben elkülöníthető figurákkal rajzolt verziója, így már akár 4 éves kortól játszható, vagy A kis herceg-széria olyan mutatós darabjai, mint a Bolygó játék vagy a Memóriaverseny. Utóbbi kettő ezen a héten kedvezményes áron vásárolható meg szakboltjainkban.
Kicsit nagyobbaknak, 6 éves kortól már ott van a Dr. Eureka fagyis kistestvére, a Go Go Gelato!, amelyben fagyigombócokat kell tölcsérekbe rendezgetni. Hangulatos kis játék még az elevenebbek számára a Fotoleo, igazság szerint ez már 5 éves kortól is játszható, ahol a dzsungel lakóit kell felismerni – és a felismerést egy csengőre csapással jelezni. A szárnyaló fantáziájúaknak egy igazi barangolós-kalandozós játékot ajánlunk: a Touriát. Ebben a hősök egy herceg/hercegnő kegyeiért versengve járják be Touria mesés vidékét, útjukon sárkánnyal, tündérekkel találkozva. De izgalmas feladat elvinni Leót, a bozontos sörényű oroszlánt is a fodrászhoz, mielőtt még egészen eltűnne saját gubancos haja mögött.
Az ifjú Star Wars-rajongók számára csemege a Dobble: Star Wars, amiben a filmek szereplői, hajói köszönnek vissza a kártyákról.
Nyolcéves kortól újabb klasszikus csemege játszható: A kis herceg – Az én kis bolygóm. A MENSA Hungarica-díjas, a 2014-es Magyar Társasjátékdíj nyertese nem véletlenül zsebelte be az elismeréseket. Saját kis bolygónk benépesítése rókákkal, elefántokkal és kígyókkal (akik közül kivételesen egyik sem ette meg a másikat), rózsával és csillagásszal nem egyszerű feladat, mert bár a szabályok egyszerűek, így gyerekek is játszhatják, de olyan mélységekkel rendelkezik, hogy felnőttek is garantáltan találnak kihívást benne. És igen, ez A kis herceg-játék is akciós gyereknapig.
A gyereknap a gyerekekről szól, de nem csak a gyerekeknek. Felnőttként leülni melléjük, belépni az ő világukba, sokszor leírhatatlan felüdülést jelent. Talán azért is, mert a szabadság és a játékosság jó esetben a felnőtt élet része is, de számunkra ajándék, és nem végtelen. Gyermekkorban viszont még az. Ez az ünnep pedig mindent ennek az érzésnek rendel alá, és a gyerekek számára is azt fejezi ki, hogy gyereknek lenni jó. Ezért talán nem is lenne baj, ha nem csak egyszer lenne gyereknap az évben, s időnként, akár csak egy délutánra is, az ő játékukat emeljük le a polcról – és leszünk velük együtt gyerekek. Egy kis időre.
Woland
