(Persze most páran azzal jönnek, hogy neeem iiiis, mert az az ambrózia, na, nekik üzenem: a kakaófa latin neve Theobroma, aminek a jelentése: az istenek eledele.)
És igen, a lány fejdísze sem véletlenül olyan díszes: törzsfő lánya ő – vagyis akár a mi lányunk is lehet, hiszen a játékban egy dél-amerikai törzsfő szerepét kell eljátsszuk. Irányítanunk kell a falu életét és a munkásokat, hogy törzsünk legyen a leggazdagabb a környező dzsungelben. Nem könnyű, mert más törzsek is áhítoznak a címre, és a dzsungel sűrű, nem lehet egyszerűen a termőterületekhez jutni!
Érdekes dolgokat találunk a dobozban… Maximum négy játékos: négy kör alakú falutábla. Majd két tucatnyi, kakaóbarna gyümölcs. Négy színes figura, falunként egy – de nem a szokványos színek: kék, zöld, stb., hanem az érett kakaógyümölcs színeiben! Sok négyzetes dzsungel-lapka, és ugyanebben a méretben munkáslapka – persze játékosonként. Sok-sok aranypénz, háromféle címletben. És egy tucatnyi szürke korong, amolyan maja naptár-féleség. (Mint kiderül, van is közük a naphoz, legalábbis a napimádáshoz.)
Tábla nincs. Hogy miért? A játékosok fokozatosan fedezhetik fel a dzsungelt, sakktábla-szerűen építik fel, lépésről-lépésre… De ne fussunk túlságosan előre, nézzük csak, mi is a feladatunk? A válasz egyszerű: hogy a leggazdagabb kakaó-kitermelő törzs feje legyünk. Vagyis nekünk kell a legtöbb kakaógyümölcsöt learatni, vagy ha nem is a legtöbbet, akkor a legjobb áron eladni, vagy ha az sem, akkor a legvallásosabb faluvá kell válni, és hát nem mellékesen sokat kell igyunk. Vizet.
Szóval a feladat mégsem olyan egyértelmű. Vagy inkább sokféle utat választhatunk a győzelemig, a legtöbb megszerzett aranyig. Sokféle stratégia létezik, és bár mi alakítjuk, sok múlik azon, milyen dzsungel-lapokat rakunk fel újonnan a játéktérre. Kezdetnek kettő kerül csak fel, fixen egy szimpla termőterület és egy erdei piac, ahol egy kakaótermést 2 aranyért lehet eladni. A soron következő játékos dönthet, hogy a munkáslapka-paklijának tetejéről leemelt három munkás lapka közül melyiket teszi le. Csak egyet, nem rabolhatjuk le hirtelen az egész területet. A munkás-lapka négy oldalán négyféle szimbólum lehet: három, kettő, egy vagy nulla munkásfigura. Ez annyit tesz, hogy a dzsungellapkán található szimbólumot a mellette lévő munkáshad fogja használni: egy munkás – egy kakaógyümölcs, kettő munkás – két termés, és így tovább! Ha már elég kakaó van a kezünkben, a piacokon el is lehet adni, de lehet, hogy megéri tartalékolni, míg egy a kakaóra éhesebb piacot csapunk fel: akár négy aranyért is elkelhet egy gyümölcs! De arra is figyelnünk kell, hogy a falu raktározó kapacitása sem végtelen: az öt, faluszéli kakaómunkás kunyhón (amelyeknek kakaógyümölcsformája van) – értelemszerűen – csak öt termést tárolhatunk. Ha többet aratnánk le, akkor sajnos a többlet kárba vész.
Szóval hogyan is működik ez? Rögtön az első játékos lerakhat egy munkáslapot, ami 2 munkással érintkezik az egy-gyümölcsös kakaótermő laphoz, és 1 munkással a piac-laphoz. Így két termést szüreteltünk, és az egyiket el is adhatjuk, a másikat pedig a faluban kell tárolni. A következő játékos már csak a dzsungellap szabad oldalára helyezheti az ő munkásait. Ha kialakul egy olyan hely, ahol két munkáslap úgy érintkezik egymás sarkához, hogy csak egy dzsungellapot érintenek mindketten, akkor a másik oldalra is lerakható egy dzsungellap. Ekkor ismét arathatunk és/vagy eladhatunk, az újonnan lerakott erdőrésznek megfelelően.
Forrás: boardgamegeek.com, Carsten78E
A gazdagság forrása nem csak az istenek eledele lehet. Dél-Amerika híres aranybányáiról, mi is találhatunk ilyet. Ezek munkásonként egy vagy két aranyat adnak. Nem rossz extra jövedelem, de ennél jóval jövedelmezőbb (lehet) egy templom! Jól ismert, lépcsőzetes piramisok törik át a sűrű zöld lombkoronát, és ha több emberünket küldjük imádkozni, mint a többi törzs főnöke, az istenek lemosolyognak ránk, és újabb hat (6!) arannyal ajándékoznak meg minket. Ha lemaradnánk a vallási versenyben, „csak” három arany a jutalmunk. És persze felmerül a kérdés, mi történik, ha egyenlő számú hívő jut két törzsből egy templomhoz. A válasz: ilyenkor felezik a helyezés szerinti jutalmat.
Nagy a meleg az esőerdőben. És ritkán találunk forrást. Ezért fontos, hogy a kevés víztükröt megcsillantó lapkához munkásokat tegyünk. Ha ezt elmulasztjuk, a falu vízhordója tétlen, a falu maga szomjan marad – súlyos pontokat veszíthetünk vele. És persze nyerhetünk is. A falutábla szélén poroszkáló magányos vízhordónk minél közelebb jut a faluba vezető hídhoz, annál több pontot fog a játék végén hozni nekünk! Ha ügyesek vagyunk, akár 16 (!) pontig is feltornázhatjuk a vízkészletünket.
Persze naiv dolog lenne azt hinni, hogy no, akkor most megvan a tuti stratégia: vizet minden mennyiségben! Ha mi erre koncentrálunk, a szomszéd törzs learatja a babérokat… bocsánat, babokat, vagy bekeríti a templomokat, és jócskán megelőzhetnek minket.
Forrás: boardgamegeek.com, William Hunt
Kellemes extra csavarnak számítanak a játék végén a napimádó helyek. Ezeket szürke kőkorong jelzi a zöld levelek között, ezekből is a munkások segítségével lehet szerezni. És hogy mire jók? Ha megmaradnak, egy korong újabb egy pontot hoz a konyhára. Na, ezért még senki nem rohanna az új területre, igaz? De ha ugyanezt a korongot nem őrizzük meg, hanem felhasználjuk akkor, amikor a dzsungellapok már elfogytak, de még maradtak munkáslapok, egy korábban lerakott a pályára tett saját munkáslapunkra rátehetünk egyet – ezzel újabb pontokat gyűjtve a környező területekről. Ezzel kiegyenlíthetjük lemaradásunkat, vagy tovább növelhetjük előnyünket.
Bájos, könnyed hangulatú játék a Kakaó. Már az első játéknál tiszták a szabályok, és második alkalommal már mindenki profi módon tud figyelni minden aranyforrásra. Az előre felcsapott dzsungellapoknak, a kézben lévő három munkáslapnak köszönhetően sokat lehet variálni, és persze folyamatosan figyelni kell a többiek lépéseit, a pálya alakulását, a játékosok aranyait – laza fejszámolás, és már nézhetjük is, mi mivel tudunk többet vagy máshonnan kaszálni. És aztán várhatjuk, mi lesz a többiek következő lépése…
Tibaláj
