Könnyed, kompakt, kooperatív, műveltségi nem-vetélkedő. Ez a Kapcsolj! Hiszen hogy lehetne vetélkedő, ha a játékosok közösen dolgoznak azért, hogy megleljék a válaszokat az egyre nehezedő kérdésekre? Érzésre mégis leginkább egy műveltségi vetélkedőhöz hasonlít: könnyebb szintjein olyanhoz, amin csak kacagunk otthon a TV előtt, hogy dehát ezeket mindenki tudja! Aztán ahogy haladunk előre, mindjárt mindenki szerényebb lesz.
49 kérdés, 50 válasz minden szinten
Működésüket tekintve a Kapcsolj! játékok roppant egyszerűek. A dobozban találunk két pakli kártyát, az egyik pakliban 49 lap van, mindegyiken 5 kérdés, 1-től 5-ig számozva. A másikban 50 lap, mind egy-egy kifejezés és alatta illusztráció. A Kapcsolj! –Konyhaművészetben ezek fűszerek, zöldségek, gyümölcsök, italok, mindenféle élelmiszerek, míg a Kapcsolj! – A Föld körülben felfedezők, híres épületek, illetve holmik, amik jól jönnek a világ bejárásához, például iránytű, hőlégballon vagy csákány.
És van egy kártya, amin csak színes láncok látszanak, számozva egytől ötig.
A képeket kiterítjük egy asztalra, majd választunk egy nehézséget. Hogy legyen sikerélményünk, kezdhetjük az egyessel. Nyugodjunk meg, ha túl könnyű, úgysem vesz el sok időt az életünkből, aztán ugorhatunk a hármasra, hogy rádöbbenjünk, nem is biztos, hogy ki kellett volna hagyni a kettest.
Szóval választunk egy szintet, fogjuk a kérdéskártyák pakliját, és felolvassuk a szinthez tartozó kérdést. Ha tudjuk, melyik kártya válaszol rá (pl. meleg levegő hajtja – hőlégballon), a két kártyát összepárosítjuk. De mi van, ha nem tudjuk a választ, vagy nem vagyunk biztosak benne, vagy egyszerűen nem egyértelmű a megoldás?
Mondjuk az egyik játékos rábök a hőlégballonra, mire a másik megjegyzi, hogy: na igen, de ott van még a vitorlás is. De azt a szél hajtja… Igen, de a szélhez meg különböző hőmérsékletű levegő kell, attól van légmozgás. Na de mi van a termikkel? Attól megy a vitorlázórepülő! Akkor repülő, elvégre az egy típusa. És percek alatt olyan messzire húzhatják egymást a helyes válaszoktól, amilyen messzire mondjuk hőlégballonnal repülhettek volna. Vagy vitorlázórepülővel.
Ilyen esetekben legjobb, ha a kérdéskártyát egyszerűen félrerakjuk, és visszatérünk rá, amikor kevesebb válaszlehetőség maradt (mondjuk valami nagyon egyértelmű kérdésre válaszként kiesett a repülő és a vitorlás is).
A cél az, hogy mind a 49 kérdésre megtaláljuk a választ. Ha ez megvan, akkor egyetlen szókártya marad rákérdezetlenül, és nincs más dolgunk, mint megfordítani ezt a lapot, és összehasonlítani a hátulján található kódot a kódkártya megfelelő számú (nehézségű) kódjával. Ha stimmel, akkor sikerült megoldani a feladatot, és jöhet a következő szint.
Természetesen amíg nem ellenőriztük le, hogy valóban a megmaradt kártya-e a megoldás, addig bármit bárhogy cserélgethetünk. Például átrakhatjuk a meleg levegős kérdést a hőlégballonról mégis a repülőre.
Hány játék az 5 szint?
Kezdjük azzal, hogy nem stimmel a megoldás. Ilyenkor lehetőségünk van egy második nekirugaszkodásra: azokat a kártyapárokat, amikben biztosak vagyunk, tegyük félre, amikben nem, azokat pedig szedjük szét. Ezután kezdhetünk újra válaszolni a kérdésekre, persze jóval kevesebb kérdésre, jóval kevesebb zavaró válaszlehetőséggel. Ha megvagyunk, ellenőrizzük le az így megmaradt kártyát. Ha továbbra sem stimmel a dolog, akkor kezdhetjük egyesével ellenőrizni a kártyákat. Fordítsunk meg minden kártyapárt egyesével: a kérdéskártyákon 5 kód lesz, mint a kódkártyán. A szintnek megfelelő kódhoz nézzük hozzá azt, ami a válaszadó szókártyán található. Ha stimmelnek, akkor jól párosítottunk, ha nem, akkor nem.
Ezután már csak azokat szedjük szét, amik nem stimmeltek, és próbáljunk meg így párosítani. Ha sikerül, akkor harmadik nekifutásra megoldottuk. Nem rossz. Ha szeretnénk lemérni a teljesítményünket, még pontozhatunk is: első nekifutásra siker: 51 pont, mellé minden helyesen eltalált pár további 1-1 pont. Így jön össze a száz. Második nekifutásra már csak 41, harmadikra 31 pont jár a végeredményért, a többiért továbbra is 1-1 pont. Sőt, még csapatversenyezhetünk is, ha mindenáron vetélkedhetnékünk van. Ebben a játékváltozatban párok versenyeznek. Sorban kapnak egy-egy kérdést, amit válasznak tippelnek rá, azt rögtön le is ellenőrzik. Ha talált, egy pontot szereznek stb.
Ha ügyesek vagyunk, egy szintet elsőre megfejtünk, de a magasabb szintek kapcsán ne legyenek ilyen elvárásaink magunkkal szemben, ja, és guglizni nem ér. Úgy mi értelme? Legfeljebb a harmadik nekifutás után, hogy némileg bővítsük az ismereteinket. Például gasztronómia területén: csak hogy tudjuk, mi van a konyhánkban, ami perzsa eredetű és a neve görögül királyit jelent (ha figyelmesen olvastuk a Gyűrűk Urát, az athelas kapcsán lesz azért egy erős tippünk ;)). Nem, nem csak olyan kérdések lesznek, hogy melyik kártyának van a legtöbb köze a méhészethez (méz).
Hogy miután végigjátszottuk mind az 5 szintet, mit kezdjünk a játékkal? Nos, az alap elgondolás szerint az 5 szint 5 játékalkalom, de ez persze nem jelenti azt, hogy egyszerre ne tudhatnánk le kettőt vagy hármat, a Kapcsolj! ugyanis ideális családi programnak ígérkezik egy-két mozifilm idejére. Aztán ha visszakerül a polcra, és egy kis idő elteltével újra levesszük, magunk is meglepődünk majd, mennyire nem maradt meg minden apróság, főleg a magasabb szintekről.
Woland
