Kezdjük a legegyszerűbbekkel – partijátékok
A partijátékok többnyire nagyon egyszerű szabályokon alapuló, egyszerű, de annál szórakoztatóbb játékmenetű társasjátékok. Persze azok között is van összetettebb gondolkodást igénylő, de kezdjük inkább az alapoknál!
A Dobble az, amit általános iskolás gyerekek is szívesen játszanak a szüleikkel, de felnőttek is csillogó szemekkel kérik a társasjátékos boltokban… És a gyerekek gyakran le is főzik benne szüleiket – hacsak nem négy éves gyerekekről van szó. Nekik azért nehezebb a dolguk, hiszen gondoljunk arra, 8-8 rajz közül kell kiválasztani azt, amelyik mindkét kártyán rajta van, és azt a többieknél gyorsabban ki is kell mondaniuk. Ráadásul több mint ötven féle rajz nevére kell emlékezzenek, közöttük olyanokra is, amelyekkel talán még nem is találkoztak (violinkulcs, stoptábla, villanykörte). Számukra készült el a Dobble Kids, amelyben már csak 6-6 rajz szerepel a két kártyán, amelyeken a párt meg kell találni, és a rajzok témájában is sokkal otthonosabban mozognak, hiszen azok csak és kizárólag állatok.
Dobble és Dobble Kids
Ha már a gyorsasági játékoknál tartunk, ott a Cortex Challenge – IQ party. A nagyon vicces játék lényege: bizonyítsd, hogy a nyolcféle területen te vagy a leggyorsabb! A Dobble-val szemben nem bemondani kell a jó megoldást, hanem elsőként kell rácsapni a kártyára, és csak utána közölni a megfejtést. És hogy mi ez a nyolcféle terület? A feladatkártyák között van logika, mozgáskoordináció (igen gonosz :-) ), memória, mi több: tapintás is! 10 felületkezelt kártya várja azt, hogy az ügyes játékosok vakon tapogatva felismerjék, melyiket is tartják a kezükben! Folytatásként ott van a Cortex 2, ami egy kicsit még feljebb emeli a tétet – de hogy a gyerekek se maradjanak ki, nekik készült a Cortex Kids!
És hogy miért tudják a kisebbek felvenni a kesztyűt ebben a játékban? A rajzok „rajzosabbak”, vagyis könnyebben azonosíthatóak, a memóriában 5 helyett 4 dolgot kell megjegyezni, a mozgáskoordinációban csak egy ujjukat kell használniuk, és ahelyett a feladat helyett, amihez olvasni is kéne tudni, bevezeti a játék a kakukktojást. És persze a tapintós kártyákon is kedvesebb dolgok találhatóak: boci, csokibogyók, ékszerteknős.
Cortex 2 és Cortex Kids
Örökzöld sláger a „fedezd fel a két kép közötti különbséget”. A zsebrevágható Difference is ezt tudja, és bár a szabályok egyszerűsége miatt az ajánlott korosztályként ez szerepel rajta: 6 éves kortól, azért a kicsiknek nehéz dolguk van… A praktikus fémdobozban ugyanis a négyféle rajz mindegyikén olyan apró részletek (virágok bibéje, gyíkok farkán a csíkok, stb.) különböznek, amit felnőtt szemmel is nehezen találunk meg.
Ezért született meg a Difference Junior, amelynek a rajzai sokkal közelebb áll a gyerekek szívéhez – fagyis kocsi, farsangi kavalkád, fürdőző állatok. Mi több, a különbségek is sokkal szembetűnőbbek: a strandlabda színe, a fagyigombócok száma, stb. A játék gyerekjáték, de azért így is oda kell figyelni, hogy a laponkénti két különbséget a többieket megelőzve megtaláljuk!
Difference és Difference Junior
Hogy ne kelljen a többiekkel versenyezni, a néhány hete megjelent Concept Kids Állatok játékszabálya arra bátorítja a szülőket és csemetéiket, hogy a játékot együttműködős módon tanulják meg, és csak akkor próbálkozzanak vele versengő módban, ha már gyakorlottak. Hiszen a Spiel des Jahres díjra jelölt elődje, a Concept is ízig-vérig az. A játékban mindig két játékos „magyaráz el” egy feladványt, azaz helyez színes kockákat a táblán szereplő színes ikonokra, hogy azok rávezessék a megoldásra valamelyik játékost. Azok ugyanis egymással versenyezve kiabálhatják be a feltételezett jó megoldást. Lássuk csak: történelmi személyiség, aki már meghalt, köze volt a zenéhez, és egy piros-fehér zászlós országból származik, valamint köze van egy eszközhöz (hangszerhez?), ami fekete-fehér? Csak nem Chopin?
Persze a gyerekek számára a játék ismertebb területre evez: az állatvilágba. Nincs más dolguk, mint bejelölni, milyen színű állatról van szó, hús- vagy növényevő-e, milyen környezetben él (pl. őserdő vagy tanya), van-e karma, pikkelye, csőre, és így tovább. Fára mászik, vörös, erdőben él és növényevő? Csak nem a mókus?
Concept és Concept Kids Állatok
A tervezgetés és építés művészete – stratégiai játékok
Míg a partijátékoknál az a cél, hogy a többieknél gyorsabban mutassuk vagy mondjuk be a megoldást, a stratégiai játékokban ügyesebben kell döntsünk, okosabban kell tervezzünk – akár a magasabb pontszámért, akár azért, hogy a győzelmi célt hamarabb érjük el.
A Quoridor-ban például az a feladatunk, hogy a tábla két ellentétes oldaláról indulva előbb érjünk át, mint az ellenfelünk. A játék szigorúan kétszemélyes, és döntenünk is csak két dologról kell: vagy lépünk, vagy lehelyezünk a készletünkből egy falat az ellenfél útjába, hogy lelassítsuk. Vagy hogy egy körmönfont kelepcét, labirintust építsünk neki.
És hogy mennyivel könnyebb a játékosok dolga a Quoridor Kid-ben? Azon túl, hogy egy egyszerű bábú helyett egerekkel kell átérjünk a túloldalra (az ugyanolyan színű sajtszelethez), maga a tábla is kisebb.
Quoridor és Quoridor Kid
A Zooloretto ennél összetettebb gondolkodást igényel: állatkertek igazgatóiként mérjük össze fifikánkat. Közösen kell vadállatokat teherautókra pakolnunk – így akár ellenfeleink terveit is össze tudjuk gubancolni –, míg úgy nem érezzük, hogy egy teherautó csak ránk vár. Akkor azt állatkertünk felé irányítva megpróbáljuk megtölteni a kifutókat. Ha több állatfajtánk van, mint kifutónk, szegényeket az istállóba zárjuk, az állatkert bővítéséig. Amikor ugyanis egy kifutó megtelik, bevételhez jutunk, amivel új kifutót vehetünk, eladhatunk egy állatot az istállóból – vagy akár megvehetünk egyet a másik játékosokéból.
A 2007-es Spiel des Jahres díj nyerteséből készült aztán egy kisebbeknek való verzió, amelyben nem tudjuk bővíteni az állatkertet, és a pénzzel sem kell gazdálkodnunk – a Zooloretto juniorban a teherautók megtöltése és indítása a legfőbb tevékenység!
Zooloretto és Zooloretto Junior
Állatok után kicsit iparosabban: a Ticket to Ride: Európa a világ egyik legkedveltebb családi társasjátéka, amelyben a századfordulós Európában kell vasútvonalakat építsünk. Minden megépült szakaszért pontot kapunk – minél hosszabbat, annál többet – de menetjegyek által megszabott városok összekötésével még több ponthoz juthatunk! Hacsak ellenfeleink keresztbe nem tesznek, azaz építenek nekünk!
A Ticket to Ride – Az első utazás pontgyűjtögetés helyett egy izgalmas versenyfutássá alakul át. A táblán a távok rövidebbek, így a játékidő egy óra helyett csak a fele, és a városneveket sem kell a kártyákról és a tábláról leolvasni, mert minden várost egy híres épület rajza azonosítja. Az nyer, aki először teljesít hat menetjegyet, és ezzel megkapja az Aranyjegyet!
Ticket to Ride: Európa és Ticket to Ride - Az első utazás
A Scythe (vagyis Kasza) című játék az összetettebb játékok szerelmeseinek új, klasszikussá vált kedvence. Az alternatív múltban, a második világháború után Kelet-Európa területén óriás robotgépek támogatásával biztosítják a birodalmak a termelésük biztonságát és a határaik kiterjesztését. A látványos játékban harcolhatunk is, szerezhetünk erőforrásokat az ellenfelektől, és nem csak haderőnket, de népszerűségünket is erősíteni kell.
Az én kicsi kaszám ezt a küzdelmes világot sokkal barátságosabb környezetbe helyezi: hősök és robotok helyett állatikrek gyűjtögetik az almát és kristályt, amiből fegyverek helyett pitét és varázslatot készítenek. A népszerűségből barátságpontok lesznek, amiből veszíthetünk, ha pitecsatára hívjuk ki valamelyik vetélytársunkat. De a részletgazdagon kidolgozott minik mindkét játékban megvannak…
Scythe és Az én kicsi kaszám
Könnyed lépések a felnőtt játékok világa felé
Ahogy látható, az egyszerű partijátékoktól kezdve a családi és összetett stratégiai játékokig nagyon sok közkedvelt játéknak született gyerekverziója. Innentől kezdve csak rajtatok, a játékosokon múlik, hogy melyikkel örvendeztetitek meg saját gyermekeiteket…
Tibaláj
