Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Képérzék - Miért lett Év játéka-díjas a Képérzék című asszociációs partijáték?

Képérzék - Miért lett Év játéka-díjas a Képérzék című asszociációs partijáték?

Avagy az alkotás és a képtársítás párhuzamos élménye

Júliusban a Képérzék (azaz a Pictures) megkapta a családi Év játéka (Spiel des Jahres) díjat. Mindenki meglepetésére. De nem a mienkre. Mi ugyanis, amikor először próbáltuk ki, egyből sejtettük, hogy esélyes a díjra.

Képérzék díjnyertes társasjáték

Azt nem mondom, hogy minket nem lepett meg a játék. Nem kis részben azért, mert a kiadója klasszikus stratégiai játékokat készít, szinte kizárólag (a német PD Verlag), és most, a sok jóféle összetett stratégiai társas között egy, a profiljukba kevésbé illő játékot, egy partijátékot adtak ki. Vajon mit tud ez a játék, amelyik ilyen szokatlan körülmények között született?

Zseniális játékhangulat ötféle készlettel

A játék lényege semmi más, minthogy minden játékos egyszerre kell alkosson valamit, ami az asztalon lévő képek egyikére mutat. Méghozzá minél egyértelműbben, ugyanis annál több pontot kapunk, minél többen ismerik fel.

Ez eddig szokványos. De hogy mitől lesz különleges ez a játék? Például azért, mert elég nehéz utalni két cipőfűzővel egy képre, amin a távolság miatt aprónak látszó ház áll egy meredek hegyoldalon. Mit tegyek: mintázzam meg a meredek hegyoldalt és azon futó ösvényeket? Vagy az egyik madzagot tekerjem apróra, az legyen a ház, és tegyem rá a ferdén álló másikra, a lejtőre? Elég lesz-e ez ahhoz, hogy meg tudják különböztetni a vasúti hídtól vagy a meredek tengerparton álló világítótoronytól?

És itt jönnek a zseniális megoldások, absztrakciók: a képnek, amelyre utalnom kell, melyik részét próbálom visszaadni, vajon ránézésre kinek mi a lényege a képnek, amit ki kell emelnem?! És bár rengeteg kép között persze vannak egymásra elrendezésben hasonlítóak is, de nem ezek okozzák az alkotáskor a töprengést. Hanem az, hogy a kezemben lévő készletből mit és mire használjak ahhoz, hogy az utalásom csakis arra az egy képre mutasson.

Mert például elég nehéz fa építőkockákból egy gyönyörű naplementét kirakni… Vagy egy tábla csokit kirakni 9 db apró színes kockával egy szigorúan feltöltendő 3x3 kockás területen.

Képérzék díjnyertes társasjáték

 

Sorsát senki sem kerülheti el… azaz senki nem marad ki a jóból!

A következő jópofaság a játéktól, hogy senkinek nem lehet kedvenc készlete, amire minden játékban lecsap, vagy nem ugorhatja át a neki nem tetszőt, ugyanis az öt készlethez öt forduló tartozik, amiben mindig más alkalmatossággal kell jó képet vágni… azaz jól képet mutatni… vagyis hogy ügyesen egy képre mutatni.

Így mindenki élvezettel lapozgathatja át azt a pakli kártyát is, amiben a lapokon egy-egy rajz, kvázi piktogram szerepel, és amiből minimum kettő, maximum öt lapot választhat ki. Ez is trükkös, mert ha csak egy madarat (a kártyán galambnak tűnik) raknék ki, talán egyértelmű lenne, hogy arra a hajóra gondolok, ami mellett egy kacsa úszkál. De mivel kettőt KELL, a mentőövvel ugyan utalhatnék a hajóra – de az meg utalhat szegény gólyára (hiszen víz és madár…) Vagy esetleg a csónakra a tavon… Vajon ha az autót hozzáteszem, abból leveszik a többiek, hogy arra gondolok, hogy a hajónak motorja van – ergó a csónakot ki kell zárják?

És akkor még nem beszéltünk az utolsó készletről: a kis kavicsokról és botocskákról. Mert vajon hogyan ábrázoljam a farönkön játszó medvét ezekkel?! Ilyenkor jön megint a kép lényegének kiemelése: mit látunk, mit adhatunk vissza az eszközökkel? A készletek minden elemét ugyan nem kell használnunk, de ha túl keveset használunk, akkor az alkotásunk túl sok képpel csenghet össze a többiek fejében.

Ráadásul ott van a készletek „fogyatékossága”. A kedvencem a kis színes kockák, amiket egy keretben kell egymás mellé rendeznünk. Mi sem lenne egyszerűbb, ha a hóban lévő színes ernyő az én célképem – csakhogy nincs elég fehér kocka, hogy egy magányos színes kockát „körberajzoljak”.

Képérzék díjnyertes társasjáték

A trükk nem csak a készletekben rejlik

Van még egy mókás csavar a játékban. Azt, hogy melyik képet kell nekem a többieknek „elmagyaráznom”, onnan tudja minden játékos, hogy az arra – illetve az aktuális „galériában” lévő koordináta-rendszerre – utaló kis korongot húz egy kis fekete zsákból. De ebben a zsákban minden tokenből három van, azaz előfordulhat, hogy egy háromfős játéknál mindhárom játékos ugyanarra a képre kell utalnia…

Pár praktikus tanácsot érdemes betartani. Például az, hogy tessék minden képet alaposan megnézni! Elképzelhető, hogy a velünk szemben ülő játékos egy olyan részletre utal egy képen, amit mi a túloldalról nem is látunk… (Hogy mi?! Miért nem a híd a te képed? Miért a vonat? Ja, hogy azon a képen egy vonat is ott a sarokban…) Vagy a másik: amikor a játékosok megkapják a korongjukat, ne kezdjenek el egy képet fixírozni, mert akkor a többiek már abból rájönnek, mi a célkép.

Könnyed szórakozás – az alkotás örömével

Valahányszor játszottam a Képérzékkel, érdekes volt látni, ahogy a többiek megpróbálnak ráhangolódni az én alkotásomra – és izgalmas volt kitalálni, hogy az ő alkotásuk hogyan, milyen módon adta vissza a kijelölt fotó lényegét. Aki szereti a könnyed asszociációs társasjátékokat, annak ez a társasjáték kötelező darab, könnyed partijáték, de az eszközkészletek használata okos meglátásokra buzdítja a játékosokat.

Tíbaláj