Sok esetben ez a trükk épp a társasjátékozás. Milyen játékot érdemes nekik ajándékozni? Nézzünk meg párat!
A 7 Csoda: Párbaj megvan-e már panteonostul?
Alighanem ez az első kérdés, amit tapasztalt játékmester nekiszegez annak, aki kétfős társasjátékot keres, és én sem tehetem meg, hogy úgy vessek képernyőre kétfős játékokról szóló cikket, hogy nem ejtek pár szót a 7 Csoda: Párbajról, így akinek ez a játék megvan (panteonostul), az nyugodtan ugorja át ezt a részt.
7 csoda: Párbaj
Hogy miért pont ez? Részben személyes tapasztalatból, részben az általa elnyert díjakra és a BGG ranglistán elfoglalt igen előkelő helyére támaszkodva (az összes társasjátékot rangsorba állító listán mindössze egyetlen kétfős játék előzi meg, a Twilight Struggle, ami viszont kifejezetten rétegjáték).
Persze nincs a világon olyan játék, ami mindenkinek egyformán tetszene, de kategóriákon belül vannak olyan biztos tippek, amikkel nagyon nehéz mellényúlni. Ilyen partijátékok között a Dobble, vagy családi kategóriában az Azul, és ilyen kétfős játék a 7 Csoda: Párbaj.
Ez egy kártyadraftolós, civilizációépítős játék, amit három koron keresztül játszunk. Ezalatt kell minél több kultúrapontot összeszedni, mert a harmadik kor végén ezeket összevetve kerül ki a győztes. Persze a kultúrapontok gyűjtése helyett koncentrálhatunk a hadiiparra vagy a tudományos fejlődésre, ugyanis a játék a harmadik kor vége előtt is megnyerhető, ha akkora tudományos vagy katonai fölényt érünk el az ellenfelünkkel szemben.
A játék nem kifejezetten konfrontatív, mert ritkán veszünk csak el valamit, amit a másik megszerzett vagy felépített, viszont egy közös készletből szerzünk dolgokat, konkrétan egymás orra elől, így az egymásnak feszülés azért jól érezhető. A szabályok nem túl bonyolultak, de stratégiai játékról lévén szó, azért nem is lehet őket két mondattal letudni.
7 Csoda: Párbaj - Panteon
Szóval nem túl könnyű, nem túl nehéz, a játékidő fél- háromnegyed óra, vagyis nem hosszú, de nem is túl rövid, a győzelemhez pedig több út is vezet. A tapasztaltabb játékosoknak pedig, akik valami extra csavarra vágynak, ott a Panteon című kiegészítő, ami istenekkel és templomokkal bővíti a játékot, lehelettel összetettebbé, és még taktikusabbá téve azt. Rajongóknak kihagyhatatlan.
Mi van akkor, ha valami könnyedebbre vágyunk?
Ilyenkor kerül elő a Jaipur és társai. Három hasonló méretű kis doboz, három egészen különböző játék: a Jaipur, a Tea 2 Főre és az Ankh’or – A Nílus-völgy kalmárai.
Megvan a kakukktojás? Igen, az Ankh’or valójában 2-4 fős, mégis ide tartozik, de kezdjük csak a Jaipurral.
Indiában vagyunk, kereskedünk mindenféle árukkal (fűszer, bőr, kelme, ezüst, arany, drágakövek) és persze tevékkel. A szabályok egészen egyszerűek. Az ember vagy elvesz valamit a piacról, cserél, vagy elad. A kezünkben tartható lapok száma limitálva van, ha úgy tetszik, az a raktárunk, ahol egy-egy adott áruból kell minél többet összegyűjteni és eladni nagy tételben. Szettgyűjtés és egy kis hand-management, könnyű szabályok, és rövid játékidő: egy osztást 5-10 perc alatt le lehet játszani, egy játszma pedig addig tart, amíg valaki meg nem nyer két osztást.
Jaipur
Valamivel öszetettebb, nagyságrendileg alig néhány perccel hosszabb a Jaipurnál az idei újdonság, a Tea 2 Főre, amelyben Alice Csodaországába látogathatunk el, egy délutáni teára, hogy ott faljuk a pitét, tekergessük a nyúl zsebórájának mutatóját, és sorra üttessük le ellenfeleink karaktereinek a fejét. Na, persze azért nem kell egy különösen morbid darabra gondolni: aki ismeri Lewis Caroll regényét annak azért ismerős lehet a mondat: “Üssék le a fejét!” a cél valami ilyesmi lesz.
Tea 2 főre
Egy rendkívül egyszerű és pörgős pakliépítős játékkal állunk itt szemben, amely jól hozza a rényből ismerős örült kavalkád hangulatot, ennek megfelelően viszonylag magas szerencsefaktorral rendelkezik, ami leginkább akkor hasznos, ha az asztal két végén eltérő gyakorlattal rendelkező játékosok ülnek, a szerencse segít kiegyenlíteni az esélyeket. Amellett a játék rövidsége miatt azonnal lehet visszavágót kérni.
Itt érkezünk el a kakukktojáshoz, ami nem más, mint az Ankh’or: A Nílus-völgy kalmárai. Ebben a játékban az ókori Egyiptom kereskedőinek bőrébe bújhatunk, hogy különböző áruinkat (elefántcsont, ébenfa, papirusznád stb.) értékes szobrokra cseréljük. Az extra ezután jön, ugyanis az így megszerzett értéktárgyak lehelyezésével kialakított szettek adják majd a pontjainkat, forma és szín szerint. A Jaipurnál csak kicsivel összetettebb. De miért taglalom még mindig az Ankh’ort, ha egyszer az nem “kétfős játék”? Hát azért, mert:
Ankh’or: A Nílus-völgy kalmárai
Nem csak a kétfős játékok jó kétfős játékok
Noha szó sincs arról, hogy ne találnánk még több játékot csak, kifejezetten két főre, elég csak a BANG! A párbajra gondolni (azoknak, akik a BANG!-sorozat nagy rajongói) vagy a Mr. Jack in Londonra, ami egy jól ismert, enyhén tematizált, absztrakt, dedukciós játék, amelyben a hírhedt Hasfelmetszőt kell néhány lépésből kézre keríteni az utcalámpák által át meg átszelt londoni ködben. Sőt, ha már rákanyarodnánk az absztrakt-vonalra, a klasszikus letisztult játékok kedvelőinek rögtön ott az egész Gipf-sorozat.
De ha ez így van és akad még két fős játék, akkor miért beszélnénk nem kifejezetten kétfősökről?
A helyzet az, hogy noha van néhány egészen kiváló, kifejezetten csak ketten, se többen se kevesebben nem játszható játék (l. fentebb), ugyanakkor van néhány játék ami 2-4 fővel játszható, és egészen kiváló választás, ha kettesben játszanátok. Ilyen például az Azul, a Quadropolis, a Kingdomino (meg általában a nem-területfoglalós játékok) és a kooperatív játékok egy jelentős része is.
Quadropolis
Némely 2-4 fős játéknak van kifejezetten kétfős szabályváltozata. Az ilyeneknél általában az szokott a kérdés lenni, hogy van-e benne un. “dummy player” (vagyis hogy az aktív játékosoknak kell-e benne irányítani egy harmadik, egyszerűsített játékost), vagy sem. Ha van, akkor az a játék játszható két fővel, de kis kompromisszum árán. Működhet jól, de nem erre találták ki. Míg ha nincs, akkor általában biztosabb választás. Akad viszont kifejezetten kétfős, de nem dummy-playeres játékmód is. Ilyen például a Kingdomino, amiben két fővel nem egy, hanem két dominót szerzünk körönként, és összességében nem 5X5-ös, hanem 7X7-es birodalmat építünk. A játék több teret ad, emiatt sok ismerősöm kifejezetten kétfős játékként a Kingdominót is szokta ajánlani. Én is így teszek: A Kingdomino remek választás két főre.
Woland
