Hogy mi is a Fröccs, Hajnóczy Soma kétszeres bűvészvilágbajnok, a Gémklub gondozásában megjelent társasjátéka? A címében szereplő italnak megfelelően egy könnyed, felfrissülést nyújtó kártyajáték. A felfrissülést azonban nem szimplán a bor-szóda keverékek ügyes „összerakása” okozza, és nem csak az, hogy a játékosoknak lehetősége van egymás kezéből kiverni az óvatosan egyensúlyozott tálcákat.
A játékélmény java – azon túl, hogy mindenki kártyákat gyűjt, és azokat pohárkártyákba „töltögeti”, aztán eladja őket, csak hogy új üres poharakat vehessen – akkor zajlik, amikor valaki elkezd a játékostársaival gonoszkodni. A játék azokat a kártyákat, amelyek segítségével ki lehet szúrni a többiekkel, szívatásnak hívja.
Szívatnak anyám, stop
Tehát keresztbe lehet tenni a többieknek, bizony. Van ez így más játékokban is. Amit viszont a Fröccs játékszabálya javasol, sőt, lehetséges formáit is felsorolja, az az alku. Alkudozni persze nem kötelező, de mennyivel jobban járunk, ha ahelyett, hogy egy poharunk eltörne, a szívató játékos kap egy adag szódát? Vagy ha ahelyett, hogy a kész, értékes keverékből, mint mondjuk egy drága házmester, kilöttyint egy deci italt (amit így már nem tudok eladni a saját körömben), kap a gonosz vetélytárs 20 forintot?
Vagyis ebben a játékban van esélyünk a nekünk gáncsot vető ellenlábasok zaklatását elkerülni, még ha ez nem is áldozatmentes. Így terveinket folytathatjuk, és bár kisebb zökkenővel, de eljuthatunk céljainkhoz. Mégsem ez az egyedi ebben a játékban.
A játék ízét maga az alkudozás adja, ez a savanykás-vicces szituáció, amikor megpróbáljuk az ellenfelünket meggyőzni arról, hogy amit akar, az neki nem éri meg, mert mi egy sokkal jobbat tudunk neki javasolni – és elindul a duma pókerarccal, vagy éppen széles vigyorral a képünkön, miközben a többi játékos a színjáték végét várja, ugyancsak nem minden derűtől mentesen.
Hungarikum, találmány – a keverés sokszínűsége
De nem csak attól magyar(os) ez a játék, hogy szeretünk benne másoknak keresztbe tenni. Maga a téma, a fröccsözés. Ugyan létezik más országokban is a keverés – ezt már Goethe is szépen versbe foglalta, de ma sem rebben meg egyetlen felszolgálónak sem a szeme, ha egy pohár bort „aufgespritzt” rendelünk –, de hogy a bor-szóda (pardon: buborékos ásványvíz) keverékeket matematikai jelleggel permutáljuk különböző poharakban, és annak nevet is adunk – na, erről nem sok országban hallottam!
A játékban ennek megfelelően három méretben vannak a poharak, és ezekben különböző arányban lehet keverni a borokat és a szódát. Borokat mondok, ugyanis háromféle bor van a játékban, és ezek persze egyre értékesebbé teszik a keverékeket. Vagyis nem mindegy, hogy muskotályt vagy zöld veltelinit szolgálunk fel. Ezért is válik fontossá az alkudozásnál, ki milyen bortól akarja megszabadítani a másikat – illetve, milyen lopott (bocs: kapott) borral akarja megtölteni a saját poharait.
Keverni csak józanul és szépen…
És ez utóbbi az időzítés miatt is nagyon fontos: eladni ugyanis mindig csak a saját körünk elején tudunk. Így az alkudozásnak az értéke, fontossága még kiemeltebb lesz – hiszen hiába fejezek be egy fröccsöt a köröm végén, ha a következő elején nem tudom eladni. Vagy, bajkeverő játékosoknál: hiába csikartam ki a többiektől egy deci szürkebarátot vagy szódát, ha a következő játékos egy zsírosdeszkával keresztbe tesz.
De hogy a játékosok ne függjenek csak a társaik jó szándékától és attól, hogy milyen lapokhoz jutnak éppen, több lehetőség is van a játékban. Az első és legfontosabb: annyi lapot játszhatunk ki, ahány poharunkat éppen töltögetjük. Legfeljebb három állhat éppen a pultunkon, de azokat szaporábban is töltögethetjük. (Ja, és a lapkijátszásba beletartoznak a szívatós lapok is…)
A másik fontos – és mókás – extra lehetőség, a játékosok karakterei. Ugyanis a játék elején két lapból választhatunk, milyen, a szubkultúrát színesítő figura bőrébe bújhatunk. És nem mindegy, hogy milyen lehetőségekhez jutunk. Vízköpő Karesszel például eladáskor pótolhatjuk a poharunkban lévő hiányt egy deci gyöngyöző folyadékkal. Sommelier Pityuként drágábban tudjuk eladni a kész fröccsöket, Sarki Jézusként pedig teli poharunkban alakíthatunk át egy deci szódát borrá.
Vesd össze: fröcsög a… jókedvtől
Persze az italok ügyes keverése csak a játék alapja, a lényeg azért a kavaráson marad. És nem maradtunk teljesen védtelenek a támadásoktól, van a pakliban pár Ezt neked! kártya, amivel be lehet mutatni a gonoszkodó ellenfélnek – vagyis el lehet hárítani a gáncsoskodást. Ezek száma is korlátozott, úgyhogy az alap megoldás mégiscsak az alkudozás marad. Vagyis (jó tanács!) ezeket inkább tartalékoljuk. Hacsak nem akarunk a játék vége felé kellemetlen helyzeteket átélni, amikor a vetélytársakkal szemben 10-20 forint körüli a különbségünk, vagy egy utolsó fröccs eladása kell csak, hogy túlszárnyaljuk a többiek pontszámát.
Mert azért hál’ istennek a doboz nem tartalmaz portmonékat, így folyamatosan szemmel követhetjük, kinek mennyi pénze, azaz pontja gyűlt össze, és persze azt is, kinek milyen portékája készül éppen a poharaiban. Így főleg a játék vége felé izzadó tenyérrel tartalékoljuk szívatás és Ezt neked! kártyáinkat. Kivéve, ha mi vagyunk Rettentő Böske, aki bármilyen kártya eldobásával (és vasvillatekintetével) el tud hárítani bármilyen támadást!
Tíbaláj
