Mert miről is szól a játék? Ha kinyitjuk a derűskék dobozt, keressük meg a legfontosabb részét: egy vastag pakli, gyönyörű képekkel díszített kártyát. A képek nagyon változatosak: míves csatornafedéltől és szivárványtól kezdve szerszámok és kiszáradt fatönk festői fotóján keresztül pincérig és denevérig – elég széles a paletta. A kezdőjátékos ezek közül a lapok közül fed fel, a játékosok számánál eggyel kevesebb kártyát, mindenki számára látható módon.
Ezután egy másik, vékonyabb kártyapaklit vesz a kezébe a kezdőjátékos. Ebben mindegyik lapnak olyan színe van, amilyen színűek a játék bábui. Ezek amúgy nem a klasszikus színösszeállítást képviselik, helyette mindegyik élénk világos színben virít. De a kártyalapok között van egy szürke is…
Az osztó játékos feladata ugyanis abból áll, hogy a felfordított színes képekhez válasszon ki a többi játékost képviselő színes kártyákból egyet-egyet, de úgy, hogy a többi játékos ne lássa, melyik fényképhez melyik színt, azaz játékost rendelte.
Két szó: empátia és asszociáció
Hogy milyen fényképet választ az osztó? Ebben rejlik a játék szépsége: a Lélekpillangó a gondolattársítás és a ráérző készség játéka. A fotók valamilyen tárgyat, élőlényt, élethelyzetet mutatnak meg, de ugyanakkor hangulatot, érzelmet is tükröznek. Hogy pontosan mit, ez már asszociáció kérdése: egy félhomályos pince képe sok mindent közvetíthet. Jelentheti a néző számára a magányt, az elhagyatottságot, a biztonságot, csendet, de akár a középkori építészetet, vagy a hátul pislákoló fény a kiutat, a reményt.
És most jön az empátia próbatétele. A lapok (höhö) sokszínű jelentéséből ki kell hámoznunk, a szemben ülő társainkhoz melyik kártya illik a legjobban. Ja igen, a szürke lap… Ha meg vagyunk róla győződve, hogy a fényképek közül egy senkit sem mozgat meg, rátehetjük a szürke lapot, ezzel jelölve, hogy ezt senki nem fogja magáénak érezni.
És ha túlvagyunk a lapok megjelölésén (helló Vágó úr), akkor jönnek a többiek. Mindenki egy, a saját bábujának megfelelő színű koronggal megjelöli azt a képet, amit úgy gondol, hogy legközelebb áll hozzá.
Ha mindenki jelölt, az osztó felfedi a színes jelölőkártyákat, és ha a korongok és a kártyák egyeznek, az osztó és a korong tulajdonosa is kap egy pontot. Az osztó így akár annyi pontot is szerezhet, ahányan vannak összesen – hála a szürke lapnak.
De a többi játékos is szerezhet egynél több pontot. Ha valaki teljes szívvel meg van győződve róla, hogy az egyik lap az övé, a korongot megfordítva nem egy mosolygós arccal, hanem egy dupla szmájlival jelöli meg azt a lapot, és ha az osztóval sikeresen hangolódnak egymásra, akkor ő egy helyett két pontot kap. De vigyázat, a korong ezen oldala veszélyt is rejt magában: ha a játékos nagyon biztos a döntésében, és ezt teszi egy képre, de az osztó nem ezt a lapot rendelte hozzá, ebben az esetben egy pontot veszíthet is…
A hátlapon egy újabb verzió
Ha belemelegedtünk az egymásra hangolódás vidám játékába, megfordíthatjuk a táblát, és ezzel a játék egy csavartabb verzióját játszhatjuk. Itt ugyanaz a kanyargós pálya, a pillangó vonala köszön vissza, de mezőnként más és más lehetőségekkel.
Egyrészt vannak duplázó mezők, az ezeken álló bábukkal kétszer annyi ponthoz juthatunk – ha sikeresen választunk. A mosolygós mezőkön eldönthetjük, duplázunk, vagy egy szituációkártyát húzunk. A harmadikféle mezőkön pontosan ezek a szituációkártyák láthatóak.
A szituációkártyák az eddigi ráhangolódás-játékot fenekestül fordítják fel. Ezeken ugyanis egy-egy kérdés szerepel, olyanok, hogy „Mi az, ami ezek közül leginkább kellene egy lakatlan szigeten?”, vagy hogy „Rendezőként miről forgatnál filmet a legszívesebben?” vagy „Mi a legunalmasabb számodra?”.
Megérzés, emberismeret és taktika
A játék élvezete abban rejlik, mennyire ismerjük a többieket, illetve, ha még kevéssé ismerjük, mennyire tudunk rájuk hangolódni. Bensőséges és könnyed szórakozást ígér, családoknak és baráti társaságoknak egyaránt ajánlott. Mosolyogva felhúzott szemöldökök („na, akkor ezt most magyarázd meg – miért a boszorkány illik hozzám a legjobban?!”), kérdések és nagy nevetések a magyarázatok hallatán. De vérbeli játékosok persze koncentrálhatnak arra is közben, melyik mezőn mit választanak, taktikai döntésükkel hogyan juthatnak a leggyorsabban előre.
Tibaláj
