Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Kiegészítőkkel nagyobb az élmény!

2020. 10. 21. 00:00:00
Kiegészítőkkel nagyobb az élmény!

Hogy miért éri meg kiegészítőt venni azokhoz a játékokhoz, amelyekkel annyira szeretünk játszani? Akiknek valamilyen játék már nagyon megszólította a lelkét, azaz bármikor szívesen és lelkesen ülnek le az asztalhoz, hogy tovább koptassák azt a társasjátékot, nem hiszem, hogy ez tényleg kérdés…

Hogyan lesz a nagyon jó még jobb? – Kedvenc társasjátékaink kiegészítői

De talán vannak olyanok, akik annyira szerelmesek egy játékba, hogy eszükbe sem jut, hogy az azzal való játék lehet még jobb. És felmerül a kérdés: tényleg lehet még jobb? Nézzünk meg pár példát, és ítéljétek meg magatok!

Mennyire változik a játék – jobb lesz vagy más?

Vegyünk egy példát: ott van az Azul, ami 2 év alatt rengeteg társasjátékos család polcára – és persze szívébe – került már fel. Gyerekektől nagyszülőkig mindenki szívesen ül le, hogy a színes csempéket kézbe véve megtöltse színes falát – persze a többieknél több pontot érő módon, azaz minél összefüggőbb felületeket építve, illetve lehetőleg színeket és oszlopokat megtöltve. Az alapjáték, amely a 2018-as évben elnyerte a német Év játéka díjat nagyon változatos, játékosszámtól és attól függően, milyen összetételben kerülnek a csempék a manufaktúra-korongokra. És hogy hogyan tetézi ezt az élményt a Kristálymozaik?

Az Azul-ban megszoktuk, hogy azt az oszlopot kezdjük megtölteni, a) amihez az első fordulóban kedvező mennyiségű és színű csempét látunk b) amit a többiek nem kezdtek el (ez persze azokra érvényes, akik később kerülnek sorra…). A Kristálymozaik új tábláin viszont vannak olyan mezők, amelyek, ha sikerül a töltősorról betolni rájuk a megfelelő csempét, megduplázzák a kapott pontszámot. Nem, nem annak az egy mezőnek, hanem a teljes sornak ÉS oszlopnak – amennyiben ügyesek vagyunk, persze. Ez legdurvább esetben 20 pontot is jelenthet (ha sikerül abban a sorban és oszlopban utolsóként azt a csempét lerakni), de – hacsak nem töltjük be az első két-három fordulóban a különleges mezőt – normál esetben is tizen-pontokat kapunk. És a táblák feltöltődésével nyilvánvalóvá válik, az öt mezőből ki melyikre tartalékolja a nagy robbanást. Emiatt újabb fontos csavar a ritmus: van, hogy érdemes elengedni pár pontot csak azért, hogy a másik elől elhappoljunk egy színt.
És akkor a
Kristálymozaik-tábla másik oldaláról még nem beszéltünk…

Az ókor színes világa

A stratégiai játékok kedvelőinek nagy klasszikusa a 7 Csoda: Párbaj, és rajongói tábora nemzetközi értelemben véve is nagy. Nem véletlen, hogy az immáron 5 éves játék nem csak a stratégiai, de az általános listán is az első húsz között van a nemzetközi társasjátékrajongók honlapján, a BoardGameGeek-en. De ha egy játék ilyen jó, ugyan mi az, amivel még jobbá lehet tenni?

A két ókori civilizáció harcát, mi több, kötélhúzását (ha a 3 lehetséges győzelem közül a katonaira gondolunk) közelebbről megnézzük, láthatjuk, hogy a két játékos felváltva választ egy kártyát, és ezzel nem csak maga jut előnyhöz, de az ellenfél is. Ugyanis minden felvett kártya után újabb kártyák szabadulnak fel, amelyekkel a termelést, a kultúrapontokat vagy a haderő nagyságát lehet növelni, így minden döntést alapos fontolgatás előzi meg. Hiszen bármit teszünk, valami jót biztosan tenni fogunk az ellenfelünk számára… És erre (is) ad választ a 7 Csoda: Párbaj – Panteon, ugyanis a konflikustáblát megkoronázó „istenek honába” felkerülő istenek további extra akciót tesznek lehetővé. Persze mindkét játékos számára – csak hogy az új istent „beköltöztető” játékos dönthet, melyik pozícióba helyezi őt, és ezzel azt is meghatározza, hogy melyikük számára mennyi aranyba fog kerülni az isten hatalmának életre hívása. Az istenek nem kis segítséget nyújtanak a neki adakozónak, de ráadásul egy lépéselőnyhöz juttatja őt az extra akcióval


És ha már az ókorban járunk, beszéljünk a 7 Csoda sokjátékos verziójáról is. Bár az alapjáték 2011-ben az Év gémerjátéka díjat kapta meg a német Spiel des Jahres-díj zsűrijétől, a párhuzamos lapválasztás és -kijátszás miatt fél órás játék azóta a társasjáték-kedvelő családok számára is bármikor „terítékre kerülhet”. Ugyan a játékszabály átnyálazása elsőre sokakat rettent vissza, de az első játékélmény mindenkit magával ragad, és az ókori világ csodáinak egyikére épített birodalmunk hétféleképpen gyűjtögetheti a pontokat három korszakon keresztül. A könnyed stratégiai építkezés 7 színét ugyan hogyan lehet még tovább színezni?

Sokszor vagyunk kénytelenek a 7 Csodában terveinket átalakítani (mert például a kialakuló birodalmunk láttán a szomszédok kidobnak vagy beépítenek a csodájukba egy nekünk előnyös lapot). A Vezetők kiegészítővel azonban muszáj terveinkhez ragaszkodni, mert a játék elején – ugyanúgy draft-tal, azaz a körbeadott lapokból egyenként szemezve – kiválasztott történelmi alakok nem a megfelelő időpontban vagy feleslegesen tudnák csak segíteni országukat. Ráadásul az Armada-val még újabb vizekre evezünk – szó szerint! Kinyílik a világ, és a megfelelő színű kártya megépítése után dönthetünk, hogy újabb erőforrás(ok) felhasználása után elindítjuk egy hajónkat. Azzal vagy új kereskedelmi ügyleteket köthetünk, vagy felfedezhetünk ismeretlen szigeteket – és persze hadiflottánkat is erősíthetjük. Ami azért is érdekes, mert az alapjáték ókori viszonyait rúghatjuk fel: nem csak a szomszédainkkal mérjük össze erőinket, de az összes játékos flottájával.

 

 

Maradjunk továbbra is az ókorban. A Concordia: Sestertiusszal kikövezett utak-ban egymással versenyt futva kell kiépíteni kereskedelmi hálózatunkat a birodalom provinciáiban. De a sok kereskedelmi állomás, a termékek sokasága és telepeseink száma nem sokat ér, ha nem szerzünk nekik értéket a vásárolt kártyákkal. Bebarangolhatjuk az egész Földközi-tengert, nyithatunk állomásokat Észak-Afrikában, sőt Britanniában is – de ha csak ketten vagy hárman, akkor érdemes valóban Britanniába utazni a Britannia és Germania kiegészítővel. Miért is? Nem csak azért, mert a brit tábla kisebb, ezzel ideális az alacsony játékosszámhoz, hanem azért is, mert az alapjátékkal szemben a játékosok a sziget egyik sarkából indulnak, és nem középről – így nem fordulhat elő, hogy mindannyian más irányban kezditek a terjeszkedést.

Könnyed döntések, vidám csaták

Sokkal könnyedebb terjeszkedés és építkezés a téma a Kingdomino-ban, ami 2017-ben nyerte el az Év játéka díjat. Izgalmas a feladat: úgy kell dominószerű lapkákból egy 5x5-ös keretbe szorítva kombinálni, hogy egy-egy területfajtából minél nagyobb összefüggő területek alakuljanak ki. Ugyanakkor a nagy területek nem érnek semmit, ha nincs rajtuk elég épület (azaz korona). A koronás lapok azonban értékesebbek, és ha ilyet választunk a fordulónkban, a következő fordulóban később kerülünk sorra, és így elképzelhető, hogy nem a kedvünkre való területdominóhoz jutunk. Így viszonylag békésen építheti mindenki a saját királyságát… De ha némi gonoszkodásra vágytok, tegyétek a játékhoz az Age of Giant kiegészítőt!

Ebben megjelennek az óriások, akik az értékes épületekre telepedhetnek – és el is lehet űzni őket, egyenesen a vetélytársak koronáira. És az óriásos lapkáknak köszönhetően akár öten is játszhattok már! Ezen felül a kiegészítő doboza dominó-adagoló tornyot is, és különleges küldetéslapkákat. Ezekből kettőt válasszatok ki véletlenszerűen minden játékhoz, és az aktuális célok tükrében egész más irányt vehet a játék! Ezek miatt nem lesz mindegy, milyen típusú (színű) területek kerülnek a királyság sarkaira, sőt, az is előfordulhat, hogy megéri majd nagy, koronás épület nélküli területeket összehozni.

 

Nem féltek egymás lábára taposni? Senki nem sértődik meg, ha a többi játékos rászáll – uram bocsá’ kigolyózza a játékból? Akkor a ti társaságotoknak, családotoknak való játék a BANG!. A klasszikussá vált vadnyugati lövöldözésben csak a seriffről tudni, kicsoda (hiszen az ő mellkasán ott virít a csillag), a többieket nagyon kell figyelni, kire lő és mennyire kitartóan, ebből derülhet ki, hogy ő bandita-e vagy renegát, esetleg seriffhelyettes. Már csak a megfelelő kártyákra van szükség: bang!-re, hogy valakire rálőhessünk, nem talált!-ra, hogy kivédjük azt, és egy sör-re, ha nem sikerült a lövést kikerülni, és megsebesültünk. De segítségül hívhatjuk a postakocsit vagy akár az indiánokat is, börtönbe vethetünk valakit, lóra pattanhatunk, hogy a rövid hatótávolságú fegyverükkel csak vicsoroghassanak utánatok…

És mindezt a sok kiegészítő még tovább színezi:
az
Aranylázban a gyűjtött aranyrögöket újfajta felszerelésekre válthatjuk be, sőt, ha meghalunk, szellemként támogathatjuk csapatunkat,
a
Dodge City-ben nem csak új karakterek bőrébe bújhatunk, de a késleltető lapokkal csökkenthetjük az esélyét annak, hogy megsebesüljünk,
a
Gyilkos kaliber-ben pedig ultraerős lőfegyverekhez juthatunk – de mit sem érnek, ha nincsen hozzájuk elég töltésjelzőnk.

 

 

És a spagettiwesternek világa ezzel még nem ért véget! Akik szeretnek minél hamarabb visszakerülni a nyeregbe, és nem szeretnek sokat várni azután, hogy elsőként estek ki a BANG! utcai lövöldözéséből, ragadjanak kockát: a BANG! Kockajáték visszaadja a hamisíthatatlan titkos szereplős hangulatát, de a felszereléskártyák helyett az 5 kocka háromszori dobásával alakíthatják ki saját körükben az akciókat – és vele a seriff és ellenségei sorsát! És hogy a BANG! eme pörgős változatánál miért van szükség kiegészítőkre? Mert ha már beleéljük magunkat ebbe a vadnyugati hangulatba, hadd döntsük el, mik legyünk: nyúlszívűek vagy nagyszájúak!

A Vén csehó öt moduljának egyike ugyanis ez a két kocka, ami meghatározza, inkább a (némileg kilyuggatott) irhánkat mentenénk-e inkább, vagy belevetnénk magunkat a lövöldözés sűrűjébe. És a kockajáték is nyújt lehetőséget a kiesett játékosoknak: az Élve vagy élőholtan-ban zombiként szállnak ki a sírból, és – élükön a Zombimesterré avanzsált Renegáttal – új csapatként fenyegetik az élőket.

 

Klasszikus játékok – játékos klasszisok!

Na, de elég a konfrontációból, a gáncsoskodásból és az egymás aprításából – nézzünk most egy kooperatív játékot! A Pandemic alaphelyzete mindenki számára ismert: a világot négy halálos vírus fenyegeti, és a játékosok az atlantai Járványügyi Központ szakembereiként járják a világot, hogy enyhítsék a helyzetet a katasztrofális helyzet felé sodródó városokban. Segítsenek, új kutatóállomásokat állítsanak fel, és eközben összegyűjtsenek, vagy ha nem megy, egymásnak átadjanak a vírus színének megfelelő színű kártyákat – amelyek egyébként az utazást is megkönnyítenék…


És akik még ennél is valósághűbb izgalmakra vágynak, használhatják
A labor kiegészítőt, amiben a gyógyítás közben levett víruskockákat a labor petricsészéibe tehetik, hogy a mintát feldolgozva szekventálhassák, karakterizálhassák a betegséget. A többi modullal új eseménykártyákkal könnyíthetik a munkájukat, vagy épp egy virulens törzzsel nehezíthetik azt… Sőt, párosával összeállva akár versenghettek is egymással a szérumok kifejlesztésében.
De ha egyikőtök szívesen áll a sötét oldalra, akkor a
Pengeélen kiegészítő ad neki lehetőséget arra, hogy a többiek ellen dolgozzon. Bioterroristaként szórhatja a fertőzést a világban szét, de a Járványügyi Központ munkatársai az új fertőzések útját követve akár be is zárhatja őt – legalábbis egy időre. De a mutációs események és fertőzéskártyák is megkeseríthetik a játékosok, azaz karaktereik életét.

 

Bár kevésbé fojtogató az izgalom a Dixit játéka közben, őt is mindenképpen a klasszikusok közé kell soroljuk. Nem csak azért, mert 2010-ben megnyerte az Év játéka díjat, hanem azért, mert a társasjátékok világában egy komoly mérföldkővé vált, „a legismertebb asszociációs társasjáték” díját is megkaphatná. A játék doboza meseszép kártyák tartalmaz – és a játékosoknak ezek alapján kell mesét mondaniuk. Azaz az aktív játékosnak (a mesélőnek kell egyet kiválasztani a kártyái közül, és arról úgy történetet mondania, hogy a történet a képet ne azonosítsa egyértelműen – de azért kötődjön hozzá. Fontos ez a távolság, mert ezután a többi játékos is kiválaszt egyet a sajátjai közül, ami valamilyen módon érintkezik az elhangzott történettel, majd a kiválasztott kártyákat összekeverik, és a játékosoknak rá kell jönnie, melyik volt a mesélő eredeti kártyája…


És hogy mit rejtenek a Dixit kiegészítői? Mert igen, ehhez a játékhoz is készült kiegészítő, méghozzá idén érkezik meg! Ennek a címe Tükörképek – merthogy minden kiegészítőnek egy egyedi hangulata van, a képeket egy bizonyos téma, atmoszféra lengi át. A Harmóniák-ban például ellentétpárok, ellentétes hangulatok ihlették a festőket, de azokat egy békés együttműködésben oldják fel. A Jubileum egy különleges darab, amely az alapjáték megjelenésének 10. évfordulójára készült, és a korábbi képek készítőit mind felkérték, hogy egy tucat képet készítsen erre az alkalomra.

 

Számtalan díjat nyert a T.I.M.E Stories is, amely nem kisebb dologra vállalkozik, mint a játékosokat egy filmbéli kaland részeseivé tenni. És sikerrel, nem véletlenül jelölték még az Év gémerjátéka díjra is: a játékosok úgy lehetnek egy filmbe illő kaland részesei, hogy ők hozzák meg benne a döntéseket, ők választanak utat, és így fedeznek fel együtt izgalmas történeteket. A játék leginkább egy szabadulószobás kalandhoz hasonlít legjobban, de azon túl, hogy egy történet teljes felgöngyölését, egy rejtély felfedezését egy játékalkalommal biztosan nem tudják megoldani, tehát több alkalommal kell elővegyék az alapjáték dobozában megbújó bolondok házát és annak fura lakóit, a számtalan kiegészítő sztorihoz is szükség lesz rá!
Itt rövid kitérőként hadd mondjam el azt is, miért zseniális ez a játék. Ha a csapat úgy dönt, hogy egy megszakadt nyomozást később folytatnak, a dobozbelsőt úgy alakították ki, hogy „el tudják menteni” a játékállást, azaz a jelölők és kártyák megfelelő helyre helyezésével a következő alkalommal teljesen rekonstruálni tudják, hol tartottak.

És ha végeztek a tébolydával, jöhetnek az újabb utazások – térben és időben, ugyanis nem csak a megszokott múlt vár rájuk, de alternatív idősíkokra is eljutnak majd. Így sosem tudjak majd, mi vár rájuk, ha például az Északi-sark felé veszik útjukat, hogy az elveszett Endurance-expedíciót keressék meg, vagy egy amerikai kisvárosban kell nyomozniuk egy kislány után a Marcy-ügy kiegészítőben. Az idén megjelenő  Lumen Fidei-ben a rekonkviszta idejében nyomoznak a Szent Szék nevében az Ibériai félszigeten, A maszk alatt segítségével pedig az ókori Egyiptomban bújhatnak különböző társadalmi helyzetű emberek bőrébe. A Prófécia a sárkányokról egészen varázslatos világba repít minket, de mindegyik történet megegyezik abban, hogy a játékosok nem tudhatják, milyen fordulatok várják őket!

 

Mindenkinek a maga célkeresztje

Hogy ki melyik játékot választja, azt nem tudjuk, de ha sikerült kiválasztania a neki legjobban tetszőt, ne aggódjon: a kiegészítőkkel kedvenc játékának élményeit még tovább mélyítheti, színesítheti!

Tíbaláj