Vannak játékosok, akik kiegészítőkkel (is) játszanak, vannak, akik nem. Gémer körökben még olyan is akad, aki számára elképzelhetetlen, hogy az embernek úgy legyen meg egy társas, hogy a már megjelent kiegjei nincsenek meg. De miért? Ebben a cikkben ezt a kérdést járom körül kicsit.
|
|
A kiegészítővásárlás oka is többféle lehet:
1. Nagyon szerettünk egy játékot, de már kiismertük, és ezért nem sűrűn kerül elő – a kiegészítővel felfrissíthetjük régi kedvencünket.
2. A játék príma úgy, ahogy van, de kijön valami olyan „kieg”, hogy hú meg ha, és olyasmit ad a játékhoz, ami egyszerűen csak megtetszik, és KELL!
3. A kiegészítőkről szól az egész játék, az alapjáték maga csupán ízelítő a teljes élményből.
Az első két eset erősen egybeesik: fel akarjuk dobni az alapjátékot. Saját példám az elsőre a Pandemic. Bár az újrajátszhatósága igen nagy, és sokaknak bőven elég (sok ismerősöm játszott és játszik ma is Pandemicet, ugyanazzal a lelkesedéssel hosszú ideje). Nekem viszont egy idő után már nem adott annyit, így hát nem nagyon került elő.
A Pandemic első kiegészítője, a Pandemic: Pengeélen
Aztán jöttek a kiegészítők, speciális kiadások, na meg persze a Legacy – és a Pandemic újult erővel tért vissza hozzánk. Ezek a kiegészítők új mechanizmusokat hoznak be, így csavarnak kettőt a játékmeneten. Új kihívások, új élmény, mégis minden ott van benne, amit az eredetiben szerettünk. És ennek azért már nehéz ellenállni.
Aztán ott van a Small World. Persze a sok képesség-nép kombináció így is elég nagy változatosságot biztosít, de ha valaki már szinte rongyosra játszotta, mint tette ezt egy jó barátom és a menyasszonya, annak bizony elkél egy kis frissesség bele. A Small World kiegészítők új képességeket és népeket hoznak be, így tökéletesek erre a célra, ráadásul némelyik – pl. a River World – még a játékmeneten is csavarint egyet.
A Small World kiegészítője, a Small World: River World
Egy-egy kiegészítő arra is jó, hogy kicsit olyanabbá formáljunk egy játékot, ami a saját szájízünknek jobban megfelel. Vannak például, akik nem szeretik, hogy a BANG!-ben ki lehet esni, bár magával a játékmenettel kifejezetten szimpatizálnak. Számukra ideális megoldást nyújt az Aranyláz című kiegészítő, amelyben az elhulló cowboyok szellemként visszatérhetnek a vadnyugatra. Vagy ha például valakinek a stílusához jobban passzol a fedezékharc és a Terence Hill-es félreszökkengetés, annak ott a Dodge City, ami olyan lapokat ad az alapjátékhoz, amik éppen ezt a stílust követik.
A BANG! kiegészítője, a BANG! Dodge City
És ha már a népszerű játékoknál tartunk, ott van a Dixit – ez már tényleg az utolsó példa lesz ide. A Dixitben 84 festményt találunk kártyák formájában. Mivel ez egy asszociációs játék, és kis eséllyel kerülnek ugyanazok a lapok ugyanannak az embernek a kezébe, és ugye egy-egy ilyen szürreális festménybe azért annyi mindent bele lehet látni, mégis: újabb festmények, újabb világok, újabb hangulatok várnak a játékosokra minden egyes kiegészítőben egy újabb adag (84) kártyával. És persze mind stílusosak és gyönyörűek.
A Dixit kiegészítője, a Dixit 3 – Utazás
Végezetül ejtsünk néhány szót azokról a játékokról, amelyek a kiegészítőkről szólnak. Ilyenek például a gyűjtögetős kártyajátékok, azaz CCG-k (Collectable Card Games). Újdonság? Nem, a dolog 1993-ban indult útjára, a Magic: The Gathering című kártyajátékkal, aminek az volt a lényege, hogy két játékos saját pakli kártyával ül le megmérkőzni egymással. Olyannyira sajáttal, hogy más-más lapokból állítják össze ezeket a paklikat, ezeket a lapokat pedig zsákbamacska-elven alapuló, néhány „meglepetés” lapot tartalmazó csomagokból, ún. boosterekből szerzik.
A Magic műfajt teremtett, nem sokkal később jött a Yu-Gi-Oh, aztán a Hatalom Kártyái, majd újabbak és még újabbak, és jöttek a műfaj közti kombinációk, különböző témák, gyűjthetünk kockákat, figurákat, mindent a világon, amivel egy saját paklit/flottát/készletet építve mérkőzhetünk meg más játékosokkal. Ez pedig valóban a sajátunk lesz: gyűjtögetjük, cseréljük, rendezgetjük a darabokat, és a szettet a magunk ízléséhez és játékstílusához igazíthatjuk. Közös jellemzőjük, hogy mindegyikből kapható alapcsomag, amivel a játékot ki tudjuk próbálni, a működését megismerhetjük, de testhezálló, ütőképes paklihoz/flottához ez azért kevés: kellenek a kiegészítő csomagok.
A gyűjtögetősdi persze nem olcsó mulatság, mert folyton jönnek ki az újabb és újabb király lapok/kockák, amik majd kelleni fognak a gyűjteménybe, így pontosan tudjuk, jó eséllyel be is szerezzük majd őket. Mégis, van egy bökkenő, ami miatt nehéz megkerülni ezt a műfajt: piszkosul jók ezek a játékok.
A Star Wars-osoknak például ott van az X-Wing, amiben gyönyörűen kidolgozott 3D-s hajókból építhetünk birodalmi, lázadó vagy szakadár flottát magunknak, hogy azzal vívjuk meg az űrcsatáinkat. A hajók felszerelhetők jobbnál jobb fegyverekkel, védelmi berendezésekkel, és beléjük ültethetjük a galaxis legjobb pilótáit. Igen, akár Darth Vadert is – természetesen az ő saját hajójába, hiszen az is van (kiegészítő), vagy ott a Millenium Falcon, amit ugye maga Han Solo vezet, és így tovább.
Star Wars X-Wing: Az Ébredő Erő figurás játék
Ha pedig valaki inkább a fénykardot-erőt-lézerstukkert használó szemtől-szemben harcokat pártolja, na, nekik készült a Sorsok. Solo kapitány vs. Boba Fett? Luke és Leia vs. Vader és a császár? Ebben a játékban lesz rá lehetőség! A mechanika is egészen egyedi – kártya- és kockajáték egyszerre, és igen intelligensen kombinálja a kettőt. Persze a legklasszabb felszerelések, képességek és szereplők csak kiegészítőkből, konkrétan boosterekből szerezhetők be.
Összességében a kiegészítő remek dolog, bátran ajánlom mindenkinek, hogy a kedvenc játékához/játékaihoz szerezzen be/próbáljon ki egyet-kettőt, mert megéri. Ami pedig a gyűjtögetős játékokat illeti… nos, hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem élek velük :)
Woland
