Majdnem mindent, amit itt nyugaton megvásárolunk, Kínában gyártanak a nagy cégek. Gondolhatnánk, hogy ami nálunk van, az van Kínában is. Hát társasjátékok nemigen.
Erre persze bárki rávághatna 4-5 címet, hogy dehát ennek is van kínai kiadása meg annak is, de a helyzet az, hogy ezek jellemzően nem a Mainland China[1] népe és piaca számára készülnek, hanem Hong Kong, vagy Tajvan számára, ennek megfelelően nem egyszerűsített írásjegyekkel vannak írva, amit a kínai kínaiak használnak, hanem hagyományosokkal, amik Tajvanon illetve Hong Kongban vannak használatban. Így ezen játékok szövegeinek olvasgatása a mainland chinaiak számára kis kihívást jelent. Nem ők a célközönség.
Hong Kong
Míg mára Magyarországon már sikerült eljutni odáig, hogy ha egy átlagos fiatalnak azt mondja az ember, hogy társasjáték, akkor az illetőben csak feldereng a Dobble, a Dixit, vagy a Bang (és igen, szerencsére ezt a sort még lehetne esélyes címekkel folytatni), Kínában semmi. Max annyit lehet elérni társasjátékkal kapcsolatos magyarázgatással, hogy beugrik a mahjong, amire büszkék, hiszen híres, de játszani nem játszanak vele, csak az idősek.
A TaoBaón persze (ami az ország internetes szuperplázája - ha valakinek tüsszentenie kell, még azt is innen rendeli meg) lehet kapni társasjátékokat, de a választék alig vetekszik egy magyarországi társasjátékboltéval (és itt egy közel másfél milliárd embert kiszolgáló szuperplázát versenyeztetünk)
Röviden: a kínaiak nem nagyon társasjátékoznak.
A gyerekek szótárt reggeliznek
Kína, magánsuli.
Modern eszközökkel, esetlen módszerekkel folyik a nyelvoktatás. Mivel a gyerekek kicsik, legalább játék van.
Játék alatt itt főleg tornaóráról ismerős játékos gyakorlatokat kell érteni, amikbe a tanárok belecsempészték az adott órára kiszabott szókártyákat (flashcard, ha valakinek ez mond valamit). Nos, legalább mozog a gyerek. Persze gyanús, hogy úgy 6 éves kortól lenne jobb megoldás is.
Mikor előadtam a főnöknek, hogy valami fura, kör alakú kártyajáték fogja megváltani a gyerekeket, nem értették, mi bajom van, de végül is vettek egy Dobble-t.
Először a tanároknak mutattam be a játékot, a reakció ugyanaz volt, mint otthon, ha valaki először dobblézik: "Játszunk még egyet?" majd "Még egyet!" és igy tovább.
Dobble
A gyerekek is imádták, és ahogy játszottak vele, lehetett látni, hogy egymástól is eltanulgatnak szavakat, egy-egy kifejezés egyre gyorsabban jön elő, és mintha jobban is mertek volna angolul megnyikkanni (ez alatt természetesen a játék vége felé beálló ordítozós hangzavart értem). Persze a nagy felbátorodás csak a játék végéig tartott, de hát a Nagy Falat sem egy nap alatt építették.
Szóval lassan minden tanár elkezdte használni, a játék kézről kézre, tanteremről tanteremre járt, míg végül eltűnt, és azóta mindenki keresi.
Talán megérezte, hogy komoly feladat vár itt rá, és sok még a tennivaló. Egy óvatlan pillanatban megszökött a tanáriból, kigurult a folyosóra, majd az utcára és egy másik iskola felé vette az irányt.
Egy-két elfelejtett szóban sosem volt hiány
A Dobble egész más játék, ha olyan nyelven játssza az ember, amin nem beszél folyékonyan. Ilyenkor ugyanis már nem elég gyorsan észrevenni a megfelelő figurát, a hozzá kapcsolódó szónak is be kell ugrania az adott nyelven.
Persze általános szabály, hogy elfogadjuk azokat a szavakat is, amik ha nem is pontos megnevezések, de egyértelműen utalnak egy képre. Pl. a csók és a rúzs szavakkal nyilvánvalóan az ajkakra utal a játékos, a STOP-tábla alatt pedig a behajtani tilost szokták érteni, ami persze nem szerencsés, de a játék szempontjából elfogadható.
Az egyetlen fontos dolog, hogy a megbeszélt nyelven hangozzanak el ezek a szavak, igy ha pl. angolul játszunk, akkor nem ér kínaiul (vagy akár szuahéliül) bekiabálni.
Dobble
A játék igy egyébként akkor is szórakoztató, ha a játékosok nincsenek egy szinten az adott nyelvből. Sőt, igy még többet is lehet tanulni.
Tapasztalatból mondom. Tavaly például a Szigeten volt szerencsém franciául dobblézni (kb. 5 szavas szókinccsel szálltam be, 10-essel ki), majd nemrégiben kínaiul, amely nyelven talán, ha eggyel jobb a helyzet. Mindenesetre élveztem.
Akárhogy is, a tanulság kettős: nyelveket tanulni jó, és sokszor nem elég egy Dobble.
Woland
[1] Ha a magyar ember kimondja azt a szót, hogy "Kina", szinte biztosan erre az országra gondol, de a kérdés politikailag ennél bonyolultabb…
