Több szem többet lát – vagy máshogy lát?
És ha már az egyedi élményeknél tartunk: ki kóstolt már bele a szabadulószobák világába? És azoknak a társasjátékos verziójába? A Szabadulópaklik például szuperpraktikusak: az egy-egy pakli formájában megvalósuló játékok valóban zsebrevághatóak. Így egy vidéki hétvégére is elvihetőek, egy nagy kirándulás ebédszünetében is le lehet őket játszani. Legyen szó akár London végóráiról, A szfinx átkáról, vagy kényszerítsenek ránk egy Velencei melót, jó, ha a kártyákon lévő feladványok, összefüggéseket egyszerre többen nézzük, mert sok dolgot kell észrevenni, és könnyen kifutunk az időből.
|
|
|
|
Az Unlock! dobozaiban nem egy, hanem rögtön 3 kaland rejtezik, és ezek még színesebb, trükkösebb kalandokat tartalmaznak. Mindegyik történetet egy ingyenesen letölthető applikáció segítségével göngyölíthetjük fel, abba írhatunk kódokat, hozhatunk működésbe gépezeteket. A sorozat első dobozában (Szabadulós kalandok) az egyik kaland különlegességét az adja, hogy a játékosoknak két csapatra oszolva kell összedolgozniuk. A Rejtélyes kalandok olyan különleges csapdáiból kell kiszabadulni, mint egy rég elsüllyedt tengeralattjáró (ahová egy óriás kalamári elől menekülünk), vagy egy félreeső sziget, ahol a kalózok kincsét kell megtalálnotok a vetélytársak előtt.
|
|
|
A Bűnügyi krónikák is felhasználja a XXI. század technológiát. A Scotland Yard nyomozóiként kell bűneseteket felderítenünk, és úgy járhatunk be egy tetthelyet okostelefon vagy tablet segítségével, mintha magunk is ott lennénk! Bizonyítékokat, nyomokat találhatunk a helyszínen, majd azokat megmutathatjuk a tanúknak, szakértőknek, akiktől további információkat kaphatunk – és ha ügyesen rakjuk össze a kirakós darabjait, a rendőrkapitánytól kapott határidő előtt bizonyságot is kell tennünk. Méghozzá egy teszt kitöltésével, ahol bizony azonnal kiderül, ha valamilyen részletet úgy tettünk a sztoriba, hogy nem hallottunk róla senkitől, vagyis mi találtuk ki.
Nyomozás részesei lehetünk a T.I.M.E Stories sorozatban is, de a helyszínre való utazást egy időgéppel tesszük meg! Utánajárhatunk egy századfordulós felfedezőút kudarcának (Az Endurance expedíció), kideríthetjük az ókori Egyiptomban, hova tűnt el a fáraó halotti maszkja (A maszk alatt), vagy elutazhatunk egy alternatív idősíkra (Prófécia a sárkányokról) – mindegyikben egy másik zsáner-történetet élhetünk át. Ráadásul nem egy játékalkalommal, többször is neki kell fussunk, azaz időgépbe kell szálljunk, míg minden részlet a helyére kerül.
|
|
|
|
Kézenfogva – de mégsem együtt?
És ott vannak azok a társasjátékok is, ahol egymást támogatva próbálunk megoldani egy helyzetet… miközben sejtjük, sőt talán tudjuk is, hogy közülünk valaki ellenünk van. A korábban említett Pandemic: Pengeélenben egyértelmű, ki a bioterrorista, de például a Holtak tele harcostársai közül nem tudjuk ki az, aki szabotálni próbálja a küldetéseket. A zombiapokalipszis után próbálunk elég élelmet, gyógyszert és a generátorokhoz szükséges üzemanyagot összeszedni, de minden kiruccanásunk a városban veszélyes: a keresés közben keltett zaj odavonzza az élőholtakat, és ha nem vagyunk elég ügyesek, megharaphatnak minket, miközben lezúzzuk őket. Persze a kint talált túlélők növelhetik esélyeinket, de a gyarapodó kolónia ellátása is nehezebb lesz… pláne, ha közben egymás kezét figyeljük: vajon ki teszi a kudarcot okozó kártyát a közös pakliba?
Hasonló gyanakvás tölti be a Bűnjelek: gyilkosság Hongkongban légkörét is. Nyomozók ülik körül az asztalt, és a törvényszéki szakértő adta információk alapján kell kiszűrniük, ki lehetett a gyilkos. Aki közöttünk ül, és lehet, hogy éppen az, aki vádbeszédet mond egyikünkre. Az összefüggések alapját az a négy képkártya nyújtja, amire a törvényszéki szakértő utal.
Könnyed móka és kikapcsolódás – null-kommunikációs játékok
Ne feledkezzünk arról se meg, hogy az információk cseréjénél, egymás támogatásánál, végső soron a feladat megoldásánál mi a cél: a közös út utáni diadal érzete, vagy – mint például a partijátékoknál – a közös út maga (miközben a cél elérése mellékessé válik).
A legmókásabb partijátékokban nem is az a lényeg, sikerül-e a feladatot közösen megoldanunk, sőt, még viccesebb, ha elbukjuk azt. Ilyen a Magic Maze – Fogd és fuss!, amiben négy figurát mozgatunk, hogy felfedezzünk egy labirintust, és onnan időben meg is lógjunk. Minden játékos csak egyféleképpen mozgathatja a bábukat, ráadásul eközben nem is beszélgethetünk, mutogathatunk – egyedül a „csinálj-már-végre-valamit” bábuval jelezhetünk egy játékos előtt kopogva, hogy neki kéne a közöshöz hozzátennie.
A Gépregényben sem beszélhetjük meg, ki milyen irányítókártyát tesz a zárlatos háztartási robot programjába. Csak azt látjuk, a lerakott kártya előre/hátramozgatást vagy kanyarodást takar-e, de hogy egyet, kettőt lép, balra vagy jobbra fordul-e, azt nem. Némi logika és remény kell hozzá, hogy a küldetésfüzet oldalain található pályákon végig tudjuk vezetni Titát, a robotporszívót, vagy össze tudjuk-e szedetni a dinócsontokat Blökivel, a robotkutyával.
A kommunikáció nélküli társasjáték szinte ezoterikus szintre emelkedik a The Mind – Érezz rá! ill. némileg nehezebb testvérében a The Mind Extrémben. A feladat egyszerűnek tűnik: a kezünkben lévő kártyákból egy növekvő értékű közös paklit építeni. Körsorrend nélkül. És beszéd, jelzések, a másodpercek számítása nélkül. Furának hangzik, de érdemes kipróbálni, hogyan lehet a játék ütemére kommunikáció nélkül ráérezni. És mitől extrém az Extrém? Abban a kezünkbe került lapokat két stócba kell rendezni: a fehér lapokat növekvő, míg a piros lapokat csökkenő sorrendben.
|
|
|
A Csúszkalandban viszont lehet egymást lelkesíteni, figyelmeztetni. Az ügyességi játék egy kifordított flipper: a doboz szélére tett karokkal a pályát lehet megdönteni, és nem azért, hogy visszalökjük a golyót, hanem azért, hogy főhősünket, Sir Görgőt végiggurítsuk a 20 pálya egyikén.
Hasonlóan sok ügyességet kíván a Sütisuli, de villám kezeinket gyors logikánk kell irányítsa. A mestercukrászok babérjaira kell törnünk, és minél gyorsabban kell a megrendelés kártyán látható tányérokat „összerakni”. Ehhez minden játékos egy készlettel indul, ami 5, pontosan egymásba illeszkedő, méretenként különböző színű sütiformát tartalmaz. Van, hogy a másiktól kell elkérnünk egy méretet, azaz színt, van, hogy segítségként elveszünk egy formát a középen lévő közös tányérról, amit egy társunk odatett. És az sem baj, ha valamelyikünk kicsit le van maradva: a többiek tanácsokkal segíthetik – komoly összmunka alakulhat ki játék közben!
Beszélgessünk, meséljünk – családi partijátékokban
Nyugodtabb, lassabb játékmenet fogad minket az olyan játékokban, mint a Kapcsolj! játékcsalád két tagjában, A Föld körülben és a Konyhaművészetben. 50 információt kell összepárosítani 49 képkártyával. Talán könnyűnek tűnik, de az öt nehézségi szint legelsőjén is akadnak már kártyák, amelyeket meg kell beszélni, esetleg meg kell osszuk olyan tapasztalatainkat a többiekkel, amelyekről a többiek nem is tudnak…
|
|
|
A Mysteriumban is információt kell megosszunk a többiekkel – szellemként látomáskártyák segítségével, amely a spiritiszta szerepét magukra öltő játékosoknak segít a minket láb alól eltevő gyanúsítottat megtalálni, míg a játékosok egymás között gyorsan meg kell osszák, milyen látomásuk támadt, mert az alapján tudják megítélni, a másik játékos helyesen döntött-e – és így fejlődhet látnoki képességük. Ami minél magasabb, annál könnyebben jutnak a játék végén közös nevezőre, hogy megtalálják a gyilkost.
A Csak egy nem véletlenül kapta meg 2019-ben a német Év játéka díjat: hihetetlen könnyed, bárkit pillanatok asztal mellé ültet, ugyanakkor ritka a nyelvi leleményt, a humort és asszociációt ilyen mélységben használó játék. És hogy miről szól? A játékosok felváltva húznak egy kártyát, egy azon szereplő szóval, amit a többiek látnak csak, és kis letörölhető táblájukra csak egy szót írhatnak fel, amivel segíthetnek neki kitalálni, mi áll a kártyán. Csak hogy nem beszélhetik meg, mit írnak fel, ugyanakkor azt a szót, amit ketten is leírnak, le kell törölniük – ezzel rontva az esélyeit annak, hogy valóban kitalálja a szót.
Kommunikáció és szójáték egy szinttel feljebb – szavas partijátékok
Ne higgyétek, hogy csak könnyed kihívásokkal találhatjátok magatokat szemben a kooperatív partijátékok között. A legjobb példa erre a 2016-os Év játéka díjas Fedőnevek együttműködős verziója, a Fedőnevek négyszemközt. Itt nem két csapat versenyez, ki találja meg a 25 szókártya között a saját ügynökeinek fedőnevét, de két szemben ülő játékos (vagy csapat) dolgozik össze. A kódkártya, ami a hálózathoz tartozó neveket mutatja, kétoldalas, és a két oldalon lévő 9-9 fedőnév között csak 3 átfedés van, azaz 6-6 jut mindkét partnernek, de a három közössel is vigyázni kell, mert némelyik csapda lehet a másik oldalon…
|
|
|
A Titkos szavak is a Fedőnevek kiadójának játéka, és a cikk legelején említett Hanabi-hoz hasonlóan minden játékos öt kártyával rendelkezik, amit saját maga nem láthat… Körönként a játékosok próbálnak szavakat alkotni, amiben minél a többiek minél több betűjét használják, így két-három szó után a játékosok már kapisgálhatják, mi lehet az a betűjük, amit felhasználtak. A fix körös játék végére minden játékos ki kell találja, mi lehet az öt betűje, és alkotnia kell belőle egy szót – a saját titkos szavát!
Tíbaláj
