TOP 50 társasjáték

A világ 7 csodája közé olyan építészeti műremekek tartoznak, amelyek a mai napig foglalkoztatják a kutatókat. Nehéz még mai ésszel is felfogni, hogyan voltak képesek az ókorban olyan hatalmas építményeket létrehozni az emberek, mint pl. a gízai piramisok. Ilyenkor tudatosul bennünk igazán, az ókori civilizációk valódi nagysága.

A 7 csoda társasjátékban minden játékos egy ókori civilizációt fog felépíteni a játék három korszaka során, egészen az alapoktól indulva. A játékosok draftolás (kártyaválasztás) segítségével fognak minden fordulóban hat-hat kártyát szerezni egyesével, amelyek az ókori civilizációk alapjait képezik. A legfontosabb nyersanyagtermelő-helyek mellett, kulturális, tudományos épületek emelkednek majd ki a földből, amelyek mind növelik a birodalmak dicső fényét. Ezek fölé magasodik majd minden civilizáció monumentális csodája, amely megkoronázza az addigi munkát. A játékosoknak viszont ennél sokkal többre is figyelniük kell, hiszen egy karnyújtásnyi távolságra újabb és újabb birodalmak körvonalazódnak, amelyek potenciális veszélyt jelenthetnek, szóval a katonaság fejlesztése sem elhanyagolható.

A 7 csoda kiváló megoldásai miatt több díjat is elhódíthatott, amelyek egyenes úton vezettek a kiegészítők megjelenéséhez, ezáltal több szín került a már addig sem szürke játékmenetbe. A 7 csoda: Vezetők kiegészítő bemutatta a történelemórákról jól ismert dicső vezetőket, mint pl. Caesar és Nagy Sándor, akiket a játékosok a saját civilizációjuk élére állíthatnak, így megerősítve azt. A 7 csoda: Armada kiegészítő pedig kiterjesztette a birodalmakat a szárazföldről a tengerre is, hogy a flottákat irányítva új irányokat vehessen a civilizáció-építés. Sőt a 7 csoda: Párbaj kiadásban sokkal szorosabb küzdelemben vehetik fel a játékosok a harcot a velük szembenálló birodalommal, aminek végén csak egy maradhat.

Válasszuk bármelyik kiadását is a 7csodának, olyan játékot kapunk, ami már-már kötelező darab minden társasjáték kedvelőnek.

1972. június 12-én öt embert tartóztattak le a Washingtonban található Watergate épületben. A sajtó riporterei átfogó nyomozásba kezdtek, és sikerült feltárniuk az Amerikai Egyesült Államok történetének legnagyobb politikai botrányát, ami Richard Nixon elnöki lemondásához vezetett.

Ebben a játékban két játékos a végletekig beleveti magát a hírhedt Watergate botrányba. Az egyik játékos a Nixon kormányzatának szerepét magára öltve, próbálja teljesen kitölteni az elnöki mandátumát, miközben a másik játékos, az elszánt szerkesztőt alakítva, a lehető legtöbb bizonyítékot próbál összegyűjteni, amivel kikényszerítheti Nixon lemondását. Ki fog győztesen kikeveredni ebből az izgalmas, idő ellen folytatott versenyfutásból?

Valósítsd meg álmaid otthonát! Az Álomház csodaszép, népszerű, könnyed családi társasjáték. A játékosok szetteket gyűjtenek: a saját álomotthonukat rendezik be különböző szobákkal, dekorációs elemekkel, és igénybe vehetik szakemberek segítségét is. Az előre tervezést fejlesztő társasjáték.

Építsd meg a Föld legmenőbb állatkertjét!

Az Ark Nova összetett, tablóépítős társasjáték gyönyörű állatkártyákkal. A játékosok benépesítik és menedzselik a saját állatkertjüket – a természet védelmében. Fejleszthető akciók, tematikusan felépített mechanika, különleges pontozás. Tablóépítés: a korlátozott számban megszerezhető kártyákból kell, azok egymásra hatásait figyelembe véve, a legértékesebb kombinációkat létrehozni.

A feltérképezetlen tengerek egyik lakatlan szigetén a felfedezők egy nagy civilizáció nyomaira bukkantak. Te egy expedíciót fogsz most vezetni, hogy felderítsd a szigetet, elveszett ereklyékre lelj és félelmetes őrzőkkel nézz szembe, mindezt azzal a céllal, hogy megismerd a sziget titkait.

Az Arnak elveszett romjai a pakliépítést és a munkáslehelyezést ötvözi egy felderítős, erőforrás-kezelős és felfedezős játékban!

A játékhoz elérhető egy egyszemélyes kampány is, amelyben az eltűnt Kutil professzor nyomára kell bukkannunk.

Szerezzétek meg a bűbájos tárgyakat egy láthatatlan labirintusban! Az elvarázsolt labirintus Év játéka díjas, klasszikussá vált családi társasjáték. A játékosok kis varázslótanoncokként egy labirintusban próbálnak eljutni a kincsekhez úgy, hogy a falak rejtettek – a padló alatt vannak, és a bábuk aljára mágnessel tapadó golyók leesnek, ha falba ütközünk...

Kék? Nemcsak. Aki látott már azulejo-t, az tudja, mi fán terem a csinos csempe. Tudta ezt I. Manuel portugál király is, miután meglátogatta az Alhambrát, aztán nemsokára egész Portugália csempézett – majd röpke fél évezreddel később a fél társasjátékos világ is.

Az Azul 2018-ban elnyerte a Spiel des Jahres díjat (Az év játéka), nyilván nem véletlenül. A játék könnyen érthető, így könnyen tanulható is, ugyanakkor olyan mélységgel rendelkezik, amivel sokat látott gémereket is képes maga köré ültetni, és persze megvan benne az a bizonyos extra. Központban az esztétika és ezt valahogy nagyon átélhetően sikerült visszaadni. Ahogy kiválasztjuk a legszebb csempéket (ezek egyébként vaskos bakelit lapkák, fényesek, színesek és többségük díszített is), ahogy elrendezgetjük őket a játéktáblánkon, ahogy szép lassan kialakulnak a színes oszlopok és sorok. Olcsó közhelynek tűnhet, de igazán csak az értheti, mi ez a bizonyos extra, aki játszott már vele.

Csempézés helyett a színes ólomüvegek mestereivé válunk és igyekszünk színpompás üvegcsodákat létrehozni az Azul - Sintra üvegcsodái társasjátékban. Az üvegtáblákat úgy szerezzük a manufaktúrából, ahogy az alapjátékban a csempéket, de ami ezután jön, az valami egészen új. Más a lehelyezés szabálya, logikája, ráadásul a saját táblánk játékról játékra, de még játék közben is változik, más a pontozás, és más a játékos interakció – némileg konfrontatívabb. Az Azul - Sintra üvegcsodái egy komplexebb és kompetitívebb Azul.

Az élmény pedig csak tovább fokozódik az Azul legújabb részében, az Azul: A királyi pavilon játékában. Ez az eddigi legkomplexebb Azul, ahol I. Mánuel egy Királyi pavilon megépítésé bízza ránk. Gyönyörű díszes elemeinkkel tehát most pavilonokat, fogunk építeni, különböző színekben, de nagyon fontos változás az eredeti Azul-hoz képest az, hogy az elvett csempéket csak a kör végén kell lehelyeznünk, így van lehetőségünk a kör közben újra tervezni taktikánkat a körülményekhez megfelelően.

A nap lenyugodóban volt, csak ők ketten álltak kint a poros utcán, az idő lelassult és talán meg is állt - számukra biztos. Hosszú ideig csak nézték egymást szemrebbenés nélkül, egy váratlan pillanatban azonban a bandita keze megremegett, nem is várt többre a seriff, a másodperc tört része alatt előkapta fegyverét és tüzelt. Pár pillanattal később a bandita magatehetetlenül rogyott össze a város főterén.

Ez is lehetne a Bang! kártyajáték egyik forgatókönyve, de akár az is, hogy a seriffet hátba lőtte valaki, mielőtt előkapta volna a fegyverét. Számtalan lezárással érhet véget egy ilyen történet, hiszen a vadnyugat nem éppen a legbarátságosabb hely.

A Bang! egy olyan kártyajáték, amelyben minden játékosnak van egy titkos szerepe, ezektől függően pedig különböző feladatai. A játék során a banditáknak célja lelőni a seriffet, ameddig a seriff és segéde próbálja az ellenkezőjét tenni, az árnyak között viszont megbújnak renegátok is, akiknek célja, hogy mindenki elhulljon, kivéve őket. Mivel a játékosok kiléte rejtett, így egyik játékos sem fogja tudni, hogy az asztal túloldalán ülő játékostárs szövetséges vagy éppenséggel ellenség, az egyedüli személy a seriff, akit mindenki ismer a városban, ő bátran viseli a csillagját, egészen addig, ameddig egy golyó át nem üti azt Minden pisztolyhős a titkos szerepe mellett egy-egy teljesen egyedi karakterrel kezdi a játékot, amelynek különleges képességei segíthetnek a célok elérésében. A játék során aztán ezek mellé újabb eszközök és fegyverek kerülhetnek, hogy a vadnyugati hírnév mellé némi átütőerő is társuljon.

Főleg akkor, ha kedvünk van a játék kiegészítőit is beledobni a partiba, a Bang! Dodge City, a Bang! Aranyláz, a Bang! Gyilkos Kaliber és a Bang! Kiegészítő paklik között válogatva egy teljes arzenál vár a játékosokra, hogy szitává lőjék, akit csak akarnak, persze előbb meg kell tudni, kit is kellene. A játék pedig ettől válik érdekessé, hogy nem csak a ravasz meghúzásáról szól, hanem arról is, hogy megismerjük a játékostársaink szándékait. Ha jól döntünk életben maradunk, ha nem, számíthatunk pár golyó ütötte lyukra a mellkasunkon.

Ki lesz a legsikeresebb iparmágnás Angliában?

A Brass: Birmingham különleges atmoszférájú, összetett stratégiai társasjáték. A játékosok az ipari forradalom idején igyekeznek sikeres üzletemberekké válni szállítási útvonalak kiépítésével, gyárak telepítésével és pénzük okos forgatásával – egy nagyon izgalmas akciókártya-mechanizmus segítségével.

Ahogy telnek múlnak az évek, úgy fejlődik a technológia körülöttünk, sőt manapság már olyan tempóban, hogy ha egy pillanatra elnézünk, lemaradunk valamiről. A társasjátékok is hasonló gyors iramban fejlődnek, annak ellenére, hogy a külső szemlélők számára ez kevésbé észrevehető, hiszen a társasjátékoknál a külső viszonylag változatlan és továbbra sem árul el sokat az innovációkról, pedig ha a dobozok mélyére nézünk, rengeteg újdonságot találhatunk, ahogy a Bűnügyi krónikák nyomozós játékban is.

Manapság megkerülhetetlenek az okostelefonok, szerves részét képezik a hétköznapjainknak, így várható volt, hogy a társasjátékok világában is megjelennek az applikációk. Sok próbálkozás volt már erre korábban, kisebb nagyobb sikerrel, de amit a Bűnügyi krónikákban sikerült megalkotni, az teljesen egyedülálló. A játékosok a Scotland Yard nyomozóit alakítják, akiknek célja, hogy közös erővel feltárják a bűntényeket és megtalálják a gyilkost. Ehhez nyomokat kell keresni, kihallgatni a szemtanúkat és az esetben érintett személyeket, majd levonni a következtetéseket és időben megoldani az esetet. A játék úgy van kialakítva, hogy bármelyik bűneset után is nyomozzanak a játékosok, azok teljesen egyediek legyenek. Mivel a kártyákra egyáltalán nem kerültek feliratok, hanem csak egy QR kód, így történettől függően más és más információkat oszthatnak meg velünk ugyanazok a karakterek, ha beolvassuk őket az applikációval.

És ez még nem minden! Amikor a nyomozók megérkeznek a bűntény helyszínéhez, akkor a nyomok feltárását a virtuális világban teszik, a telefont használva 360 fokban körbe nézhetnek a helyszínen és megkereshetik az árulkodó nyomokat, pár pillanatra a hely, ahol a játék zajlik, maga lesz a bűntény helyszíne.

Mivel az alapjáték deduktív és narratív játékként is megállta a helyét, az alkotói elhozták nekünk az ÉVEZRED REJTÉJEI sorozatot, amely három különálló játékban három különböző világot mutat be. Ennek az első része, a bűnügyi krónikák 1400 a múltba repít vissza minket, ahol VI. Károly egyik lovagjaként rejtélyes bűntetteket kell megoldanunk a középkori Párizsban!

Ebben a mintaépítő családi játékban tarka takarókat varrunk - nem csupán magunknak, hanem a gyengéden doromboló, kissé szeszélyes kis kedvenceinknek is! A pontosan huszonkét kör alatt készülődő pokrócaink más-más mintaszabályt követnek, így a foltok közös készletéből néha a számunkra fontosakat, néha meg direkt a mások számára nélkülözhetetleneket érdemes elvenni.

A személyes feladatlapkákon kívül érdemes figyelni a foltok színeire is: ha három vagy több foltból álló színszigetet alkotunk, egy, extra pontot érő gombot helyezhettek a táblátokra. Erre csak a macskák varrnak gombot, akiket az általuk kedvelt mintákkal a takarónkra tudunk csábítani, ami természetesen jól megdobja a végső pontszámunkat, ráadásul végtelenül cukik is!

A Canvasben festők vagytok, akik egymással versengenek egy tekintélyes művészeti fesztiválon. Gyűjtsetek áttetsző kártyákat, helyezzétek őket egymásra és alkossatok festményeket! Attól függően, hogy milyen kártyákat választotok, és milyen sorrendben teszitek le őket, más-más ikonok fognak látszani, amelyekkel szalagokat szerezhettek. Minden egyes kombináció egyedi illusztrációt és címet ad a festményeteknek. Kombináljátok az áttetsző kártyákat!

A Cascadiában a játékosok azon versenyeznek, hogy létrehozzák a legváltozatosabb környezetet a pacifikus–észak-amerikai flóraterületen, méghozzá úgy, hogy élőhelylapkákat és vadvilágjelzőket választanak, és ezekből egy gyönyörű, mozaikos tájat építenek. Minden Cascadia játékot az öt állatfajhoz tartozó pontozókártyák egyedi kombinációja jellemez. Miközben a játékosok igyekeznek pontot hozó alakzatokba rendezni állataikat, egyúttal a legnagyobb összefüggő élőhelyekért is versenyeznek.

Ahogyan formálják környezetüket, figyelniük kell a létrehozott élőhelyekre és az azokat benépesítő vadvilágra is, hogy megalkossák a legharmonikusabb ökoszisztémát Cascadiában.

Cica Pizza Taco Gida Sajt. Ilyen egyszerű az egész. Megtanultad a mantrát? Akkor már is mehet a menet! Ebben a megtévesztően egyszerű partijátékban a játék címét kántáljuk miközben könnyen összetéveszthető lapokat pakolunk az asztal közepére! Amint az éppen kijátszott kártya összeillik az éppen kimondott szóval, csapjatok le mint a sas, mivel a leglassabb játékoshoz kerül a kártyasaláta!

A győzelem relatíve egyszerű: "csupán" szabadulj meg a lapjaidtól és a következő lecsapáskor te legyél a leggyorsabb!

A lüktető ütem játéka ez, amit olyan különleges ritmuszavaró kártyák cifráznak meg, mint például a Gorilla, aminek a kijátszásakor a kimondott szótol függetlenül rögtön a mellkasotokra majd a paklira kell csapni.

Mi mást mondhatnénk még, mint azt, hogy cica, pizza, taco gida sajt?

A játék, amit lehetne pontozni, de soha senki nem játssza pontra, mert maga a játék, az esszenciális móka annyira jól működik minden keret és versengés nélkül. Nem csak felnőtteknek!

A Concept egy egészen rendhagyó asszociációs játék. Nem mondunk ki szavakat, nem rajzolunk dolgokat, hanem egy nagy adag piktogram meg egy marék apró kocka segítségével próbálunk átadni szavakat, szókapcsolatokat, szólásokat. A feladványok nehézsége választható, így a „méhecske” és a „ki korán kel, aranyat lel” egyformán lehet feladvány – persze jó eséllyel nem ugyanabban a játszmában. Órákon keresztül el lehet vele lenni, és általában eljön az a pont, hogy már mindenki valami extra őrültséget akar a kis képek segítségével elmutogatni a többieknek.

A Concept egy olyan hieroglifa-gyűjtemény, amihez a Rozette-i kő a játékosok fejében van, és pont ettől olyan szórakoztató, és ezért olyan könnyű belefeledkezni.

A Concept Kids: Állatok az eredeti játék szabadságát egy kissé kötöttebb de semmivel se kevésbé kreatívabb irányba tolja: itt a táblán állatok tulajdonságai találhatóak. A megoldandó állatok egy egyre nehezedő feladatkártyapakliból kerülnek elő, de itt is szabad kezet kap az absztrahálás, főleg ha felnőttek teszik rá a mancsukat a játékra. Egyike azoknak a ritka gyerekjátékoknak, amelyet valóban négy éves kortól kezdve bárkinek melegen ajánlunk!

A Római Birodalom legsikeresebb kereskedőivé válhatunk! A Concordia: Sestertiusszal kikövezett utak könnyen tanulható, népszerű stratégiai társasjáték. A játékosok kereskedelmi utakat és hálózatot igyekeznek kiépíteni akciókártyáikkal, amelyekből újabbakat, erősebbeket is szerezhetnek, illetve amelyekkel hódolhatnak az isteneknek is.

Ki ne töltött volna már ki IQ-tesztet? Vagy amire azt hitte, legalább egy darabig, hogy az? Szeretjük magunkat próbára tenni, szeretünk versenyezni, és ki mondta, hogy egy rövid és pörgős játék keretében ne mérhetnénk össze a kognitív képességeinket?

A Cortex egy kabátzsebre méretezett agyigényes feladvány-gyűjtemény. Kis helyet, kevés időt igényel, és cserébe nem kevesebbet ajánl, minthogy átmozgatja a szürkeállományunkat és közben még fel is pörget. Az asztal közepén egy feladvány, mindenki azt lesi és próbálja másodpercek alatt megfejteni, hogy aztán lecsapjon a kártyára, bemondja a megoldást, majd versenybe szálljon a következőért.

Sok kártya a logikánk mellett próbára teszi a vizuális érzékelésünk gyorsaságát, a kéz-koordinációnk tudatosságát, a memóriánkat, de van, amelyik még a tapintásunkat is: ezekhez különleges textúrákkal ellátott kártyákat használunk, amelyekről behunyt szemmel, tapintás alapján kell megmondanunk, mit ábrázolnak. Ki ebben jobb, ki abban, a győzelemhez mindenesetre négy különböző területen is teljesíteni kell.

Persze ha egy győzelem után arra ragadtatná magát valaki, hogy az agyával hencegjen, könnyen visszavágóra foghatják.

Csak egy szó a feladvány, minden játékos csak szóval segíthet, csak egyszer szerepelhet minden szó, csak egyszer tippelhet, akinek tippelnie kell. Csak egy játék nyeri el minden évben a Spiel des Jahres (Az év játéka) címet – idén ez a játék volt az.

Az egyik játékos látatlanban választ egy szót, amit rajta kívül minden ki lát. Ezt a szót kell majd kitalálnia. A többiek egy-egy szót írnak fel segítségként, nagyon vigyázva, nehogy olyat írjanak, ami másnak is eszébe jutott, mert ha egy szó nem csak egyszer szerepel, azt törölni kell mindenhonnan, mielőtt a segítségeket a játékosok megmutatnák. Ha a szó túl kézenfekvő, könnyen megeshet, hogy más is azt írja, így minimum két szó vész el, ha túl elvont, lehet, nem bizonyul majd akkora segítségnek. Persze, hogy kinek mi az ésszerű utalás, az is változó. A segítő játékosok zavarba ejtően gyakran meresztgetik a szemüket „mire gondolt a költő”-érzülettel egymás szavaira is.

Csak egy-szer kell leülni hozzá játszani – ahhoz, hogy az ember rákattanjon.

Csótány, patkány, varangy, pók! Csupa elbűvölő állat, és ebben a játékban gyűjteni fogjuk őket. Na persze nem jókedvünkben, inkább a többiek jóvoltából. A Csótánypóker, félreértés ne essék, nem egy pókervariáns, csak egy csótányteljes simlis kártyajáték, aminek központi eleme a blöff.

A játékosok kezükben egy rakás csúszómászóval kezdenek, ezektől igyekszenek megszabadulni, méghozzá a többiek kárára. Így míg a kezekből fogynak a lapok, a játékosok előtt az asztalon épp hogy gyűlni fognak.

A játékmenet egyszerű és alighanem ismerős is. A játékos lerak egy lefordított lapot asztalra és állít róla valamit, ami vagy igaz, vagy nem. Aki a lapot kapja, vagy elhiszi, vagy nem, még az is lehet, hogy tovább küldi, és ő is állít róla valami hihetőt. Előbb-utóbb, a kis állat gazdára talál, és persze mindenki azon igyekszik, hogy ne ő legyen a szerencsés.

Mert aki előtt először összegyűlik négy egyforma állat, vagy mindegyikből egy, az veszít.

Egy zsebben hordható, kis kártyajáték, ami jó negyedórányi, nevettető simliskedést ígér, és persze minél többen játsszák, annál nagyobb a zsivaj.

Minden ember kedveli a művészetet, van, aki a szobrászat, van, aki a festészet, mások pedig a zene világában tudnak teljesen elmerülni. Egy biztos, bármilyen művészeti ágban is érezzük magunkat otthon az egyedi hatással van ránk. Mindenki máshogyan éli meg a dolgokat, más érzelmek és más gondolatok formálódnak bennünk, még annak ellenére is, ha pontosan ugyanazt az alkotást szemléljük vagy hallgatjuk. Pontosan erre épít a Dixit. Összehozza az embereket a festészet világában és feltárja gondolataikat egy-egy alkotásról.

A Dixit társasjátékban a cél, hogy megfejtsük a játékostársaink gondolatait és látásmódját. A játékot az kezdi, akinek a leghamarabb mondanivalója van valamelyik kezében tartott kártyáról, ő lesz az első mesélő. A mesélő letesz egy kártyát lefordítva és mond róla valamit, lehet az egy egyszerű szó, de akár egy történet is, a lényeg, hogy valamilyen utalást adjon a többieknek arról, mi látható a kártyán, amit kijátszott. Azonban vigyáznia kell, nem adhat túl egyértelmű utalást sem, ha pontokat szeretne. Ezután a többi játékos megpróbál a saját kezében olyan kártyát választani és szintén kijátszani, ami szorosan összekapcsolható a mesélő által elhangzottakkal. Miután minden játékos kijátszott egy lapot, a mesélő megkeveri azokat, majd felfordítva elhelyezi őket egymás mellé. Ezt követően a cél eltalálni, melyik volt a mesélő kártyája. Ha sikerül, pontokkal gazdagodhatnak a játékosok és akkor is, ha képesek voltak megtéveszteni a játékostársakat, hogy a mesélő kártyája helyett az általuk kijátszottat válasszák. Minden fordulóban új mesélő lesz, így mindenki látásmódjáról kiderül egy aprócska szelet a játék során.

A Dixit népszerűségének köszönhetően számtalan kiegészítő jelent meg, amelyek emelik a lapok, ezáltal a lehetőségek számát és növelik a változatosságot is egyaránt. A Dixit Odyssey kiadás pedig kifejezetten gondolt a nagyobb csoportokra is, így a lehetséges játékosszámot megduplázta. Egy egyszerű ötlet is lehet világmegváltó, a Dixit ezt a kijelentést teljes mértékben beigazolta, amikor elnyerte az év játéka címét.

A Dobble olyan, mint egy kis bűvészdoboz, ha nem tudnám, hogy egy társasjátékokról beszélünk, azt hinném ezeket a kör alakú kártyákat bűvésztrükkökhöz használják. Ha még nem találkoztál a Dobbleval, akkor rögtön el is mondom, miért voltam szkeptikus korábban. A játékban kiadástól függően több vagy kevesebb kártyát találhatunk, azokon pedig szintén kiadástól függően különböző mennyiségű képeket. Állatok és különböző vicces figurák között még a Harry Potter ismert szereplőit is megtaláljuk, de nem ez az igazi különlegesség, hanem az, miként vannak ezek a kártyák megalkotva.

Bármelyik két kártyát választjuk ki a pakliból, azon lesz egy hasonlóság, teljesen mindegy, melyik két kártyáról beszélünk, mindig lesz egy olyan kép a kártyákon, amelyek megegyeznek. A játék célja pedig ezeket a lehető leggyorsabban megtalálni. Annak érdekében, hogy ez nehezebb legyen, az ábrák kisebb vagy nagyobb formában szerepelnek a kártyák különböző pontjain, így soha nem ott találjuk meg őket, ahol egy másik kártyából kiindulva keresnénk.

A Dobble dobozában több minijáték szabályait találjuk meg, amelyekben megcsillogtathatjuk a gyorsaságunkat.

Pattanj fel a sárkányod hátára, és gyűjts minél több sárkánytojást! A Dragomino: Sárkánytojások nyomában könnyed családi társasjáték a legkisebbeknek is. A játékosok lapkákat helyeznek el dominószerűen úgy, hogy minél több csatlakozást hozzanak létre, és így sárkánytojásokhoz jussanak. Az előre tervezést fejlesztő társasjáték.

Kukucskálj be az egérkék otthonába – és találd meg a tárgyakat!

Az Egérleső különleges, kooperatív társasjáték gyermekeknek. A játékosok egy kis zseblámpa segítségével próbálják kikémlelni, hogy a ravasz egérkék hová rejtették kincseiket a házikójukban – ami maga a játék doboza. A megfigyelést és a memóriát fejlesztő társasjáték.

Te mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre – és vajon mennyi ideig húznád azzal, amit vittél? És ha mások is vannak? Akkor már nem is lakatlan? Egy idő után úgy Különleges élet rejlik Gildin varázslatos völgyének, az Örökvölgynek rejtekében. A hatalmas fáiról, életet adó forrásairól, és zöldellő mezejéről híres erdei birodalomban az erdőlakó állatok közössége folyamatosan gyarapodik.

De nem volt ez mindig így! Örökfark Kurszán, a bátor kisegér, életét kockáztatva vezette barátait az Örökfa árnyékába. Most pedig itt van az ideje a gyűjtögetésnek, hogy az eddig felfedezetlen területen új városkák épüljenek.

Az Everdellben a játékosok szorgos állatkák bőrébe bújva gyűjtögetnek, és az összeszedett kavicsokból, gyantából és faágakból épületeket építenek. A játékosok munkáskáik lehelyezésével nyersanyagokat, épületeket, vagy erdőlakókat gyűjtögetnek, vagy a már készletükben lévő kártyákat nyersanyagokért cserébe megvásárolják.

Végtelen aranyos grafika, magával ragadó atmoszféra, és okos döntések jellemzik az Everdell világát, a világot, ami egy komplekszebb családi játékot ölel fel, és aminek méltó helye van ezen a listán.

Újabb Spiel des Jahres (Az év játéka) a listán, ezúttal 2016-ból. Szívem szerint a Fedőneveket letudnám azzal, hogy „Próbáljátok ki, mert te jó ég, de jó!”, de gyanús, hogy nem úszom meg, hogy írjak róla. Pedig elmondani, hogy mitől annyira nagy durranás ez a játék, szinte lehetetlen.

Az asztalon egy ötször ötös mátrix szókártyákból, mellette piros kártyák meg kék kártyák és körben mindenki vagy röhög, vagy értetlenkedik. Két csapat játszik egymás ellen, mindkettőhöz a látható szavak egyharmada tartozik, hogy melyek konkrétan, az mindkét csapatból csak egy-egy ember tudja, a többieknek ki kell azokat találni. Ez az egy-egy ember a maguk körében egy szót mond a többieknek, ezzel utalva lehetőleg minél több szókártyára.

Kitalálni azt, hogy miről mire asszociál a másik, ez a végtelen humor forrása. Mert hogy juthat neki arról ez az eszébe, mikor annyira egyértelmű hogy erről csak ez? …és így tovább.

Azokról a helyzetekről nem is szólva, amikor a csapattagok végső kétségbeesésükben a hallott szót, az összes még láthatóval megpróbálják valahogy összehozni, a világ leglehetetlenebb hülyeségeit hordva össze. Ó, az a legszebb. : )

Keverjetek egy jó fröccsöt, csak a többiek bele ne kavarjanak! Ebben a partijátékban egy laza fél óra alatt kideríthetitek, hogy melyikőtök ismeri ki magát igazán egy komótos sarki kiskocsmában.

Üljetek össze kettőtől hatan, húzzatok lapokat a pakliból és gyűjtsétek az igazán jó borokat a jó pénzért megvett poharaitokba! A szódáról se feledkezzetek meg! Minél több és jobb borból adogatjátok ki a fröccsöket, annál több pénz üti a markotokat! De lassan a testtel: a többi játékos belekontárkodhat a pultozásotokba ilyen (megmutatódik) szívatás kártyákkal!

Szerencsére ilyenkor még nincs minden veszve: a fenyegető játékos kérhet valamit tőletek: poharat, bort a kezetekből, esetleg egy szívességet, amiért cserébe a kijátszott kártya a hatása kifejtése nélkül kerül a dobópakliba.

Bizony, a Fröccs a zsarolás játéka, de barátok közt mit számít egy kis korrupció?

Ha szerettek borsot törni egymás orra alá és élvezitek a műanyag abroszos retró fílinget, akkor Hajnóczy Soma, kétszeres bűvészvilágbajnok premier játékát melegen ajánljuk!

Te mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre – és vajon mennyi ideig húznád azzal, amit vittél? És ha mások is vannak? Akkor már nem is lakatlan? Egy idő után úgy érzed majd, bárcsak az lenne!

A Hellapagos hajótöröttek kényszerű partraszállását követő kétségbeesett túlélési próbálkozásaikról és parttalan pokoli perlekedéseikről szól – utóbbira leginkább akkor kerül majd sor, ha nem jut mindenkinek étel vagy víz. Ráadásul a túlélők lába alatt nem csak azért forró a homokos talaj, mert perzseli a nap, hanem mert közeleg egy pusztító vihar is, és jó lenne a szigetről még azelőtt lelépni, hogy odaér.

A komoly téma ellenére a játék nem vérre megy, vagy legalább is nem szó szerint. Az illusztrációk mókásan lazák, a kártyák kifejezetten viccesek, az alapszituáció pedig, bár zord, elég szórakoztató. Közösen gyűjtünk fát a tutajhoz, élelmet és vizet, közben időről időre valaki átkutatja a romokat, ha nem is a közjó érdekében, hanem inkább önérdekből. Nem árt, ha az ember bebiztosítja, hogy ne hagyják éhen halni és a menekülés pillanatában arra a bizonyos tutajra is felférjen.

A feszült és hangulatos partijátékok kedvelőnek kihagyhatatlan, sértődős csapattal ugyanakkor csak bevállalós békeharcosoknak ajánljuk.

Minden idők legnagyobb fantasy kalandja, sok száz órányi csata, hatalmas világ, számtalan szörny és kincs vár rátok Homályrévben! A Homályrév összetett, történetvezérelt, „legacy” társasjáték. A játékban hősök egy csapatát irányíthatjuk kalandról kalandra, befolyásolva a világ történelmét, kergetve saját céljainkat, folyamatosan erősödve, egyre okosabban együttműködve, újabb és újabb képességeket, mágikus fegyvereket és tárgyakat szerezve, félelmetes szörnyeket legyőzve... míg fény nem derül Homályrév ősi rejtélyére...

„Legacy”: a játék során megváltozhatnak egyes szabályok, illetve újak léphetnek életbe; megváltozhatnak vagy végleg kikerülhetnek játékelemek.

Az Igen? egy vallomásos jellegű játék, de az önismeret mellett a többiek ismerte még nagyobb szerepet játszik, vagy inkább az, hogy mit gondolunk általában a többiekről, az emberekről.

A játék vegyesen ontja ránk a tét nélküli és a bevállalós kérdéseket, amelyekre egyszerű igennel, vagy nemmel felelünk, méghozzá titkosan, mert – és most jön a lényeg – a pontot arra kapjuk, hogy helyesen tippeljük-e meg, hányan válaszolnának igennel! Arra a kérdésre, hogy „Ittál ma már kávét?” kis odafigyeléssel talán pontosan tudjuk is a választ, de ha arról van szó, hogy „Le tudnád lőni a kedvesed, ha zombivá válna?” már mindjárt érdekesebb a dolog. Egy dolog, hogy mit vallok magamról, de hogy ismerem azokat, akikkel játszom? Megtennék? És ha igen, merik vállalni – akár csak maguk előtt? Vagy ha úgy hiszem, hogy egy kérdésre egyszerűen nem lehet igennel felelni, és valaki mégis igennel felel, arra hogy reagálok majd?

Az Igen? egy beszélgetésindító játék. Általában sok kis beszélgetés elindul egy játék alatt, és felmerül néha olyan kérdés is, ami ottmarad velünk egy darabig, noha a játékot már elpakoltuk.

Abban egyetérthetünk, hogy rengeteg olyan társasjáték van, ami a távol-kelet kereskedését használja témaként. Persze a téma még nem minden, nem lesz se jó, se rossz egy játék csakis kizárólag a témájától. A Jaipur kártyajáték viszont a lehető legtökéletesebben implementálja a távol-kelet egy jól ismert kereskedési formáját, még pedig azt, hogy a tevéket kb. mindenre el lehet cserélni. Ez ebben a kártyajátékban sincs másként, alkalmanként egy-egy teve többet ér, mint az arany vagy ezüst. Persze csak akkor, ha jól használjuk őket. Jaipur városában két kiváló kereskedőt tartanák számon, egyik te vagy, a másik pedig az ellenfeled. Aki diadalmaskodik kettőtök közül, az lesz a Maharaja első számú embere az ilyen feladatokra.

A Jaipur egy kétszemélyes kártyajáték, amelyben a játékosok célja, hogy a lehető legtöbb pontot szerezzék meg. Ehhez a játékosoknak a leghatékonyabban kell kereskedniük és megtanulniuk, hogy mit jelent az igazán jó időzítés. A játékosok a kezükben tartott kártyákat cserélhetik a játéktér közepén elhelyezkedő közös piacból, majd azokat adhatják el rengeteg aranyért. Egy árut, minél hamarabb sikerül eladni, a piac annál többet fizet érte és ezzel arányosan pedig, minél később kötünk meg egy üzletet, az annál kevesebb hasznot hoz. A piac folyamatosan frissül új árukkal, a játékosok viszont a véges kézlimit miatt nem gyűjthetnek be mindent, így nagyon fontos ráérzni arra, mikor és mit érdemes megszerezni. A játékban van nem kevés olyan helyzet, amikor egy egyszerű kelme sokszorosát éri az aranynak vagy az ezüstnek, főleg, ha egyszerre többet sikerül eladni belőle.

A játék alapja a „valamit-valamiért” csere, bármire van szükség, azért cserébe adni kell valamit, vagy egy másik árut, vagy éppenséggel a korábban említett tevéket. A tevék elsőre nem érnek sokat, hiszen nem tudjuk eladni őket, de van két fontos tényezőjük. Az egyik, hogy bármennyi tevénk is van, az nem számít bele a kézlimitbe, a másik pedig, hogy minden tevével kiválthatunk egy bármilyen árukártyát egy csere során, szóval érdemes azért egy kisebb teve csordát tartani a közelben, ha mi akarjuk elnyerni Jaipur legjobb kereskedője címet.

Nyugaton szokás azt hinni, hogy a jóga annyit tesz, hogy a nyakam köré tekerem a lábam és ezt ászanának hívom. Baj ez? Ki mondja meg? – Egy biztos, ha valaki összecsomózgatja a végtagjait a teste körül az igen komikusan fest, főleg ha az illetőből itt-ott még néhány kártya is kilóg.

A dobozban egy nagyobb pakli kártya, mindenféle, önmagában nem is lehetetlen feladvánnyal: „mutass a bal hüvelykujjaddal felfelé” vagy „legyen ez a kártya a jobb válladon”. Csakhogy minden alkalommal, amikor a játékosra sor kerül és húz egy új feladványt, a korábbiakat is tartania kell.

Ez hat kör után valahogy így néz ki: „A jobb könyököd érjen a törzsedhez” és közben „Legyen ez a kártya a bal karodon” és „Ez a kártya érintse a jobb könyöködet” és „A bal könyököd emeld a vállad fölé” viszont „A jobb kezed legyen a bal kezed felett” és mindeközben „Ez a kártya mindkét kezedet érintse”. Tíz-tizenkét kör után az ember tényleg csak egy spagettigubanc kártyafeltéttel – már ha bírja addig!

Képes vagy rá! A Képérzék zseniális, Év játéka díjas, asszociációs partijáték. A játékosoknak különböző készletek (építőkockák, faágak és kavicsok, képkártyák, cipőfűzők stb.) segítségével kell rávezetniük a többieket a kitalálandó fényképükre. Ezeket a készleteket körről körre továbbadják, így mindig más módon kell megközelíteniük a feladatot. A kreativitást fejlesztő társasjáték.

Egy királyság sem épült fel egy nap alatt, ha viszont társasjátékokról beszélünk, akkor még ez is megtörténhet, sőt meg is történik. Elég, ha kinyitjuk a Kingdomino dobozát, amelyben királyokat alakítva célunk a lehető legdicsőbb birodalom létrehozása.

Elolvasva a játék címét, azért már lehet egy sanda gyanúnk, hogy miként fognak kirajzolódni a búzatáblák, erdők és tengerek a királyságunkon belül. A játék gyors fordulókra oszlik, amelyek során minden királyjelölt egy-egy domino lapkával fogja bővíteni a királyságát. Első ránézésre azért nem találunk olyan sok hasonlóságot a lapkákon, ha összevetjük őket a klasszikus dominoval, mindössze annyit, hogy két részre vannak osztva. A lehelyezésük, ami hasonló, ehhez persze nem kell ismerni egyáltalán a dominot. Csak észben kell tartanunk, hogy legalább egy oldalának passzolnia kell egy már korábban lehelyezett domino lapkához. Erdő mellé erdő, búzatábla mellé búzatábla és így tovább. A játék egészen addig tart, ameddig minden lapka el nem fogyott és mindenki előtt nincs egy várhatóan 5x5-ös királyság (7x7, ha ketten játszunk).

Ekkor kezdődik a pontozás és derül ki, mennyit is ér valójában a királyságunk. Az elég egyértelmű, hogy minél nagyobb egybefüggő területet tudunk alkotni egy adott típusból, annál több pontot szerezhetünk. Ha pedig sikerül királyi jelképeket szerezni ezeken a területeken belül, akkor dupla vagy akár tripla pontot is szerezhetünk. Egy biztos, királyságok soha nem épültek fel még ilyen hamar, mint a Kingdomino társasjátékban.

Sokan inverz-Fedőnevekként is emlegetik, de hívhatnánk egymásnak feszülős Fedőneveknek is, vagy még találóbban Kódfejtőnek. Igen, ez a legjobb, mert bár a liga, amiben játszanak ugyanaz, a Kódfejtő valami egészen más.

A játék lényege, hogy két csapat egymás kódjait igyekszik fejtegetni és elcsípni, míg a saját csapatában úgy kódol üzeneteket, hogy azt az ellenfél meg ne fejtse. Számokat kódolnak kulcsszavakká és ezekre a kulcsszavakra utalnak egymásnak úgy, hogy a saját csapattársák értsék, melyik szavakról van szó, de az ellenfél, aki ezeket nem látja, nehogy megsejtse, mik lehetnek azok, mert akkor érteni fogja a későbbi utalásokat és megfejti az ellenfél kódját. Ugyanakkor az is fontos, hogy az utalások ne legyenek annyira elvontak, hogy az ember csapattársai se értsék, mert annak kommunikációs hiba lesz a vége, az pedig hosszú távon végzetes lehet.

. Egy szóasszociációs csapatjáték némi extra feszültséggel, amihez remekül illik a poénra vett retro-rejtjelező design, amivel a játékot ellátták.

Legendák szólnak egy csodálatos szigetről, ahol egy ősi, bölcs, vad és játékos macskafaj telepedett le. Felderítők Szélvégről rájöttek, hogy a legendák igazak. De a szigetet Sötétkéz Vesh közeledő hadserege fenyegeti, aki el akarja pusztítani - és utána az egész világot. Fák fognak égni és ősi sziklák dőlnek össze - de van esély megmenteni ezeket a nemes lényeket.

Mi a legegyszerűbb dolog, ha valami komiszságot követtünk el? Nos, a legjobb, ha őszinték leszünk és bevall… áh, dehogy, kenjük másra, az mókásabb. Főleg, ha egy a szoba közepén bűzölgő kupacról van szó és a társaink a mi kiskedvencünkre mutatnak, mondván ő volt a tettes.

A Nem én voltam! egy pörgős és roppant egyszerű kártyajáték, amiben minden játékos célja, hogy kimentse saját kiskedvenceit, mondván valaki más volt a tettes, aki a nappali közepébe piszkított. Minden játékos ugyanazzal a 6 állattal indítja a játékot, majd kezdődik a balhé egymásra kenése. Az első játékos kiválaszt a kezéből egy kártyát, majd azt letéve kijelenti például, „Nem az én cicám piszkított a szoba közepére, hanem valaki más hörcsöge”, ekkor a többi játékos a lehető leggyorsabban megkeresi a kezében található lapok közül a hörcsögöt és a korábban kijátszott lapra helyezi azt, aki a leggyorsabb, az folytathatja a kört mondván „Nem az én hörcsögöm piszkított a szoba közepére, hanem valaki más…” és újra mondd egy állatot, akire rá szeretné kenni a dolgot. Bár elsőre azt hinnénk, hogy a játék addig zajlik, ameddig valakinek az összes kártyája el nem fogy, de nem. Addig zajlik, ameddig valaki már nem tudja rákenni senkire a balhét, így rajta marad a szoba közepén gőzölgő kupac.

Ha olyan állatra akarjuk kenni a dolgot, amelyikből már egy kártya sincs a játékosoknál, akkor bizony a mi kisállatunk volt a tettes, hiába próbáljuk eltussolni a dolgot. A Nem én voltam! ezáltal nem csak a gyorsaságunkat, de a memóriánkat is próbára teszi. Vajon melyik kártya ment ki és kire lehetne még rákenni a balhét?

A jóslatok bekövetkezni látszanak, a világot nagyméretű járványok fenyegetik, amik az emberiség teljes pusztulásához vezethetnek, ha nem sikerül időben megfékezni őket.

A Pandemic társasjátékban egy járványelhárító specialista csapat tagjait alakítják a játékosok, akiknek célja, hogy közös erővel megtalálják a vírusok ellenszereit és meggátolják a globális pusztulást. Ehhez be kell utazni a világot, kezelni vagy karanténba zárni a kialakult gócpontokat, majd a lehető legyorsabban eljuttatni az ellenszer kifejlesztéséhez szükséges kártyákat az egyik kutatóállomásra. A Pandemicnek több változata létezik, a Pandemic - Pengeélen és a Pandemic – A labor kiegészítők sokszínűbbé teszik a játékot és olyan játékelemeket vezetnek be, amelyek teljesen megcsavarják és felfrissítik a játékmenetet. Megjelenik az 5. vírus, a bioterrorista, de betekinthetünk akár a kutatólaborba is, ahol az ellenszérum készül.

Ha pedig még ennél is összetettebb Pandemic-élményre vágyunk, akkor érdemes egy pillantást vetni a Pandemic Legacy kiadásokra, amelyek egy teljes év történetét mesélik el, csavarokkal és váratlan fordulatokkal együtt. A Pandemic Legacy játékok során minden döntésnek következményei vannak, amelyek kihatnak a későbbi játékokra, ezáltál egy sokkal összetettebb élményt nyújtanak.

Azért nem lehet lapos a föld, mert ha az lenne, a macskák már mindent lelökdöstek volna a széléről. De mi van, ha az ember cicája egy köteg dinamitot talál a polcon, ahová nem szabadna felugrálnia. És főleg mi van, ha valaki rászól, hogy „Ne!”.

A Robbanó cicák egy kártyajáték tele dinamittal játszó cicákkal, és egyéb cicaságokkal, mint a szőrmacska, a dinnyaú-macska, vagy az öntudatos macskaja, aki tisztában van vele, hogy ő egy szójáték. A dinamitos fajtával csak az a baj, hogy robban, ha csak nem hatástalanítjuk, mondjuk lézer pointerrel, macskamentás szendviccsel vagy hasisimivel. Persze ha robban, az se baj, egy játékossal kevesebb. Végül csak egy maradhat.

A Robbanó cicák Groteszk-cuki alakjaival, furcsa humorával és laza játékmenetével hamar igen széles rajongótáborra tett szert, pedig gombolyagot nem is adnak hozzá.

Mindenesetre gyors és kegyetlen játék, és természetesen nem kooperatív. Ó, de nem ám!

A legenda igaz, a három nagy macska klán új harcra készül fel. Ám ez a harc nem egy vérre menő küzdelem. Nem, ez sokkal erőssebb annál, ez a csípős kihívás. Csak egy dolog fontosabb annál, minthogy mennyi csípőset tudsz megenni (mert ugye a nagy harcosok ismérve, hogy jól bírják a legerősebb ételeket is), hogy a többiek elhigyjék, hogy amit megeszel az igazán erős. 5-ös vaszabi, 7-es bors, vagy 10-es csili? Ha jól blöffölsz, a dicsőség nem marad el.

A Spicy, Győri Zoltán szerző játéka, egy igazán forró blöffölős kártyajáték. A játékban a játékosok fűszer kártyákat játszanak ki, képpel lefordítva, majd bejelentik, hogy milyen kártyát játszottak ki. Felmerülhet a kérdés, hogy mi ebben a kihívás? Több is akad, például az, hogy nem mindig kell igazat mondani. Igen, ez egy blöffölős játék, aminek másik nagy csavarja, hogy nem elég blöffölésen kapni valakit, a fűszer típus, vagy erősség közül meg kell tudnom nevezni, hogy szerintem miben blöffölt a rajta kapott játékos.

Erősnek tűnik ugye? A Spicy csíp mint egy jó csili, és ízletes mint egy kellemes vaszabi, ezért nem meglepő, hogy a Spiel des Jahres zsűri is ajánlja a Spicyt.

Ne legyenek illúzióid az ékkövekkel való kereskedésről! Ne hagyd, hogy elvegye az eszed a rubintok és zafírok ragyogása! Veszel, eladsz, veszel, eladsz. Nem ördöngösség, de észnél kell lenned, ha a legjobb akarsz lenni.

A Splendor drágakőkereskedők játéka, és valóban: drágaköveket szerzünk, majd túladunk rajtuk, aztán szerzünk még és azokon is túladunk, a profit pedig, ki hinné, győzelmi pont. A trükk abban van, hogy nem csak a pontokra figyelünk, némely kártya ugyanis, amit a kövekért cserébe kapunk biztosítja bizonyos kövekből a fix forrást, így azokról nem kell majd körről körre külön gondoskodnunk. Kevesebb gond az újabb kövek beszerzésével és máris koncentrálhatunk a még nagyobb zsákmányra.

Gémerül szólva ez egy „motorépítős” játék, vagyis a játék során arra törekszünk, hogy felépítsünk magunknak valamit, ami majd termeli nekünk az erőforrást, illetve közvetetten a pontokat. Ennek dacára a Splendor egy könnyen átlátható és ugyancsak könnyen tanulható játék, és pont ettől olyan népszerű.

Újabb zsebjátékhoz érkeztünk, de nyugalom, nem a zsebünkből szabadul – ha csak nem mi magunk vesszük ki, hanem épp mi leszünk azok, akiknek szabadulniuk kellett volna. Mert a leleményes játékkészítők természetesen a szabadulószobák élményét is képesek belegyömöszölni egy kártyajáték dobozába.

A Szabadulópakli sorozat minden egyes tagja egy-egy sztori, és hasonlóan a szabaduló szobákhoz mindenféle logikai feladványokon át kell kijutnunk valahonnan, vagy épp bejutni valahová. Nehéz ezekről a játékról beszélni, ugyanis mindnek saját története van, és az ember nem szívesen lő le egyetlen poént sem. Ráadásul ez egy „instant” játék, csak letesszük a paklit az asztalra és elolvassuk az első lapot – azonnal megtudunk mindent, amit akkor és ott tudnunk kell, aztán jönnek az első bevezető feladványok, és elmerülünk a történetben.

A szabadulószobák szerelmeseinek szerfelett ajánlott játék (meg persze a logikai játékok kedvelőinek is).

Gyorsan kapcsolsz? A játékosok szópárokra vezetik rá egymást egyszavas segítségekkel – hogy helyükre tehessék a célkártyáikat. A szókincset és a kreativitást fejlesztő, könnyed, kooperatív, szóasszociációs partijáték.

Egy marék bolondos sztorielem. A játékosoknak nincs más dolguk, mint dobni és mesélni. Ez az a tipikus beszélgetős, csapatépítős, lazulós játék, amiben nincsenek rossz válaszok. Mindenki kibontakoztathatja a kreativitását, mert más dolga sincs, mint mondani, ami eszébe jut a képekről – persze ezek egy sztorivá kell, hogy összeálljanak.

A Sztorikocka, amellett, hogy partijátékként is hódít, népszerű gyerekjáték. Leginkább talán azért mert a gyerekek még mernek és szeretnek is mesélni. Felnőtt korunkra sokakban megerősödik egy gátlás a sztorizás felé. Félünk, hogy nem tudjuk magunkat kifejezni, vagy hogy amit mondunk az nem lesz elég érdekes, nem leszünk elég szimpatikusak, vagy hogy más biztos jobban beszélne. A Sztorikockákat csak kiengedjük a kezünkből, azok végiggurulnak az asztalon, csak össze kell őket olvasni, és máris kész a történet. Mintha az ember hieroglifákat próbálna megfejteni.

Ráadásul számtalan tematikus kiegészítő is megjelent hozzá, így a történetünkben akár egyszerre is felbukkanhat a foci, az űrlények, dínók, egy méhecske, akinek lézeres pillantása van és egy kaktusz.

Vannak stratégiai társasjátékok, partijátékok, és vannak olyan játékok, a partijátékokon belül, amelyek a kommunikáción alapszanak, bár ennek ellenére nem lehet bennük kommunikálni. Tessék? Igen, bármilyen furán hangzik is ez, létezik egy olyan társasjáték, amiben nem lehet megbeszélni a következő lépést, pedig az együttműködésen alapszik a játék. Ez pedig a The Mind – Érezz rá!

Adott egy pakli kártya 1-től 100-ig, ezekből véletlenszerűen a forduló számával megegyező lapot osztunk ki minden játékosnak, a cél pedig, úgy kijátszani az összes kiosztott kártyát, hogy azok a játéktér közepén egy növekvő sort mutassanak. Természetesen a játékosok nem beszélhetik meg ki hányas kártyát tartja a kezében és azt sem, mikor kinek kellene kijátszani a következő lapot. Ez a társasjáték teljes egészében a megérzésen és egymás megfigyelésén alapszik. Sok sikert a 10. szint eléréséhez!

Írd körbe – utalj rá egy szóval – mutogasd el! Két csapat versenyez azon, melyikük fejt meg több szót – időre! Az első fordulóban a szavakat körbeírhatják, a másodikban csak egyetlen szóval utalhatnak rájuk, a harmadikban pedig csak mutogathatnak. Pörgős, nemzetközi sikerű szókitalálós partijáték.

A Ticket to Ride a valaha készült egyik legismertebb társasjáték, ami egyszerű szabályrendszere és hozzáférhetősége miatt máig hatalmas népszerűségnek örvend. A játék célja, hogy a játékosok megszerezzenek és teljesítsenek, minél több menetrendkártyát, amelyekkel győzelmi pontokhoz juthatnak. A menetjegyek megszerzéséhez a játékosoknak össze kell kötniük a kártyákon található városokat, ezéltál kiépítve egy saját vasúthálózatot. A játékosok ennek elérése érdekében különböző színű kártyákat gyűjtenek, amelyeket beadva építkezhetnek és elfoglalhatják a városok felé vezető útvonalakat. Két város között természetesen nem csak egy lehetséges útvonal van, így ahogy halad előre a játék, egyre több kanyargó vasútvonal jelenik meg, amelyek eljuttatják az utasokat egyik városból a másikba.

A széria egy amerikai térképpel indított még 2004-ben, ami azonnal el is hódította az év játék címét. Azóta sok év telt el és a Ticket to Ride folyamatosan megújult, számtalan kiegészítő jelent meg a társasjátékhoz, amelyekben nem csak Amerikát, de más országokat is átszelhetünk vasúthálózatainkkal. Sőt, több magában is játszható kiadás jelent meg, mint pl. a Ticket to Ride: Európa, ami új szabályokat és egy teljesen új kontinenst mutatott be a játékosoknak és behozott pár olyan elemet, ami sokszínűbbé tette az Európát az év játéka díjat nyert alapjátéknál.

Mágikus lény ám az unikornis - mágikus és veszélyes! Ebben an extrém partijátékban ezekkel a zabolázatlan csodalényekkel kell megtölteni karámjainkat.

A bibi természetesen játékos-egyben-vetélytársaink formájában testesül: mindenre képes gazfickók mind, akik bármit megtennének azért, hogy ők legyenek az elsők! Megtámadhatnak minket csillámtornádót előidéző varázslattal, körbevonhatják karámunkat szögesdróttal, sőt, el is csenhetik a nagy nehezen be-szívárvány-lasszózott unikornisainkat!

Szerencsére nem vagyunk teljesen tehetetlenek a úgynevezett “barátaink” gaztettei ellen. Unikornisainkat betakarhatjuk védő szivárványaurával, felszerelhetünk egy rakétavetőt a karám tetejére, vagy akár hasznáhatjuk a minden kártya hatását elsöprő nyerítő NYEH lapot is, így garantálva a biztonságot kis kedvenceinknek!

A csalafintaság kártyajátéka ez, változatos lapokkal és trükkös szekázási lehetőségekkel spékelve. Mire vársz még? Toborozz unikornissereget, döfd hátba a barátaid de ne aggódj - mostantól az unikornisok a barátaid!

A szabadulószobák az elmúlt 10 évben robbanásszerű növekedést értek el a számukban is, és hírnevükben is. Izgalmas történetek, és érdekes logikai, vagy megfigyelés alapú feladványok jellemzik. Meg találod-e az eldugott információt a képen, meg tudod fejteni egy gépezet működését, vagy feltörni, a feltörhetetlen gondolt kódot? Az Unlock játékcsalád ezt a szabadulószobás élményt hozza el az asztalokra. Nem kell egy dohos pincébe bezárni magunknak, a nappalink közepén is le tudunk játszani egy teljesértékű szabadulós kalandot.

A sorozat minden részében 3 különböző kalandot játszhatunk le, így találkozhatunk gonosz professzorokkal, két csapattá vállhatunk egy ellenséges szigeten egy baleset következtében, de akár egy kalóz kincset is felkutathatunk a Karib szigetcsoport varázslatos világában.

Pályaválasztási tanácstalanság halálosan komolytalan morális döntésekkel

Az egyik játékos a villamosvezető, aki egy útelágazáshoz ér fékevesztett villamosával, ahol döntenie kell, melyik vágányra kanyarodik, és tarol le mindenkit az útjában. A többi játékos két csapatra oszlik, és megpróbálja meggyőzni a villamosvezetőt, hogy az ellenfél csapatának vágányát válassza, megkímélve ezzel a saját oldalán állók életét.

Ez egy igazán életre szóló pályaválasztó játék!

Az emberiség új életet kezd a mélyben – építs tökéletes várost!

A Víz alatti városok egyedi atmoszférájú, összetett stratégiai társasjáték. A játékosok fenntartható városokat építenek az óceán mélyén. Különleges akció- és tablóépítő mechanika: ha egy akciót azonos színű kártyával aktiválunk, mindkettő előnyeit használhatjuk – és a kártya be is épülhet a városunkba...

A doboz tartalmazza a Biodóm promókártyát és az ahhoz tartozó játékalkatrészt is.