Idilli, nem igaz? De tény, hogy karácsonykor mindenki ezt szeretné az ajándékokkal elérni. És már rá is pörgünk, vajon mi lenne az ideális ajándék: a kedvenc író új könyve, egy régóta vágyott kütyü, egy szép dísztárgy.
De az ideális ajándék ennél többet tud: egyszerre okoz az egész családnak örömet, és nem csak akkor, amikor kibontjuk a díszes csomagolópapírból, hanem utána is, amikor az egész család élvezi. Mert egyszerre használjuk. Egy asztalnál, egymással szemben, közös örömmel. Hát nem erről szólnak a társasjátékok?
Összehozzák a családot
Nem beszélek sok nyelvet, de amit ismerek, ahhoz képest a magyar „társasjáték” szóban sokkal több van, mint mondjuk az angolban (board game) vagy a németben (Brettspiel). Mindkét példát úgy lehetne tárgyszerűen magyarra fordítani, hogy „táblás játék”. Mennyivel beszédesebb a magyar „társasjáték”!
Mert igen, társas. Egy asztalnál (egy pokrócon, stb.), egymással szemben játszunk, egymás lépéseit és reakcióit olvasva. Figyeljük az arcokat, nevetünk a poénokon és bosszankodásokon. És nem a kanapén ülünk egymás mellett csendben, tapimobilt nyomogatva. Mert arra sajnos könnyen rá lehet kattanni. Be tudunk zárkózni kis buborékvilágunkba, közösségi médiát olvasgatni, miközben a minket fizikailag körülvevő közösség különálló egyedekre esik. Egy közös játék viszont összehozza a családot.
Igaz, a társasjátékban benne van, hogy vannak nyertesek és vannak vesztesek. De aki már játszott party-játékkal, ritkán érezhette azt, hogy vesztett. Valójában inkább nyert: harsány nevetéseket, az elfojtott kuncogás kirobbanását, amikor előkerülnek a megoldások, kiderülnek turpisságok. A kompetitív társasjátékokban ott van az élet – legalábbis egy aspektusa: ha érvényesülni akarunk, kvázi győzni, erőfeszítéseket kell tennünk, akár a többiek rovására. A másik felére ott vannak a kooperatív játékok. Mert akár tűzijátékot rakunk össze, akár egy kis japán falut védünk meg, akár egy összeomló ősöreg templomból próbálunk kimenekülni, ezeknél a játékoknál az a lényeg, hogy együtt oldjuk meg a feladatot. Együtt nyerünk, vagy együtt veszítünk. Erre már a cinikusok sem mondhatnak semmi rosszat.
Szóval a társasjátékokkal csak nyerni lehet
Akkor irány a bolt! Persze nehéz a választás, hál’istennek a Catan telepesei áttörte a régi korlátokat, és már messze meghaladtuk a „melyiket-válasszam? Ki nevet a végén? Gazdálkodj okosan vagy Monopoly?” helyzetet. Ha már megvan otthon a Dixit, a Bang! és a Dobble akkor sem kell elkeserednünk: egyre-másra születnek az okos mechanizmusra épülő, izgalmas társasjátékok, hosszabbak és rövidebbek, komolyabbak és szórakoztatóak egyaránt. Mindenkinek jut olyan, amilyet szeret.
Mindenkinek a maga célkeresztje?
Ha az ember másodmagával töprengene homlokráncolva, ott Az idő hullámai vagy az Pende.
Ha arra vagyunk kíváncsiak, milyen világ él rokonaink, barátaink fejében, ott a Sztorikocka vagy a Concept.
Ha a gyorsaságunkat bizonyítanánk, ott van a Jungle Speed vagy a Panic Lab.
Ha a barátainkkal szeretné magát könnyesre röhögni, ott van a Munchkin vagy a Cash’n’Guns.
Ha könnyed stratégiai játékot játszananánk, ott van a Cacao vagy a Piszkos Fred.
Ha komolyabb stratégáknak érezzük magunkat, ott a Puerto Rico vagy a Village.
Ha vállvetve szeretnénk egy feladatot megoldani, ott van a Pandemic vagy a Hanabi.
Ha a gyerekeknek akarunk felhőtlen szórakozást biztosítani, ott van a Firkaland vagy a Zooloretto.
Ha a legkisebbeknek, ott van a Happy Party vagy Az elvarázsolt labirintus.
Ha olyan játékot szeretnénk, ami együtt nő a gyerekkel, ott az Okos kertész vagy a Csodapalota.
Ha a gyerekek nagyobbak már, ott a Terra vagy a Csaló molyok.
És a lista valóban végtelen. De aggódnunk nem kell, a társasjátékokkal csak nyerni lehet. Ha nem is mindig a mienk a legtöbb győzelmi pont, a közös szórakozás, a családi együttlét akkor is garantált.
Tibaláj
