A Fantasztikus Négyes – az asszociációs szuperGémek

    2018.07.25.

    Az asszociációs partijátékok aranykora

    Tegye fel a kezét, aki még nem játszott a Dixit-tel! Utána ezek közül csak az tartsa fenn a kezét a levegőben, aki nem is hallott még róla! Abban egyetérthetünk, hogy nem sok kezet láthatunk lelki szemeinkkel. Az idén tíz éves játék gyakorlatilag azonnal klasszikussá vált, pedig sok partijáték jelent meg előtte is, azóta is. Mi a titka, mitől olyan különleges?

    Talán az, hogy az egyik legjobb olyan játék, ahol nem kell kockával dobni, nem kell számolgatni a döntéseinkhez, ahol a rutinosabb játékosok lazán legyűrik a kezdőket. Meg talán az, hogy a képzettársítás egy olyan szórakoztató dolog, amit ennyire pőrén egyik játék sem használt előtte, és amelyet a Dixit gyönyörű képei olyan könnyen megihletnek.

    DixitDixit


    A korszakalkotó narancssárga doboz


    Mert mi is a feladat a Dixit-ben? Vegyünk kézbe hat lapot, amelyen meseszerű jelenetek, tájak és figurák láthatóak. Válasszunk ki egyet, amelyhez fűzzünk egy történetet – de vigyázat! A képre nézve ugyan találnunk kell elemeket, hangulatot vagy figurákat, amelyek illenek a történethez, de ne túl sokat, és ne egyértelműen! Mert miután elmondtuk a történetet, a többi játékos is kiválaszt egy kártyát, amelyhez (érzésük szerint) legjobban illeszkedik az elhangzott történet, majd a kiválasztott lapokat összekeverjük (természetesen anélkül, hogy megnéznénk a többiek lapját), majd felfedjük a lapokat, és jön a találgatás, melyik lehetett az a lap, amely a mesemondót megihlette…

    És ez adja a játék szépségét: a gondolatok szabad szárnyalása, azaz társítása. Mert mindenkinek más és más juthat eszébe egy-egy történetről, szereplőről, más és más kép hívja elő neki ugyanazt a gondolatot vagy érzést.

    Dixit OdysseyDixit Odyssey

    A Dixitnek amúgy nem csak a mesemondás és annak a képpel való párosítása az élvezetes oldala, hanem az is, amikor úgy érezzük, a saját kártyáink között is találunk olyat, amire illik a történet (legalább részben), aztán visszafojtott nevetéssel végignézzük, ahogy mások a mi lapunkra szavaznak… Amiért aztán pontokat zsebelhetünk be. (Bár itt érdemes megjegyezni, hogy sokan csak az asszociáció öröméért, pontok nélkül játsszák a Dixit-et!)



    Csapassuk csapatban!


    Ugyan a Dixit maximum hat fővel játszható, de nagyobb társaságok számára ott van a Dixit Odyssey. Vagy, ha egyedül félünk kiállni sok másik játékostárssal szemben, jöhetnek a csapatjátékok!

    FedőnevekFedőnevek

    Csapatjátékban a nemzetközi társasjáték-rajongók szerint a mai napig a legjobb a 2016-os recept: a Fedőnevek. Ami az asszociációs játékoknak új területet nyitott: a szavak. (És egyelőre tekintsünk el attól, hogy a szavas Fedőnevek sikere után megjelent a Fedőnevek képekkel is…)

    Fedőnevek képekkelFedőnevek képekkel

    Itt a két csapat vezetője, a kémfőnökök kell összekapcsoljanak lehetőség szerint minél több szót egy egyszavas utalással (azaz nem mesével), közben azt is figyelembe kell vegyék, hogy a csapat a saját fedőneveiket véletlenül se keverje össze az ellenfél fedőneveivel – de a képzettársításos játékokban a tévedés legalább annyira szórakoztató, mint az ügyes rávezetés (vagy beugratás).

    És a Fedőnevek családja nem csak a képes verzióval bővült. A Fedőnevek négyszemközt azoknak készült, akik 1) nem tudnak hirtelen nagy társaságot összetoborozni a játékhoz 2) nem szeretnek versengeni. Igen, ez a verzió kooperatív, mintha a két kémfőnök magára maradt volna, és békét kötött volna… A kódkártyán csak egy szín szerepel, viszont kétoldalas, így a két játékos (vagy a két csapat) egymást próbálja rávezetni a hozzájuk tartozó fedőnevekre.

    Fedőnevek Négyszemközt
    Fedőnevek négyszemközt


    Emeljük a téteket – verjük át a másik csapatot!

    A Dixit könnyed képzettársítása után a Fedőnevek egy jóval nagyobb odafigyelést igénylő feladat –, de aki azt hiszi, hogy ezt nem lehet felülmúlni, még nem találkozott a Kódfejtőkkel!

    Itt szavakat kell szavakkal párosítani, méghozzá hármat az állandó négy kulcsszóból– hogy melyik hármat, és milyen sorrendben, azt a kódkártya mutatja meg. Hogy mi az eredeti négy szó, azt csak a saját csapatunk látja csak, a másik csapat csak a rájuk tett utalásokat hallja. A játék élménye az, hogy megtaláljuk az ügyes egyensúlyt: a saját csapatunk minden körben megértse, melyik szavakra tettünk újabb utalásokat, de közben az ellenfélnek halvány lila gőze se legyen róla…

    Merthogy minden kör után elhangzik a számsor is, azaz egy idő után minden számhoz több utalást tudnak papírra vésni, így a következő körben már gyanakodhatnak egy-egy elhangzott szó után, mi lehet az eredeti kulcsszó, és így a számkód is kitalálható – és megpróbálhatják elcsípni! Vagyis a lehető legjobban eltérő utalásokat kell egy-egy szóhoz kötnünk, de csak annyira, hogy a saját csapatunk értse, viszont az ellenfél elvesszen az erdőben…

     Kódfejtők

    Kódfejtő


    Még magasabb a tét – Kódfejtő és Dixit vakon összegyúrva


    És most tételezzük fel, hogy utalásokat kapunk, amiből egy szót kellene kitalálnunk, de ezúttal nem tudjuk ki kivel van: az Álmodj velem!-ben a fülünkbe súgott (álom)szavak egy része tündérek, másik fele mumusok száját hagyja el. Nem tudunk az illetők szemébe nézve választ kapni: vajon segíteni akarnak-e, vagy félrevezetni, mert a soron lévő játékos szemét egy álarc takarja…

    Pár kártya (szó) után aztán már gyanús lehet az álmodónak, ki vezeti rá a szóra, és a többieket megpróbálja figyelmen kívül hagyni. De sok ideje nincs, álompor helyett az idő homokja pereg. Az álmodó és a tündérek annyi pontot kapnak, ahányszor az álmodó kitalálja, melyik szó szerepelt az ágyon fekvő képkártyán, a mumusok pedig minden elrontott szaváért kapnak pontokat.

    Álmodj Velem!

    Álmodj Velem!

    És így jutunk a történet-alkotó mesélőtől a szavakat beazonosító álmodóig: ő külön pontot kap azért, ha a felsorolt szavakat még ébredés (azaz az szemtakaró levétele előtt) egy álomban össze tudja fűzni.

    Tíbaláj

    Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
    Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
    Belépés