A logikai játék, mint beavatás

2008-05-02 12:01:00

A logikai játék és készségfejlesztő játék fogalma egyre gyakrabban kerül ma előtérbe a pedagógiában. A logika azonban önmagában nem szent, sőt az eszetlen agytorna szentesítése súlyos félreértésekhez és helytelen pedagógiai elvekhez vezethet. Voltak idők, amikor a megfelelő tudat kialakítását a szentté, egészségessé válás eszközének látták. A logikai játék most ebből a szempontból lesz érdekes számunkra...

Először is tisztázzuk, hogy mit értünk logika alatt. Dr. Böhm Károly Logika című könyvében (Kriterion könyvkiadó, Kolozsvár) ez áll:

Nem elég tudni hogy milyen törvények uralkodnak, hanem azt is fel kell ismerni, hogy miért igazak azok a törvények. Ezen kérdéssel szemben 3 felelet van:

I.Az első azt mondja, hogy elegendő neki, ha a logikai törvények igazak, hogy miért igazak, azzal nem törődik. ….Itt éppen úgy áll a dolog, mint a geometriában, amely megállapítja a maga tételeit, tekintet nélkül minden más tudományokra, de az egész igazságot nem a geometria fejti ki. Azon logikát, amely csak ezzel megelégszik, formai logikának nevezzük….

II.A második úgy okolja a logikai törvényeket, hogy azt mondja, hogy a logikai törvények az emberben azért igazak mert mert az egész világ keretében uralkodnak. Az ember elméjében való uralkodásuk csak speciális esete azon uralomnak, amely a logikai törvényeket a világegyetemben megilleti. Ekkor már szubjektív álláspontról áthelyezkedünk az objektív álláspontra, és kaptuk az úgynevezett metafizikai logikát. Ennek első kezdője Platón volt. Platónnál az eszmék az abszolút szellem, az isteni szellem szülöttjei voltak, és az Isten elméjében voltak, mint valóság.

III.A harmadik felelet azt mondja, hogy odáig nem megyünk a kozmikus összefüggésben, hanem az ember ismeretéből fogjuk levezetni a törvények jogszerűségét. Ez a harmadik forma az ismeretelméleti logika, melynek kezdője Arisztotelész volt….

Nos e cikk következtetései a platóni szemléletből indulnak ki, és nem nem szeretnénk most hirtelen végső érveket találni az évezredes vita lezárására, hanem e cikk írójaként az egyszerűség kedvéért felvállalom, hogy a metafizikai logika álláspontjára helyezkedek. Nézzük meg mi sülhet ki ebből, ha a logikai játék témakörét így járjuk körül. E szemlélet érzékeltetéséhez ismét Rudolf Steiner előadásából vett idézetet hívok segítségül, e cikk előző részének következtetéseihez kapcsolódva.
„...Az ember azonban test, lélek és szellem alapján tagolódik. És az az életfelfogás, a modern Szellemtudomány, teljesen az ember testének, lelkének és szellemének egyidejű megismerése révén akar elkerülni minden egyoldalúságot. …. ” 
„Megkérdezhetjük: Milyenek az emberen kívüli világ törvényei, milyen a lefolyása? Az erre a kérdésre adott összes válasz azonban tulajdonképpen annak a lénynek, amely az emberi bőr határaiba van zárva, nem jut közelébe. Olyan kevéssé jut a közelébe, hogy ma még csak arról sincs sejtelmünk, hogy a külső természeti folyamatok milyen tényleges változásokat szenvednek az eleven emberben, légzésében, vérkeringésében, táplálékfelvételében, stb. ……………..Azokban a korokban, amidőn a másik ember szellemi-lelki valójával történő belső részvételből intuitív benyomást szereztek a belső lelki élményekről, akkor – hogy úgy mondjuk – magától értetődő volt, hogy abból, amit a belső szellemi-lelki valóról tudtak, értelmezték a külső testi megnyilatkozásokat. Ma a fordított utat járják. A külsődleges jegyeken és folyamatokon kísérletezgetnek – érdemdús módon, magától értetődően, ahogyan ma minden természettudomány érdemdús –, ezzel azonban csak azt mutatják, hogy az újabb életfelfogás során lassan megszokottá vált, hogy a szemléletben azt tekintsék csupán pozitívnak, amit az érzékek képesek meglátni, vagy amit az értelem az érzékek észlelete alapján nyerhet el. Ezáltal azonban voltaképp oda érkeztek el, hogy a belső embert nem képesek többé igazából megfigyelni és gyakran a külső burok megfigyelésével kell megelégedniük. Eltávolodunk az embertől. Azok a módszerek, amelyek a külső természet életébe olyan grandiózus módon világítottak, annak lényébe és működésébe, amiket azonban az emberre is alkalmaznak, ezek a módszerek a lélektől lélekhez tartó közvetlen elementáris hatástól voltaképpen megfosztanak. – Így aztán valóban beállt az, hogy az egyébként csodálatosan hatást gyakorló újabb kultúra, amely bizonyos természeti jelenségeket annyira közel hozott, az embertől tulajdonképpen távolra vitt. Könnyen belátható, hogy ettől a jelenségtől kultúréletünknek szükségszerűen az az ága szenved leginkább, amelynek az oktatással, a fejlődő ember, a gyermek képzésével és fejlesztésével van dolga a nevelésben és a tanítás során.”
Rudolf Steiner, Stuttgarti előadás 1924 április 7.-13.

Amikor a játékok jelentőségéről beszélünk a nevelés kapcsán, akkor el kell döntenünk, hogy milyen útra indulunk a gyerekkel. A formai és ismeretelméleti logika a gyerek természetének a fentiek szerint oly mértékben ellent mond, hogy az ilyen irányú készségek fejlesztését a kamaszkor előtt kifejezetten károsnak mondanám. Később sem biztos, hogy ez a boldogulás leghatékonyabb eszköze, de ekkor legalább már nem lehet annyi kárt okozni, mint a fiatalabb gyermekek lelkében. A metafizikai logika ellenben nem vallásos vagy ezoterikus maszlag, ahogy azt újkor felvilágosultjai hangoztatják, hanem a tudat fejlődésének eredeti, természetes útja, mely a szellemi (nem anyagi) összefüggések megnyilvánulását segíti elő. Azokban a korokban és kultúrákban, amelyekben a legősibb játékok születtek, alapvetően a metafizikai logika volt a természetes. A felvilágosultakra való tekintettel a továbbiakban hagyjuk a metafizika szót, mert tényleg nem szeretnék bárkit cukkolni vele, és a kvalitatív , vagy minőségi logika fogalmát szeretném inkább népszerűsíteni, szemben az ismeretelméleti logika kvantitatív, mennyiség-centrikus elvével. 

Kvantitatív, vagy az információk mennyiségén alapuló logika az alapja pl. a mai, sportszerűen űzött sakknak, amikor is az nyer, aki több összefüggést tud megjegyezni és előre megtervezni. A kvalitatív logika ezzel szemben kreatív, teremtő módon gondolkodik. Ahogy például Bobby Fischer sakk világbajnokot verhetetlenné tette spontán, intuitív játéka. Ezt a sakk védelmében is mondom, melynek gyökerei szintén olyan korba nyúlnak vissza, amikor még a megvilágosodottak és nem felvilágosodottak akartak lenni, akiknek a világgal és a világossággal egyáltalán szorosabb dolguk akadt. Ez nem csak szóvicc, hanem érzékletesen rávilágít a kvalitatív , minőségi logika, és a kvantitatív, mennyiségi logika különbségére. A megvilágosodás ugyanis a hagyományok szerint az ember teljes minőségi megváltozását jelentette, míg a felvilágosodás modern korunkban az ismeretek nagy mennyiségű elsajátítását jelenti. 

Hogyan függ ez össze a játékokkal? Nézzük meg közelebbről a Go nevű ősi játék természetét, és értékes következtetéseket vonhatunk le a kvalitatív logikával kapcsolatban. A játékosok felváltva letesznek egy-egy követ egy négyzethálós táblára és megpróbálnak a saját színükkel minél nagyobb területet szerezni. Ha egy összefüggő alakzatot teljesen bekerít a másik játékos színe, akkor az ilyen alakzat meghal, és lekerül a tábláról. Ebből következően a cél minél életképesebb alakzatokat létrehozni. A Go-mesterek játékában az élet megnyilvánulásának csodálatos modellezése bontakozik ki. A játék eszerint szakrális modell. Fontos látnunk, milyen készségre van szüksége a Go-mesternek a győzelemhez. Bizonyos szintig segíthet a gyakorlat, jó néhány tipikus helyzet megtanulása és megtanult trükkök alkalmazása, de az ilyen kvantitatív logikai megközelítés hamar határokba ütközik. Sokkal több variáció lehetséges ugyanis, mint amennyit egy mester megjegyezhetne akár egész élete alatt, ha mással nem is foglalkozna. Ez az oka annak is, hogy amíg sikerült olyan sakkprogramot írni, amely megveri a sakk világbajnokokat, addig a legjobb Go-program felett egy közepes szintű Go-játékos is megalázó győzelmet arat. Nem lehet ugyanis megközelítőleg se minden lehetőséget beprogramozni. A mesterséges intelligencia határát éppen a kvantitatív módszer maga teremti meg. (Ebből következik, hogy a kvantitatív, formai illetve ismeretelméleti logikára építő pedagógia nem egészséges embereket, hanem mesterséges intelligenciájú lényeket nevel). A számítógépes programok igen-nem válaszainak végtelen sora nem képes az életet magát modellezni, mert az élet szervesen változó, folyton megújuló folyamatok együtt-hatása. A Go -ban az alakzatok életképességének titkát csak úgy lehet feltárni, ha az analógiák, párhuzamok intuitív felismerésével a mester magát az élet titkát kutatja. A játék eredeti értelme és legértékesebb használata az ilyen tanulásban rejlik. A kvalitatív logika az élet természetét az analógiák, hasonlóságok alapján tárja fel. Feltételezi, hogy létezik élet a halálon túl, a holt anyagon túl, mely mindent áthat, és saját törvényszerűségeit nyilvánítja meg az anyagban. Ezért nevezték a régiek a Go -t az istenek játékának. Az ég és föld titkait kutatták vele, mert feltételezték, hogy a földön az ég tükröződik, vagy ahogy Platón mondta, az ideák világában minden előbb létezik, mint a látható világban. 

Platón ugyan tudtom szerint nem volt Go játékos, mert akkoriban még nem voltak arrafelé kínai éttermek, ahogy én például Veszprémben láttam először a kínaiakat Go -val játszani egy étterem hátsó udvarán. Más játék kapcsolódik inkább a nevéhez, illetve bocsánat, nem is játék (csak akinek a játék szent), szóval az úgynevezett platóni testekről van szó, a tetraéderről, mely a platóni iskola szerint a tüzet jelképezte, az oktaéderről, mely a levegőt jelképezte, a kockáról, mely a földet jelképezte, az ikozaéderről, mely a vizet jelképezte, és a dodekaéderről, mely az ötödik elemet, a bölcsek kövét jelképezte. A bölcselet, a tudomány és a játék itt még kéz a kézben jár, a szimbolikus nyelvezet a világ mélyebb törvényszerűségeit írja le, illetve közelíti meg úgy, hogy az intuíciónak is teret ad, ahogy a Go mester „érzi” az élet és halál határait. Kepler is meg volt győződve arról, hogy a platóni testek a kozmoszt írják le, és egymásban elhelyezett szabályos testek sarkainak találkozási pontjaival modellezte a bolygók egymáshoz viszonyított helyzetét. Ez a kvalitatív logika a játékos szellem lényege. Kepler nem felvilágosodott volt, hanem megvilágosult. Mint az a Go mester, aki az egymásba hatoló fehér és fekete alakzatok összefüggéseit úgy látja, mint a világ őserőinek kölcsönhatásait, a jin és a jang harcát, melyben minden győzelem ideiglenes aránytalanság, és valójában az örök egyensúly kereséséről van szó a táblán, az életben és önmagunkban.

Folytatása következik...

Kócsag

Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés