Az agyat megdolgoztató játékokról – II. rész: Az „agyégetők”

2018-05-23 06:37:00

Az „agyégető” (brain burner) nem egy termékcsalád vagy hivatalos kategória, inkább szakzsargon, ami gémer körökben használatos. Jellemzően összetettek, hosszúak és komoly szellemi teljesítményt igényelnek. Játék közben, különösen, ha nyerni akarunk, annyira pörgetni kell az agyunkat, hogy az már-már felizzik és lángra kap. Miért éri ez meg? Nos azért, mert ami az előtt történik, hogy elfüstöl a processzor, valami csodálatos.

Az agyat megdolgoztató játékokról – II. rész: Az „agyégetők”

Tisztázzuk: a komoly stratégiai játékok nem mind agyégetők. Ott van például a Holtak Tele vagy a Robinson Crusoe. A hangsúly ezeknél a játékoknál ugyanis nem – az elvitathatatlanul jelen lévő – agymunkán, hanem a sztorin van: ha minden jól megy, a játékosok egészen be tudnak vonódni, és a bőrükön érzik a zombis zimankót vagy a szeszélyes sziget szörnyű… időjárását, mondjuk. Az agyégetők esetében ennek a fordítottja igaz. Olyannyira, hogy nem csak azoknak kell keményen dolgoztatniuk a kis szürke agysejteket, akik nyerni akarnak, hanem azoknak is, akik csak játszani, egyáltalán.


10 éve nem kapok matekházit – kell ez nekem?

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy az ember miért töltené azzal a szabadidejét, hogy optimalizál, számol, számol és még számol. De ezzel az erővel azt is kérdezhetnénk bárkitől, aki sportol, hogy miért végez fárasztó fizikai munkát a szabadidejében. A válasz is egész hasonló lenne: átmozgat (szellemileg) és kihívás, amit megéri megpróbálni behozni, mert jó érzés küzdeni a saját korlátaink ellen, vagy akár egy hús-vér ellenfél ellen, és ha jó a flow, akkor meg aztán miénk a világ!

A társasjátékokat ráadásul a szellemi kihívás mellett finoman olajozza a tematika, ami keretet ad a számításoknak, segít bevonódni, és teljesebbé, színes-szagossá teszi a játékélményt.


Izzik az agyad? – Hűtsd le csempével!

A példák sorát kezdjük rögtön egy frissítő, kék újdonsággal, az Azullal. Sokat olvashattok róla mostanság – nem véletlenül. Esseni megjelenése óta folyamatosan a színen van, legutóbb például Spiel des Jahresre jelölték – sokak szerint meg is fogja kapni a címet.

Azul
Azul

Kicsit mégis kivételt képez a fenti meghatározás szempontjából: nem feltétlenül kell megégetnünk az agyunkat ahhoz, hogy játszhassunk vele. A szabályai a stratégiai mezőnyben egész könnyednek számítanak, és a játék maga is játszható komolyabb számolgatás nélkül – nem is fog vele nagyon elhasalni a játékos, hacsak nem olyasvalaki ül vele szembe, aki viszont kihasználja a kínálkozó lehetőséget.

A játék ugyanis mint lehetőséget kínálja az agyégetést. Minél több mindenre próbálunk kalkulálni, rájövünk majd, hogy annál több mindenre kell, ami addig nem jutott eszünkbe – végül egész furfangos tervek szövődhetnek a fejünkben, amikben ugyanúgy gyönyörködhetünk, mint a játék külalakjában.


El(me)emésztő töri

Szintén egy újdonsággal vezetnék fel, egy kevésbé új, ám ikonikus játékot töri-téren. Nemrég jelent meg A világ története, ami egy egészen magával ragadó, nem túl bonyolult, de rendkívül izgalmas játék. A világ történetének tulajdonképpen egy aspektusával foglalkozik: a hódító harcokkal. Ha ennél valamivel mélyebben szeretnénk játszásiból világtörténelmet írni, arra is van lehetőség, de annak ára van: az összes szabad neuronunk!

A Korokon átban, hasonlóan A világ történetéhez, az ókortól napjainkig kísérhetjük végig egy civilizáció fejlődését, csak itt nem egy aspektusból, hanem… kb. az összesből! Tudomány, kultúra (színház, újságírás, sport stb.), vallás, élelmezés, népszaporulat, gazdaság, hadsereg, politikai berendezkedés… És ami ebből minket a legjobban érdekel, az a fenti területek egymásra hatása, leginkább azzal fogunk machinálni. A rengeteg kalkuláció közben persze megy a fegyverkezési verseny, harc a különböző tudományos és társadalmi vívmányokért, és mindez annyira hiteles tematikával van átitatva, hogy valóban úgy fogjuk érezni a játék végére, hogy a kezünk alatt egy valódi civilizáció bontakozott ki.

Korokon át
Korokon át

A játék egyébként újranyomás alatt áll, nyár végén, ősz elején érkezik újra a polcainkra.


Nagyfeszültség – a Nagykedvenc

Sokszor megénekeltem már, hogy alighanem ez az egyik legrondább játék, amivel valaha játszottam. Pedig akárhogy is vesszük, egy játék értékéhez igenis hozzá ad a külalakja. Érdekes módon a Nagyfeszültség e nélkül is (vagy ennek dacára) kivételesen magával ragadó és hangulatos agyégető. Kicsit olyan, mint a Chokito volt régen: „Ronda és finom!”

Nagyfeszültség
Nagyfeszültség

Persze a téma elég indusztriális – villamosenergia-hálózat kiépítésén fáradozunk, erőforrásokat vásárolunk és kvázi eszközparkot bővítünk nagyban – ennek ellenére egy pillanatra sem unalmas. Véresen komoly könyöklés megy a jobb városok saját hálózatunkba való bekötéséért, filléreken dől el, kihez kerül egy-egy ütős erőmű, a piaci árakat pedig a természetes ingadozáson felül, szándékos, csak az árnövekedést célzó felvásárlásokkal fűszerezik meg a kedves játékostársak. Ebben a játékban előfordul, hogy akár percekig nem szólal meg senki, mert licit van, és mindenki azt számolja, hogy tud-e nélkülözni még egy pénzt a köre végéig – és eközben a csend közben is tapintható a feszültség.


Agy-felperzselt Misztikus földek

Ha az agy és a misztikus szavak egy lapon szerepelnek, legyen szó valójában bármiről, egy gémer (főleg ha eurogémer) egészen biztos a Terra Mysticára fog asszociálni. Ikonikus játék, és nem véletlenül szerepel a társasjátékos világranglistán (BGG TOP100) a 8. helyen.

Ebben a játékban egy képzeletbeli világ egy-egy népével fogunk terjeszkedni, azonban a hangsúly itt sem a harcon lesz, legalább is nem köznapi értelemben vett fegyverekkel vívott harcon.

Terra Mystica
Terra Mystica

A játékban több erőforrással is gazdálkodnunk kell, ugyanis egyikkel sem leszünk nagyon eleresztve – sem pénzzel, sem munkásokkal, sem hatalomponttal. Ez utóbbi ráadásul egész sajátos módon működik: nem a hagyományos kapok-elveszítek-megint kapok módon, hanem áramoltatni kell: minden hatalompont, amit használunk, két elhasznált állapoton halad keresztül, mire újra rendelkezhetünk vele. Ráadásul ez is akciókat emészt fel. És ezek csak az erőforrások, azok közül is csak egy. A játékban átformáljuk a területeket, amikre terjeszkedünk, városokat és templomokat emelünk, megerősítjük egyik vagy másik őselem kultuszát, és próbáljuk mérlegelni az egymás mellé építkezés gazdasági előnyeit és annak a kockázatát, hogy a szomszéd kiszorít a földekről.

A Terra Mystica, hasonlóan a fenti füstölögtetőkhöz, széles és masszív rajongótáborral rendelkezik. Az egyik leggémerebb gémer ismerősöm egyszer így fogalmazott: „a Terra Mystica a tökéletes társasjáték.” Akárhogy is, legalább egy játékalkalom bizonyos szint felett már kötelezően ajánlott.

Ősszel érkezik a magyar kiadása!

Woland

Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés