Az első újdonság - A Föld oszlopai / kiegészítő

2007.

Az idei német játékdíj győztes kiegészítője az első az újdonság bemutatóink sorában. A Die Säulen der Erde című játékot új kiegészítésnek hála, mostantól akár 5 vagy 6 játékos is részt vehet a fenséges knightsbridgei katedrális felépítéséért folyó izgalmas versenyben. A kiegészítés tartalmaz egy új játékrendet, új kézműveseket, új előnykártyákat és eseménykártyákat, valamint új dolgozókat, akiket katonaként állíthatunk szolgálatba a keresztes hadjáratokban. Az új játékrend felhasználható a 2-4 fős alapjátékban is, ily módon gazdagítva annak taktikai és stratégiai eszköztárát.

Az új kiegészítőről már első pillantásra is látszik, hogy minden elemében Michael Menzel egy újabb lélegzetelállító remekművét tisztelhetjük benne. Északon a királyok ércbányáit találjuk, délen a La Manche-csatorna sziklás partvidéke, utóbbival szemben pedig a franciák birtokolta Normandia partjai terülnek el. A nyílt tengerbe ömlő folyó torkolatánál szemünk egy sátortáborra lehet figyelmes, ahol a keresztes hadjáratokba toborozzák az egyszerű munkásokat. A part mentén hajók horgonyoznak, építőanyagok vásárlására eltökélt kapitányaikkal, valamint egy shiringi hely új előnykártyákkal csalogatja a „Säulen der Erde” építőmestereit.

Az játék újdonsült tartozékai között találhatunk új építőmester- és munkásfigurákat immáron fehér és narancs színekben is, valamint két új állást a három kezdő kézművessel. A kiegészítés ezeken felül tartalmaz 10 új előnykártyát, 4 új eseménykártyát, és – a játék fanatikusainak régi óhaját teljesítve – 6 új kézműveskártyát. Mindössze két aranyért például immár kaphatunk egy segítőt, aki körről körre növeli egy tetszőlegesen választott saját kézműves termelékenységét. A cserépégető mester ezzel szemben ahhoz ért, hogy a legkisebb erőfeszítés árán olcsó homokból körről körre 2x2 győzelmi pontot gyűjtsön. Mind az esemény, mind pedig az előny-, és kézműveskártyák egytől egyig felhasználhatóak 2-4 személyes játékhoz is.

Az új játékrendet a főjátékrendtől balra, a királyi udvar és a shiringi vár mellé helyezzük. A játékrend négy új mezőt is kínál az építészmesterek számára, egyben egy új lehetőséget is arra, hogy munkásaik erejét hasznosíthassák – a becsületesség hiú ábrándjába ringatva a rátermett legényeket – a keresztes háborúkban. Az első játékos, aki ezt a lehetőséget választja, hat dolgozó kiküldetése ellenében két győzelmi ponttal gazdagodik. A következő játékosnak, aki hasonlóképpen két győzelmi pontra vágyik, már hét munkását kell feláldoznia egy keresztes hadjárathoz.

Persze vállalhatunk kisebb áldozatot is. Aki csak három munkást küld a hadjáratokba, ha csak egy győzelmi ponttal is, de gyarapodik. Ha egy másik játékos is ezt a lehetőséget választja, neki már négy munkást kell a Szentföldre elmasíroztatnia. A győzelmi pontok kiosztása után a keresztes hadjáratokba küldött munkások visszatérhetnek hazájuk takácscéheibe, hogy a következő körben ismét csatarendbe állhassanak. 
Akinek sikerül egy építészmestert eljuttatnia Shiringbe, az új előnykártyák egyikével gazdagszik.

Sajátos lehetőséget kínál az új, adószedőt ábrázoló játékmező. Aki az egyik építőmesterét erre a mezőre állítja, az aktuális körben nem csak az adófizetés alól mentesül, hanem ráadásul még a minden egyébre kivetett adók értékével megegyező nagyságú bevételhez is juthat. 
Szokatlan előnyöket kinál egy kis kereskedelmi kikötő a csatorna partján. A játékosok itt tetszőleges mennyiségű építőanyagot tudnak eladni (megvenni azonban nem!), méghozzá minden építőanyag áránál egy arannyal drágábban, mint az alapjátékból ismert kingsbridgei építőanyagpiacon. 

Újdonságképpen az építőmesterek bevethetőek Franciaországban, a normandiai St. Denis-ben is. Aki ezt megteszi, megkapja az „Inspiration-in-St.-Denis” („St. Denis ösztönzése”) kártyát, melyet egy kör végén egy tetszőleges saját vagy idegen kézművesként használhat fel. Tehát érdemes a gótikus katedrálisépítés hazájából rendszeresen „ösztönzést” hozni – akkor is, ha a rövid időre kikölcsönzött munkaerő visszafogottabb teljesítőképességű. Például ha egy kézműves körönként három alkalommal tud egyetlen kőből egy győzelmi pontot hozni, az „ösztönzőkártyás” munkás csak két alkalommal teheti meg mindezt. 

Néhány jelentéktelen, 5 vagy 6 játékos esetén életbe lépő változtatástól eltekintve (egy tizedik építőanyag-kártya kerül játékba, és minden körben már nem csak kettő, hanem három kézműves közül választhatunk) feltűnő, hogy a játékos az eddigi hárommal szemben csak kettő, vagy annál kevesebb építészmestert tehet vászonzsákjába (melyek közül véletlenszerűen választott, majd fogott munkára). A harmadik építészmestert ugyanis minden játékos várakozó álláspontra helyezi az építészsáv mellett. Az első játékos, aki a zsákból kihúzott építészmesterét már elhelyezte, a várakozó építészmestert a sávban a legutolsó helyre rakja. Ha már minden mestert kihúztunk és elhelyeztünk, minden játékosnak már csak egy építésze marad, melyet a építészsávra helyezett. Akinek az építőmestere ott a legelőkelőbb pozíciót foglalja el, az elhelyezheti a mestert a még szabadon maradt építészhelyen. Vagyis: Aki elsőként legalább egy építészt el tudott helyezni, megvan az a minimális hátránya, hogy a harmadik építészét utolsóként kell elhelyeznie. 

A „Die Säulen der Erde” (A Föld oszlopai) című játék kiegészítése új taktikai húzások széles tárházát, többek között csábító, látszólag erőfeszítés nélküli pontszerzésre irányuló lehetőségeket nyújt, melyek azonban éppenséggel pont a biztos és kiszámítható játékmenet rovására mehetnek. Az egészben az a szép, hogy az új lehetőségek által a játék nem csak 5 vagy 6 játékossal élvezhető, hanem az alapjátékban (2-4 játékos számára) is alkalmazhatóak.

Fritz Gruber, a Kosmos kiadó bozontos játékmesterének írásából fordította: Ronkay György

Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés