Backgammon, Backgammon, és megint Backgammon

2006-07-09 09:18:00

Kitört a nyári Backgammon láz. Csendes őrültek a homokos tengerparton illetve a Balaton, vagy a Duna-part árnyékos fái alatt kinyitnak egy kincses koffert, rázzák a kockát, és aztán törik a fejüket, mintha a szerencsét józan ésszel tudnák überelni: Backgammon . És igen, végül mindig a logika és a taktika győz: Backgammon! Hogyan függ össze a hőség és a vízpart képzete a Backgammon játékkal? Ha ez keresztrejtvény lenne, akkor a megoldás úgy hangzik: Nílus. A Backgammon eredete ugyanis a Nílus menti ősi kultúrába, a fáraók titokzatos világába vezet minket. Nem kevesebbről, mint a szakrális játék titkáról, a szerencse és a szabadság misztériumáról van itt szó! 

Backgammon, a kiválasztottak játéka

A Backgammon a világ egyik legszebb, legvarázslatosabb és legősibb játékának számít. A Backgammon 5000 éve fényűző dinasztiák, nemesek és hatalmasok legkedvesebb játéka. Ma már persze szinte mindenki ismeri, de a Backgammon játék valódi mélységei még a Backgammon játékosok többségének is titok marad. A mesterek azt mondják, erre születni kell, de a megfejtés ennél azért egyszerűbb: ahogy a mondás tartja, gyakorlat teszi a mestert. 
Mielőtt azonban rátérünk arra, hogy miként lehet a szerencsét a tudással legyőzni, tegyünk egy kis történelmi körsétát. 


A kezdetek

A legendák szerint a Backgammon Egyiptomból származik, mégpedig az istenként tisztelt Hermész Triszmegisztosz találta fel először is a dobókockát, mint világmodellt, majd egy kevésbé filozofikus utódja a játék szakrális szemléletét túlhaladottnak ítélte és kitalálta, hogy aki nyer, az pénzt és vagyont nyerjen. A piramisok titkainak árnyékában a kocka titka homályban maradt, és amíg a misztikusok inkább a piramisokat kutatják, addig a Backgammon a szerencselovagok érdeklődésének középpontjába került. Egyiptomi játéktábla ugyan a babilóniai és sumer leleteknél csak jóval későbbi időből került elő, de az első lépés, a kocka Egyiptom bölcsességéről tanúskodik.

A Backgammont Babilonban i.e. 3000-ben "Vibhitaka" néven játszották, mégpedig magvakkal, majd kagylókkal és végül kövekkel lépkedtek a táblán, melynek első babilóniai leletei némi eltéréssel, de már a mai Backgammon elvét mutatta. Úr város királyi játéka az ott talált játéktáblák tanúsága szerint Úr városának sumér lakossága körében már közismert volt.


Backgammon a piramisban

Tutenchamun (i.e. 1350 ) fáraó az ásatások szerint szintén lelkes Backgammon játékos volt, csak nem tudta még, hogy a játék mai neve Backgammon lesz, és addig is „Senat” néven űzte ezt a szellemi sportot. Annyira megkedvelte a játékot, hogy a túlvilágon sem akart unatkozni nélküle, és - biztos, ami biztos – vitt magával 4 példányt. Királyi sírjában a régészek 4 gyönyörűen kidolgozott táblát találtak. A mai napig talány, hogy sikerült-e megvernie Anubiszt, az alvilág urát.


Szerencse és szakralitás
Sajnos nem tudjuk, hogy a játék szakrális eredete milyen szimbolikához kötődött, bár a 24 mezőt az asztrológiával könnyebb kapcsolatba hozni, mint a ma divatos felfedezések módszereivel például Leonardo da Vinci festményéből levezetni, hogy Jézusnak voltak utódjai. Az azonban biztos, hogy a szerencsét az ókori kultúrákban egy isteni terv kozmikus összefüggésinek tekintették, mely a csillagok állásával is párhuzamba állítható. A játék lényege eredetileg az emberi döntések kihatásának modellezése volt, vagyis az, hogy rituálisan meghatározott körülmények közt (amit ma játékszabálynak mondanánk), azt próbálgatta az ember, hogy saját tudása miként függ össze a sors erőivel. Mai profán kifejezéseinkkel élve tehát az a kérdés, lehet-e nyerni, ha az ember folyton rosszat dob. A kérdés szorosan összefügg az ember szabadság-eszményével, miszerint akkor érezzük magunkat szabadnak, ha a sorsunkat tudjuk befolyásolni. Ennek egyik primitívebb formája az, amikor a játékos jelképesen ráköp a kockákra, mielőtt dob velük, de Tutenchamun feltételezhetően nem így játszott. Sokkal közelebb áll az egykori beavatott hozzáállásához, amikor korunk embere statisztikai számításokat megközelítő tapasztalataira támaszkodva megsaccolja, hogy adott helyzetben milyenek az esélyei.


Backgammon, a logikai játék

A játék szabályai, sőt a győzelemhez vezető taktikai elemei hamar elsajátíthatóak. A cél a saját 15 bábut a 24 mezőn át körbe haladva hazajuttatni. A játékosok felváltva dobnak két kockával és a dobott értéket tetszőleges saját bábuval léphetik le: vagy egy saját bábuval az összértéket, vagy a két kocka értéket külön-külön, két bábuval. Speciálisan díjazott dobás: a "dupla", amelynek eredménye ugyanabban a lépésben kétszer is végrehajtandó. Ha valamennyi bábu beérkezett már saját utolsó negyededbe (jobbra lent 6 db mező), akkor el lehet kezdeni ezeket levenni. Az nyer, akinek előbb sikerül összes bábuját levennie. 

A lényeg az, hogy az egyedül álló bábukat le lehet venni, ha sikerül odalépni, ha azonban több saját bábu áll egy mezőn, akkor védve vannak. Meg kell próbálni tehát úgy haladni, hogy a saját bábuk lehetőség szerint mindig szigetet alkossanak, illetve az ellenfelet meg kell ebben akadályozni. Persze egy profival szemben az ember hamar belátja, hogy a játék útjai kifürkészhetetlenek, és több lehetőség van, mintsem az ember sebtiben átlátná. De ilyenkor a modern ember a szerencsétlenségére tud hivatkozni, és a Backgammonról azt híreszteli, hogy szerencsejáték. Figyelmen kívül hagyva azt az apróságot, hogy aki jobban játszik, annak valahogy mindig szerencséje van.

Statisztika és megérzés
A Backgammon játék sava-borsa az úgynevezett tét-játékban van, ami valójában a Backgammon lényege. A partik megkezdése előtt meg kell egyezni az alaptétben, melynek értékét a játék során a "kontra, rekontra,..." bemondási szabályok szerint többször duplázhatják a játékosok. Az első duplázást bármelyik játékos bejelentheti, ezt követően váltakozva illeti meg őket a duplázásra vonatkozó ajánlattétel joga. A duplázási ajánlatot mindig az ellenfél lépését követően, a saját lépés (dobás) megkezdése előtt kell bejelenteni. Ha ezt az ellenfél nem fogadja el, akkor feladta a partit és veszíti addigi tétjét. 
A megállapodott duplázások összességét a "duplázó kockán" 2-től 64-ig beállított értékkel jelzik a játékosok. Az a művészet tehát, hogy egy adott játék-helyzetben meg kell állapítani, mekkora esély van a győzelemre. A megfelelő helyzetet felismerve tétet emelni sokkal több pontot hozhat, mint emelés nélkül logikusan végigjátszani a játékot. Gyakran olyan komoly statisztikai számítás kellene ehhez, hogy számítógéppel is eltartana egy ideig, amiért az ellenféllel bizonyára nem lelkesedne. Itt következik a mesteri intuíció. Ezzel meg is érkeztünk a játék misztikus értelmezésének elemi dilemmájához, miszerint a sors adta helyzetet felismerni egyrészt tapasztalattól, másrészt egyfajta megérzéstől függ. A beavatottak szerint ez a megérzés az emberis szabadság lényege. A többi elmélet többnyire a vesztesektől származik. 

Sok szerencsét az örök veszteseknek!

Kócsag

Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés