Égitestek versenye szabálytalan körökben

2016.

Ki ne szeretné a kedves kis herceg figuráját, a rókáját, a bárányait és a végzetes majomkenyérfákat? Persze mindenkinek a könyvben szereplő rajzok ugranak be először, és a jól ismert idézetek. És tényleg: A kis herceg – az én kis bolygóm című társasjátékban az író saját maga által készített rajzai köszönnek vissza. A kis utazó történetei elevenednek meg a lapkákon, viszontlátjuk a rózsát, a vulkánokat, a naplementéket, és persze a szereplőket is: a vadászt, a csillagászt és magát a kis utazót is.

A kis herceg 

A játék folyamán mindenkinek egy-egy 12 elemből álló bolygót kell megépítenie. Minden lapkán szerepel egy vagy több dolog a könyvből, ami a játék végén a teljes bolygó értékét határozza meg. Hogy a bolygón lévő bárányokat, majomkenyérfákat vagy a bolygót körbevevő csillagokat kell-e összeszámlálnunk, azt a bolygó négy sarkára kerülő szereplők fogják megadni. A lámpagyújtogató – logikusan – minden lámpás után ad egy pontot. A csillagász a naplementékért, darabonként kettőt. A hiú ember minden kígyó után négy pontot. És így tovább, mind a tizenegy karakterrel.

 A kis herceg

Nem baj, ha nem tudsz bárányt rajzolni

A cél persze semmi más, mint a legtöbb pontot érő kisbolygó felépítése. No, persze nem olyan egyszerű ez, építkezés közben kártyavárként össze is omolhat ponthegyünk. A kertész például 7 pontot ad minden majomkenyérfa után – de csak két példányig, mert a harmadik esetén az összes, fát is ábrázoló lapkát le kell, hogy fordítsuk. És ezzel persze elveszítünk minden, a kártyán lévő további elemet is: a bárányt rejtő ládákat, a rózsákat, elefántot… Még az is előfordulhat, hogy a bolygó négy sarkára elhelyezett négy szereplő közül egyik vagy akár több is feleslegesen került oda, nem kapunk érte pontot… Hiába ellensúlyoz az iszákos, aki a lefordított lapok után (laplemente, hehe) 3-3 pontot ajándékoz.

A geográfus is hasznos lehet, ha majomkenyérfa miatt lefordított lapjaink vannak, ő ugyanis minden vulkánmentes területért ad egy pontot. De nem csak emiatt kell arra figyelnünk, hogy ne kerüljön túl sok vulkán a kisbolygónkra. Azért is, mert annak a bolygónak a pontszámából, amelyen a legtöbb (pucolt vagy pucolatlan) tűzhányó van, le kell vonnunk azok számát!

 A kis herceg

Itt nem a szívével kell jól lásson az ember…

De ne tévesszen meg senkit a külső – A kis herceg egyáltalán nem egy kedves kis játék, amely arról szól, hogy egymással párhuzamosan építgeti mindenki a saját világát. Merthogy az, ki milyen lapot kap a kezébe, egyáltalán nem a sors kezétől függ. Sőt, komoly taktikázás van (lehet) mögötte. A játék menete ugyanis a következő:

A bolygólapkákból négy kupacot kell képezni: bolygó közepe, bolygó emelkedő széle, bolygó lejtős széle és a szereplők. A kezdő játékos kiválaszt egy kupacot, amiből leemel annyi lapot, ahányan játszanak. Kiteríti a lapkákat az asztal közepére, majd kiválaszt közülük egyet, amit megtart, végül a választás jogát továbbadja – nem a soron következő játékosnak, hanem annak, akit ő jelöl ki!

És itt van a taktika lényege: egyrészt nem biztos, hogy azt a lapot választom, ami nekem a legjobb, az is lehet, hogy azt, ami az egyik ellenfelemnek lenne nagyon jó… Másrészt az, hogy kinek adom, is dönthet arról, kinek milyen lap jut, hiszen lehet, hogy két másik játékos is ugyanarra a kártyára hajt. (Példának okáért bárányos lappal növelhetjük pontjaink számát, ha vadászunk van, de a kis herceg és az üzletember is örül neki!)

És nem utolsó sorban: az a játékos, akinek az utolsó lapka marad a kör végére, fogja a következő kört kezdeni, azaz egy kupacot kiszemelni és a bolygódarabok közül elsőként választani. Így tudja hátrányos helyzetét javítani – és a többiek esélyeit rontani. És ez így megy, amíg mindenkinek fel nem épül a bolygója.

A kis herceg 

Kombinálás, kiszúrás, blöff

Az eredmény: egy rövid (25 perces) fejtörés, villogó szemek a mások bolygójára, morfondírozás a kézben lévő lapkák fölött… Szürkeállomány-bizsergető, izgalmas játék!

Aki úgy érzi, hogy ez így neki nem elég izgalmas, választhatja a rejtett szereplős játékváltozatot is. Ebben az esetben, ha a szereplők kupacát választja a kezdőjátékos, nem köteles azokat felfordítani, csak választ közülük, és továbbadja valakinek a maradékot. Így a játékosok nem tudhatják, a többiek melyik irányba terelik bolygóépítésüket.

A kétszemélyes játékban a szabályt ügyesen megcsavarták, így az sem nélkülözi a fenti izgalmakat. Itt a kezdőjátékosnak három lapot kell felhúznia, és a háromból csak kettőt terít ki, a harmadikat lefordítva teszi oda, és a másik játékos választ először. Aki aztán törheti a fejét: vajon blöfföl ellenfele, vagy tényleg elrejt előle egy fontos lapot?! Végső soron olyan ez, mintha három játékot kaptunk volna egy dobozban.

Tíbaláj

Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés