Eketorp - gondolatolvasó csetepaté

2007.

Tegnap este a társaság kemény magja stratégiai játékot szeretett volna játszani, de nem jött össze elegendő ember. Ekkor jött tőlem a mentőötlet, hogy próbáljuk ki a Queen Games egyik újdonságát, az Eketorp-ot. Megtettük. Még jó, hogy lehet hatan játszani, mert így senki sem maradt ki.

A játék alapötlete elsőre kicsit szokatlan volt. Bár lehet, hogy csak én éreztem így. Ennek ellenére nagyon tetszett. A helyzet az, hogy van hat különböző viking falu. Ebből a faluból mennek aztán ki kicsi viking harcosaink, hogy különböző nyersanyagokat szerezzenek a falujuk megerősítéséhez, illetve, hogy a többi falut megtámadják. Eddig nem tűnik nagyon szórakoztatónak a dolog. Na bumm, láttunk már ilyet máshol is, nem? Azért nem ilyen egyszerű a képlet. A harcosaink, jó vikinghez híven, rettegett harcosok, minden alkalmat kihasználnak egy jó kis csetepatéra. Akár az erdőben találkoznak szembe egymással, akár egy másik vagy saját falu ostrománál. 

A játékszabály elolvasása után voltak azért homályos részek, ezeknek egy jó része tisztázódott a játék folyamán. Egy apró része pedig nem. De mindent a maga idejében. A játék első meglepetése az volt, hogy nem nyilvánosan küldjük ki a vikingjeinket a terepre, hanem mindenki titkosan, a saját paravánja mögött teszi fel a saját kis táblácskájára. Ha ez megtörtént, felkerülnek a bábuk a nagy tábla megfelelő helyeire, és kezdődhetnek a véres harcok. Nyersanyagokért akkor folyik a harc, ha több viking érkezett az adott lelőhelyre, mint ahány tégla van rajta. Ekkor hőn szeretett harcosaink egymásnak esnek az adott anyag birtoklásáért. Persze ezt nem rendezetlenül teszik, hanem a kezdő játékos határozza meg, ki kivel harcol, és melyik nyersanyagért. Ez akkor tud érdekes lenni, ha csak egy tégla van az adott helyen, viszont legalább 3 viking is megérkezett oda. Ha megtörténtek a párosítások, mindkét fél lerak a kezéből egy csata kártyát. Aki nagyobb számot rakott le, az viszi az adott nyersanyagot. Ez eddig nem mutat túl messzire, láttunk már ilyet máskor is. Az egyik nagy ötlet az, hogy a lejátszott lapok nem a dobott pakliba kerülnek, hanem a két játékos kicseréli egymás között, és a faluja mellett gyűjti őket. Ha ott négy lap van, akkor fel lehet venni. Ez akkor történik meg, ha a kezünkből elfogyott az összes lap. A másik pedig az, hogy a nyertes bábuja visszakerül „kézbe”, viszont a vesztes annyira el lett agyabugyálva, hogy orvosi kezelésre szorul. Mehet a kórházba! Ilyenkor kivonjuk a két kártyán látható számot, és irány a megfelelő számú ispotály! Persze ezek az emberek sem vesztek el teljesen, mert egy idő után felépülnek. Csak győzze őket kivárni az ember… Döntetlen esetén senki nem viszi az anyagot, viszont mindketten a 0 feliratú kórházba mennek. Remek, remek, remek. Aki nem figyel oda a kis emberei testi épségére, hamar azt veheti észre, hogy nincs több használható harcosa, mind kórházban fekszik. 

Persze harcosaink nem csak a nyersanyagért kelnek ölre, hanem egy szomszéd falu megtámadásáért is. Minden falut 3 ostromgéppel lehet támadni: a vízről hajóval, a szárazföld felől faltörő kossal, illetve katapulttal. Mindhárom gépezet két-két falszakaszt lát be, és mindhárom gépet csak egy ember kezelheti. Ha egy irányból több törzs is támadni szeretne, először egymással kell megküzdeniük. Ez is a fentebb leírtak alapján történik. Az ispotályokban pedig csak gyűlnek és gyűlnek a gyógyulni vágyók. Ha valamelyikük talpon maradt, megostromolja a falut. Az egyszerűbb eset az, ha van véderő a faluban. Ilyenkor a szokásos módszer szerint játszódik a dolog. Annyi plusz van benne, hogy ha az ostromló nyer, a két kártya különbségének értékében visz faldarabot az ostromlott várból. Kicsit bonyolultabb a helyzet (mi is elnéztük, és erre csak jóval később jöttem rá), ha nincs várvédő. Ilyenkor is lejátszik mindkét fél egy-egy kártyát, ki is cserélik azokat, de a védő kártyája 0-t ér! Lehet jó nagyokat rombolni, sok-sok zsákmányt szerezni! A hozzám hasonló ingyenélők megvárják, míg elhullnak a védők a várból, és aztán támadnak – persze, ha a kezdő játékos is úgy dönt. J Mindenki jobban teszi, ha hagy várvédőt, mert nagyot bukhat, ha megostromolják. 

Hogy azok a szerencsétlenek, akiknél csak kis értékű kártyák vannak, ne bukjanak akkorát, van lehetőség cserére. Erre szolgálnak az amulettek. Cserélni csak csata előtt lehet, ilyenkor az összes lap helyett újat kell húzni, viszont egy lap cseréje 1 amulettbe kerül. Tehát csak akkor érdemes cserélni, ha kevés lap van a kezünkben.

Az ostrom után lehet felépíteni a nehéz munka árán megszerzett falakat a falu köré ,és ilyenkor gyógyulnak a lesérült harcosok is – ez annyit tesz, hogy a nyíl irányába eggyel előrébb toljuk az összes bábut.

A játéknak vagy akkor van vége, ha valakinek 18 fala (3szor 6) már áll, vagy 10 kör után. Nekünk ezt az utóbbit sikerült elérni, sőt a 18 faltól mindenki elég messze volt. Pedig az plusz 5 pontot érne a tulajdonosának. A megmaradt amulettek is 1 pontot érnek. De a pontjaink döntő többsége a felépített és nálunk maradt falakból származik. Ezeket értékük szerint összeadjuk. Ezek az értéken minden paraván belső oldalán megtalálhatók, nem kell őket megjegyezni. Persze az nyert, akinek több pontja van. 

Az első, játékszabály elolvasása utáni benyomásom az volt, hogy ez valami brutális, extra véres harcolós-verekedős játék. A próbajáték azért nem volt annyira vészes. Persze hullottak az emberek, mint a legyek, de szerintem nem játszottunk valami durván. Egyébként egy élmény volt a játék, izgalmas, jópofa újdonságokkal teli (pl.: kórház), élvezetes. Remélem a kemény mag sem bánta meg, hogy bepróbálkoztak ezzel a remekkel, és a többiek is legalább annyira élvezték, mint én.

CsaBull

Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés