Gémklub 1991-1998 - A magyar társasjátékozás svájci gyökerei

2016.09.09.

Jódli, tánc, Catan telepesei és a bonyolult társasjátékok

Színes lufik jelezték a társasjátékklub helyszínét, és csak az volt gyanús, hogy a teremből hangosan hömpölygött ki az utcára a svájci népzene, a kurjongatás és a jódli. A jódli a svájci népzene sajátos énekhangja, amely időnként csuklásszerűen a magas fejhangokkal váltakozik. Nem erre számítottam. Az első magyar társasjátékosklubok rockzenei előzményei után kissé idegenül hatott. Bizonytalanul kukucskáltam be a nyitott ajtón, és középkorú vidám népek fogadtak: „– Mi szél hozott? – Társasozni jöttem. – Na, az később kezdődik. Előbb vegyél sütit, aztán tánc, és ha mindenki kimozogta magát, jöhet az agytorna. A sütipénzt ott, a sarokban dobd a nagy söröskorsóba.” A táncot udvariasan passzoltam, a süti jó volt, de a helyzet igen gyanús. Az asztalokon többnyire sör, és csak egy távoli sarokban verte a blattot egy négyfős társaság. Jass ment. Profin tolták, és minden parti után ment a partnerek közt a kedélyes alázás, hogy mikor miért lett volna egyértelmű alulról felfelé vagy fentről lefelé játszani, és mi a különbség az eszetlen játék és a stratégia között. A szomszéd asztaloknál is egyre-másra a jass került elő. A férfiak kockás ingben, rövidnadrágban, a hölgyek pedig érdekes módon sokkal jólöltözöttebben. Még csipkés inges, habos szoknyás néni is volt köztük.

Catan
Forrás: boardgamegeek.com, da pyrate

Végül, úgy két óra várakozásom meghozta gyümölcsét, előkerült az első társasjáték is: Catan telepesei. Lecsaptam a lehetőségre. Ugyanolyan komolyan vették, mint a sütit, a táncot és a jasst. Több körrel előre megtervezett stratégiák mentén bonyolítottak le többszörösen összetett és több játékost bevonó üzleteket, halálosan komoly arccal, mintha a cégük jövője lenne a tét. Volt köztük valódi cégtulajdonos is, aki tejben utazott. A többiek inkább iparosok voltak, elvétve könyvelő és traktorvezető is akadt. Ő kurjantott a leghangosabban, amikor sikerült elérni a kikötőt. Amikor vége lett az első partinak, és még nem került elő másik társas, udvariasan kérdeztem, hogy még mit szoktak játszani. Látva az arckifejezésemet, ahogy a kártyajátékokat sorolták, és talán még a Scrable-t, a traktorvezető hátba veregetett, és jókedvűen megjegyezte: „Na, fiatalember, azt hiszem, te itt eltévedtél. Azokat a bonyolult játékokat, amikre gondolsz, mi nem szoktuk játszani.”

 

Tichu, az etalon

A Tichut nem a jódlis társaságtól tanultam. 1991-től 7 évig Svájcban éltem, és volt szerencsém Zürichben felfedezni olyan társasjátékszakboltot és -klubot, amely példaképe és közvetlen előzménye volt a Ráday utcai Gémklubnak, ahogy az ma is működik. A zürichi gémerek társasjátékklubját egy Beat nevű öreg hippi működtette és működteti még ma is, egy külvárosi bérleményben. Beat boltja, a Rien ne va plus, az óvárosban található, az Oberdorfstrasse 34.-ben, és amellett, hogy a zürichi gémerek törzshelye, széles réteget szolgál ki. A zürichi klubban ismerkedtem meg 1992-ben a Tichuval is, mely a mai napig a kedvenc kártyajátékom. A Tichu egy kínai kártyajáték továbbfejlesztett változata. Urs Hostettler (a svájci társasjátékos közösség ikonikus alakja, a berni játékfeltaláló és a Fata Morgana játékkiadó alapítója) fedezte fel Kínában, és egészítette ki a saját következtetései és ötletei alapján. 1991-ben adta ki először a Fata Morgana kiadó Svájcban, majd hamarosan a német társasjátékosok körében is elterjedt. Az eredeti kínai kártyajátékot Urs állítása szerint franciakártyával játszották, és a pókerből is ismert kombinációkkal indították a köröket. Néhány eredeti, speciális kártyafunkciót külön, e célra bevezetett lapokra ültetett át (sárkány, főnix, mahjong), és ő találta ki a kutya ütésajándékozó funkcióját is. A Tichunak és Svájc nemzeti kártyajátékának, a jassnak van egy fontos hasonlósága: a párok összejátszanak. A traktorvezető és a csipkés inges néni, illetve a zürichi gémerek klubjában ez az egy volt közös: a páros játék és az intenzív interakció mindent vitt.

 Tichu
Forrás: boardgamegeek.com, jasoncarlough

A svájci és a magyar gémerek

Gyakran jártam haza Svájcból, és ilyenkor az új szerzeményeimmel bombáztam a dunaújvárosi Gémklub-csapatot, de nem volt könnyű dolgom. Ugyanis a távollétemben szinte kizárólag csak mahjongot játszottak. Ilyen misszióm volt a Tichu bevezetése is 1993-ban, amelynek nem csak Dunaújvárosban, hanem a budapesti barátaim körében is sikere volt. Próbálkoztam Budapesten az esseni társasjáték-szerzeményeimmel is, nem sok sikerrel. Akiket összetrombitáltam, a könnyedebb játékokat igényelték, és a zürichi élményeimet a több órát igénylő társasokkal, nem tudtam megosztani. A legnehezebben azt viseltem, hogy amikor én nem mobilizáltam a csapatot, alig jöttek össze. Kerestem más kezdeményezéseket, de nem találtam se égen, se földön gémereket. Még valószínűleg szerepjátékokat játszottak, mert azokból a körökből később egyre-másra kerültek ki eurogame-játékosok is. A 90-es években azonban még mindig a Rizikó és a Monopoly jelentették a társasjátékot. Mai szemmel elképzelhetetlenül nagy volt a kontraszt. Zürichben az 1830 című és ehhez hasonló, egész éjjelen át tartó vonattársaságos játékok vitték a prímet, és a Conquest, amelyhez hasonlóan mély kétszemélyes stratégiai játékkal azóta sem találkoztam, és laza felvezetésnek számítottak azok a 60-90 perces társasok, amelyek a magyar barátaimnál már feszegették a határokat (az ínyenceknek egy kis lista mutatja lejjebb azokat a címeket, amelyek a zürichi klubban népszerűek voltak). Budapesten olyan társasjátékklubot sem találtam, mint a svájci traktorvezetőé, akik Catant játszottak, de Beat gémer csapatához hasonló végképp elképzelhetetlen volt. A Gémklub se hasonlított ehhez a svájci kitérőm előtt, és amikor megint Magyarországra költöztem 1998-ban, és elkezdtem újraszervezni a klubot, több évig tartott, míg a zürichi gémer hangulathoz hasonló megjelent nálunk. Nagyon boldog voltam, amikor először elhangzott egy magyar társasjátékos szájából, a Zürichben gyakori kérdés: „na, előbb Tichu, és aztán valami több órás, vagy fordítva?”

 Conquest
Conquest. Forrás: boardgamegeek.com, franchi

Beat klubjának kedvenc címei:

Acquire (1964), Conquest (1974), Civilization (1980), Survive: Escape from Atlantis! (1982), 1830: Railways & Robber Barons (1986), Die Macher (1986), 1856 (1995), Adel Verpflichtet (1990), Drunter & Drüber (1991), Um Reifenbreite (1991), Quo Vadis (1992), Modern Art (1992), Intrige (1994), Robo Rally (1994), Manhattan (1994) , Medici (1995), El Grande (1995), Mü & More (1995), Yucata’ (1996), Serenissima (1996), Entdecker (1996), For Sale (1997), Bohnanza (1997), Löwenherz (1997), Tigris & Euphrates (1997), Ursuppe (aka Primordial Soup)    (1997), Elfenland (1998)

Aczél Zoltán

Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés