Gémklub 1991 – először Essenben

2016.

A káni és az esseni fesztivál

Mi a kapcsolat a Mecsek kis faluja, Kán és a német Essen között? Egy ősi kínai játék, a mahjong. A Gémklub történetében mindkét fesztivál arról nevezetes, hogy egy-egy gémklubos számára az első élmények közt szerepelt a mahjong felfedezése. A káni filmfesztivált egy pajtában rendezte a jeles szervező csapat, bár jóval szerényebb körülmények közt, mint a Cannes csillogása, azonban az első káni pionírok más területen szereztek felejthetetlen érdemeket. Nevezetesen ott találkozott először Nyulasi Zsolt barátom az ősi kínai játékkal 1989-ben, és hamarosan szerzett is egy készletet valahonnan. E legendás korú játékot egy Walker nevű angol mérnök hozta Európába a XIX. században, és Magyarországon az 1920-as években bukkant fel Budapesten. A nyolcvanas évek elején, amikor a jórészt pécsi fiatalokból verbuválódott káni pionírok felfedezték a kihalófélben lévő kis baranyai falut, a mahjong gyakran került ki a bor mellé az asztalra. A Nyúl és sün-függő Nyulasi (aki már jóval azelőtt Nyulasi volt, hogy a társasjátékot megismerte), beszerzett egy saját példányt, és a dunaújvárosi klubnak ezzel egy új korszakát nyitotta meg. Így aztán nem véletlen, hogy az én első esseni utam első szerzeménye szintén egy csodálatosan szép mahjongkészlet volt.

Mahjong
Forrás: http://sillytale.com
 

A játék, mint világmodell

A társasjátékokkal kapcsolatos érdeklődésem több irányból is Essenbe vezetett. Az előzményekhez tartozik ugyanis, hogy egyrészt a társasjátékos barátaim cinikus megjegyzéseire ügyet sem vetve az ókori játékok történetének és jelképes jelentéstartalmuk kutatásába kezdtem, másrészt magam is elkezdtem játékot fejleszteni. Kutattam a kínai mahjong és a go eredetét és a Ji King jelképrendszerével való párhuzamait. Az első kártyajátékok működésének és a tarot szimbólumrendszerének vizsgálatától az egyiptomi Hermész Triszmegisztosz filozófiájáig, és onnan az első kockajátékok asztrológiai jelképeiig jutottam. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a játékot eredeti formájában az őseink világmodellként használták a kozmosz és az ember megismeréséhez. Az első saját fejlesztésű játékom is egy kockajáték volt, de a kockákat nem dobálni kellett, hanem okosan összeilleszteni. 4 évig fejlesztettem. A számoknak az ókori hagyományok szerinti jelképes jelentéséből indultam ki, és ez alapján a 9 számot 18 féleképpen párosítva tettem rá 3-féle kocka oldalaira. Végül ezekből 9-9 darabbal olyan 3x3x3-as kockát állítottam össze, melynek minden oldalán a bűvös négyzet jött ki: a sorok és oszlopok számainak az összege mindig ugyanaz, nevezetesen 15. De nem csak a külső oldalakon, hanem a tér 3 irányában bármely belső metszetét nézem a kockának, ott is tökéletesen megvalósul a bűvös négyzet. Társasjátékot nem sikerült kitalálnom hozzá, de mint egyszemélyes fejtörőt és matematikai-számmisztikai modellt le is szabadalmaztattam, és elvittem Essenbe, hogy megmutassam külföldi játékkiadóknak.

 

Quimby helyett Essen

Az első látogatásom az esseni Spielfesten leírhatatlan élmény volt. 1991-et írtunk, a dunaújvárosi Quimby születésének az évét. A haverjaim szerint felejthetetlen élményről maradtam le, mert Essen miatt kihagytam egy koncertjüket a fősulin, ahol akkor még csak a dunaújvárosi fiatalokat örvendeztették meg a zenéjükkel. Ebből a dunaújvárosi, meglehetősen ingerszegény környezetből, ahol egy koncert ritka nagy esemény volt, egyszer csak bekerültem egy másik univerzumba. Ott álltam a saját fejlesztésű játékommal a szatyorban, egy napfényes őszi szombat reggelén, másfél órával nyitás előtt egy végeláthatatlanul kígyózó sorban, az Essen Fest, azaz a világ legjelentősebb társasjáték-kiállításának és -ünnepének falai előtt. Egy kapun át lehetett csak bejutni, és a pénztár előtt kora reggeltől gyülekeztek már a gyűjtők, hogy az elsők között rohanják meg a ritkaságok pultjait. Felbukkant néhány varázsló, elf és troll is, akik a kiállításon nem csak vásárolták a kardokat és buzogányokat, de rögtön ki is próbálták a mindennapi életükhöz nyilván nélkülözhetetlen kellékeket. A reggeli tumultusban azonban a szerepüket még nem sikerült teljesen átélniük: a kis guruló-pakoló alkalmatosságok nyilvánvalóvá tették, hogy itt mindenki elsősorban társasjátékokra vadászik. Amikor végre betódult a tömeg a társasokkal teli csarnokba, és engem is magával sodort, a benyomások lesokkoltak. Összehasonlíthatatlan élmény az akkori előismereteimmel belecsöppenni ebbe a világba egy mai magyar társasjátékoshoz képest. Ma is lenyűgöző az első találkozás több ezer társasjátékkal és számtalan játékossal, de én akkor még csak 4-5, mai értelemben „igazi” társasjátékot ismertem, és a saját kis klubunkon és a családom játékosain kívül nem láttam még felnőtteket játszani. Itt meg több ezer asztalon és még a földön is mindenhol játék! Nagypapák unokával, családok, és főként fiatal felnőttek, szolidak és bolondok, diákok, hétköznapi melósok, hippik és punkok a világ minden tájáról, és vadidegenek ülnek le egymással játszani. Ott álltam, mint ausztrál őslakos egy reneszánsz bálban, és próbáltam feldolgozni, amit látok. Nem sikerült. Talán azóta sem.

Essen 2015
Essen 2015. Forrás: http://www.theboardgamefamily.com

 

A modern társasjátékok felfedezése

A csatatéren hősként verekedtem át magam a kiadók asztalai mögötti kis titokzatos, zárt terek felé. Akkor még előzetes egyeztetés nélkül, simán be lehetett kéredzkedni a „redaktorhoz”, azaz ahhoz az emberhez, aki az új játékokkal foglalkozik. Előrukkoltam hát Numerom játékommal, mely a matematikai feladvány és a számmisztika között félúton a legkevésbé sem emlékeztetett semmire, amivel a társasjáték-kiadók foglalkoztak. A reakció egységesen négy fázisban szemléltethető. Első fázis: döbbenet. Második fázis: ez eladhatatlan. Harmadik fázis: adnék-e saját használatra egy példányt. Negyedik fázis: megmutatja, milyen játékokat fejlesszek és hogyan, hogy eladható legyen. A társasjátékok Mekkájába vezető első látogatásom során így nem csak a játékokkal és játékosokkal, hanem az alkotó csapatok vezetőivel is találkozhattam. Egyedüli fájdalmam az volt, hogy gyakorlatilag üres zsebekkel álltam ott megszámlálhatatlanul sok kincs között. Hiába voltak a használt játékok potom áron kaphatóak, az utazás költségei mellett nem tellett bevásárolni. Egy gyönyörű mahjongkészletet és saját Hase und Igelt vettem magamnak, és egy Adel Verpflichet társasjátékot a klubnak. Az 1990-es Spiel des Jahres-díjas játékot az elkövetkező években még számos új felfedezés követte, de a mai gyűjtők rohamtempójához képest sokkal szerényebb ütemben. Minden egyes játékot ínyencként kóstolgattunk. Néhány gyöngyszem: Twixt (1962), Acquire (1963), Scotland Yard (1983), Dampfross (1984), Heimlich & Co (1986), Auf Achse (1987), Yukata (1996), Drunter und Drüber (1991).

Aczél Zoltán

Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés