HEY! That´s my Fish! - Egyszerű de nagyszerű!

2006-05-05 13:31:00

HEY! That´s my Fish! - "Hé, ez az én halam!" társasjátékkal kapcsolatban az "egyszerű de nagyszerű" kifejezés talán nem a legeredetibb jellemzés, de az első játék után valóban ezt emlegette mindenki. Pedig nem beszéltek össze. Játszottuk 9 éves gyerektől kőkemény stratégiajáték őrültig szinte minden kor, nem és vallás képviselőjével (a nemek tekintetében ez túlzás nélkül, egyébként kis költői túlzással állítható) és kivétel nélkül mindenki a pingvinek lelkes híve lett (ez viszont nagyon komoly). Tényleg nem találkoztunk ugyanis hosszú évek óta olyan egyszerű, mégis mély taktikai lehetőségeket hordozó játék remekkel, mint a That´s my Fish!

Ekkora lelkesedés láttán egy kis taktikai játék miatt olybá tűnhet, hogy a cikk írója túlzásba viszi a reklámszöveget, de legalább is elragadta kicsit a „hév”, mint aki Szentendrén ébred, pedig csak az Árpád hídig akart menni. Pedig tovább megyek, és bátran állítom, hogy HEY! That´s my Fish! olyan, mint az ősi kínai területszerzős taktikai játék, a Go. Lehet, hogy elhangzottak már a történelemben ennél nagyobb bátorságról tanúságot tévő kijelentések, de azért egy rendes kínai vagy Japán Go klubban megköveznének ezért az állításomért. Aztán talán mégis kipróbálnák a pingvines játékot és ez esetben a Pál-fordulásnak valami ázsiai változatát élnék meg a Go mesterekből szempillantás alatt HEY! That´s my Fish! mesterekké avanzsált megvilágosultak, és a síromra századokon át hordanák a virágot (vagy a halat).

Ébresztő!

Jó, jó, kicsit elkalandoztam, de máris jön a játék leírása. Szóval a pingvinekkel véletlenszerűen kirakott táblán kell jégtábláról jégtáblára ugrálni tetszőleges távolságra, és ahonnan játékunk frakkos hősei ellépnek, felvehetik a hatszögletű jégtábla lapocskát, amin hal van 1-3 értékben, és a cél ezekből a legtöbbet gyűjteni. A vicc az, hogy nem lehet a pingvineket és a felszedéskor keletkező lukakat átugrani és a játék végére különböző értékű szigetek szakadnak le, ahol is mindenki igyekszik értékesebb zsákmánnyal magára maradni. Ennyi. 

Tényleg nincs több szabály. Na jó, egyes helyzetek részletezve vannak, meg tudni kell, hány játékos hány pingvinnel játszik, oszt jónapot! (Ebben nincs semmi politika, csak mostanában nehéz olyan szófordulatot találni, ami nem kötődik valamelyik párthoz.) Ha már politikánál tartunk, had szúrom be ide, hogy ez egy olyan taktikai játék, amit valóban élvezetes 3-4 játékossal is játszani. Ez ugye többnyire nem kézenfekvő, mert attól, hogy egy alapvetően kétszemélyes gondolkozós játék dobozára ráírják, hogy többen is lehet játszani, csak azért, mert van benne több színből is figura, az éppénnyira nem garantálja az élvezetet, mint a demokrácia a teljes szabadságot. Ha egy passziánszot például többen játszanak, az még nem többpártrendszer. Ez a példa így egy kicsit sarkos persze, és mostanság tudvalevőleg nem totális diktatúra, hanem két oldal vetélkedése a divat, de a kettő és a több között már nehezebb azért különbséget tenni. Két óriás viadalába a többi szereplő nem a győztes esélyével szól bele, csak eltolja el a mérleg nyelvét, meg az erősek játékát. Így van ez a legtöbb olyan taktikai játékkal is, amit többen játszanak. Általában a leggyengébb döntése lesz az erősek végzete. Ez elég fárasztó tud lenni annak is, aki győzni nem tud, csak erőlködni, de annak is, aki a valódi ellenfelét korrekt szituban megverné, csak egy esélytelen "grrrrrrrrrramnfh23rzjekzt" elszúrja neki a dolgot. Itt álljunk akkor meg egy pillanatra! A HEY! That´s my Fish!-t azért jó többen is játszani, mert a játéktér párhuzamosan több helyen is kínál hasonlóan értékes helyzeteket, amelyekre a riválisok rávethetik magukat, és nagyon kiegyensúlyozottak az esélyek az utolsó pillanatig. Mire valaki rájön, hogy leszorították, vége is a játéknak, és a vesztes jó eséllyel követelheti egy következő meccsben a revansot.

A taktika abban áll, hogy „érezni kell”, mekkora területet lehet magunknak megvédeni, illetve klassz érzés behatolni a másik játékos által védelmezett helyekre és lezárni az ellenfél útját. Ez az a bizonyos „Go-effekt”. Ahogy az ősi klasszikus mesterei próbálnak meg a fekete, illetve fehér köveikkel területeket körbezárni, úgy itt a pingvinek és az általuk hátrahagyott lukak töltik be ezt a szerepet, de a játék menete sokkal dinamikusabb. A hatszögű mezők ugyanis nagyon sokféle lépést engednek kivitelezni, ugyanakkor a lukak hátrahagyásával hatékonyan lehet a mozgást korlátozni is. A Go-ra a kínaiakazt mondják, hogy az istenek játéka. A HEY! That´s my Fish! rajongói ezt ma kicsit pongyolábban fogalmazzák meg: szerintük (szerintünk) egyszerűen isteni!

Kocsag


Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés