Őrült (jó) hajsza az időgép-alkatrészekért

2015.

Kisebbik lányunk imádja az Időfutár regényt. Mi is elolvastuk, mert kíváncsiak voltunk, mi ez az új őrület. És a könyv tényleg jó. Könnyed, olvasmányos, izgalmas. Az egész család habzsolja a teljes Időfutár-sorozatot. Innen egyenes út vezetett oda, hogy a társasjátékot is kipróbáljuk.

Kíváncsian nyitottuk ki a dobozt, felállítottuk a pályán a történet öt főszereplőjét, húzott mindenki egy szerepkártyát, és átnéztük a vastag kártyapaklit:

Időfutár

A lapok kékek, pirosak, szürkék, (szereplők) lilák (események), zöldek (tárgyak) vagy sárgák (alkatrészek). Ez utóbbiak a legértékesebbek, hiszen ezeket kell összegyűjteni: az időgép alkatrészeit. Mégpedig úgy, hogy pakliból próbálunk minél több lapot felhúzni, és ha abban nem találjuk, egymástól kell elcsakliznunk őket. Ez persze tetszett a gyerekeknek, kis gonoszkodásért nem mennek a szomszédba, pláne, ha egymás ellen követhetik el…

 

Időfutár tábla


Nekiálltunk: lapot osztottunk, és elkezdtük olvasgatni őket. Ki is derült hamar, hogy a táblán szereplő öt főszereplőnek nincs köze ahhoz, mi magunk milyen szerepkártyát (kéket, pirosat, szürkét) kaptunk. Bárki használhatja az ellenfél színében játszó lapokat, csak amíg a kékek (a könyvben a „jók”) több lehetőséghez juttatnak (több végrehajtható akció, több húzható kártya), addig a pirosak (a „gonoszak”) a lopkodósak (az ellenfél kártyáiból lehet velük húzatni, dobatni). Vagyis a karakterkártyánk színe ilyen szempontból nem köti meg a kezünket.

Akkor minek vannak a figurák a táblán?

Az akciókártyák java része két részre van osztva: a felső részén az akció egy gyengébb, az alsón egy erősebb verziója szerepel. Utóbbit csak akkor hajthatjuk végre, ha a táblán lévő főszereplő-figurák a feltétel szerinti helyen állnak: hol egymás mellett, hol egyedül egy megszabott helyen.

(Azok, akik olvasták a könyvet, tudják, hogy Hannának nem szerencsés egyedül lennie a Felemásszeművel, annak a villájában…)

Ehhez nekünk kell a szereplőket a megfelelő helyekre mozgatnunk a táblán, ami természetesen Budapest azon részét modellezi, ahol a történet is játszódik. 

És nem elég, hogy erősebb akciókat hajthatunk végre: a tábla szélén lévő sávon elkezd mozogni az utolsó időgép-alkatrész: a körző is! Mint a bokszban: a piros vagy a kék sarok felé. Figyelnünk kell, milyen színű kártya extra akcióját használjuk, mert ha kék kártya extra akcióját hajtjuk végre, kék irányba, ha piros kártyáét, a piros sarokba. És minél közelebb van a tábla széléhez, annál több pontot ér a körző, az időgép legfontosabb alkatrésze. Viszont középen van szürke rész is! Egyből jött a panasz: annak a játékosnak, akinek szürke a szerepkártyája, könnyebb a dolga, hiszen csak középen kell tartani a körzőt! Igen ám, de akárki játszik ki szürke akciókártyát, nincs kötelező irány: az dönt, aki a kártyát kijátszotta. Kedélyek megnyugodtak. Amíg elő nem került pár alkatrész…


Időgép alkatrészek


Mert onnantól ment a vadászat! (És a sértődés, persze.) Hogyan húzzuk attól, akinek a kézében van, hogyan dobassuk el, aztán bukjunk rá a dobópaklira? Merthogy a dobópakliból is vissza lehet ám húzni kártyát, és nem csak a tetejéről, akár a mélyére is lehet ásni – csak a megfelelő akciókártya kell hozzá.

A lényeg a gyilkos lapkombinálás

Szóval, ha van egy jó szivatós lapunk, és már felhasználtuk (dobópakliba kerül), semmi baj, egy másik kártyával akár vissza is vehetjük a kezünkbe, és még egyszer felhasználhatjuk (megjelennek az ördögi mosolyok)! Az alapból járó három akciólehetőség persze kevés lenne, de ha az egyik kék lappal megnöveljük az akciók számát, aztán pirossal húzunk a kiszemelt játékostól (vagy eldobatunk vele), aztán egy harmadik lappal felvesszük az ő eldobott vagy a saját piros lapunkat a dobópakliból, és még egyszer húzunk tőle… Persze a kézből lopás ellen lehet védekezni: titkosítani lehet három lapot. Ez nem védi meg lapjainkat véglegesen, de nehezebb őket kicsalni tőlünk. Ráadásul csőbe is lehet húzni a tolvajokat: elvégre titkosíthatunk kvázi értéktelen lapokat, sőt, vannak olyan lapok, amelyek elhúzásakor a tolvaj még büntetést is kap!

Eredmény? Bűnözői lapkombinációk és sátáni kacaj a részünkről, fogak csikorgatása a kárvallottól!


Időfutár kártyák


Vagyis a játék lényege egymás agyba-főbe szívatása. BANG!-rajongó kis családunk persze harapott a dologra, de itt jóval többet lehet gonoszkodni, kombinálni, és a lényeg: nem lehet kinyírni a másikat – csak a végletekig felbosszantani (labilis idegzetűeknek nem ajánlott). Tulajdonképpen még jobb is, nem?!

Titkos csapatokban még jobb!

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy milyen a csapatjáték! Négy főig ajánlott nyílt szerepkártyákkal játszani, azaz mindenki a saját pontjait gyűjtögeti, de négy főtől már választhatjuk azt, hogy mindenki titkos szerepkártyát húz, és a vele azonos színűvel van egy csapatban. Ilyenkor elég a csapatnak a győzelemhez a négy különböző időgép-alkatrész, plusz a körzőnek olyan színű területen kell állnia, mint a szerepkártyájuk. Hogy honnan tudjuk, kivel vagyunk? A ráutaló magatartás (szigorúan a játék keretei között) persze sokat segít, de vannak olyan akciókártyák is, amelyekkel megnézhetjük más játékosok szerepkártyáját, vagy ha már bizonyosak vagyunk benne, ki kicsoda, olyan kártya is van, amivel a sajátunkat is meg lehet mutatni.

Már alig várjuk, hogy együtt üljünk le a bátyámék családjával, hogy ezt is kipróbáljuk…

Tíbaláj

Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés