Játék és nevelés

2008-04-06 12:13:00

A jövőben sok játék pedagógiai értékét fogunk elemezni, és ezért fontosnak tartjuk néhány szempontot tisztázni. Divatos tézis, hogy a játék a modern, gyerekközpontú pedagógia és oktatás fontos eszköze, ami általános értelemben igaz ugyan, mégsem mentség mindenre, amit a játékkal teszünk. A logikai játékok erőltetése például a kisgyermekeknél legalább annyira árt, mint a gyilkolászós számítógépes játékok a kamaszoknak.

A játékszellem dilemmája
Hatalmas űr tátong napjainkban az intellektuális és a lélektani (szellemtudományos) megközelítés között. Durva egyszerűsítéssel az a kérdés, hogy a majomtól származunk-e vagy Istentől, mert ha a majomtól, akkor az eszünket kell fényezni, ha Istentől, akkor a lelkünket, és minden mást ennek kell alárendelni. Vannak persze áthidaló elméletek is, miszerint a majom is Istentől származik és az intellektus a lélekből, tehát minden jó, ha jó a vége, csak szeressük egymást. Elnézést a sarkos meghatározásokért, nem szándékunk senkit se megbántani vele, csupán a saját megközelítésünket szeretnénk markánsan elhatárolni néhány divatos közhelytől. A játékpedagógia számunkra nem intellektuális elmélet, nem vallás és nem is a kettő keveréke. A játékos szellem szerintünk a lélek kereső ösztöne. 

A játék, mint készségfejlesztő eszköz
A játék elsődleges feladatának a keresést, a világ és a természetfeletti megismerésére ösztönzést látjuk. Bármilyen készség fejlesztése ehhez képest alárendelt szempont, és ha már készségfejlesztésről van szó, akkor nagyon fontos átérezni, milyen korban milyen készségek fejlesztése jó, és mi az, ami éppen ellenkezőleg, a lélek számára akár káros is lehet. Ha egyetértenénk azzal, hogy az emberi lét értelme az ön és fajfenntartás, és az lenne a célunk, hogy a társadalmi érvényesülés érdekében minél hamarabb minél hatékonyabban csiszoljuk kicsinyeink értelmét, akkor olyan programot választanánk, amelyben logikai játékokat nehézségi szintjük szerint mutatjuk be. Azonban még azt is kétségesnek tartjuk, hogy egy eszes csodagyerek hatékonyabban mászhat fel a majom (illetve rang)-létrán, mint kevésbé képzett társa, aki zseniképzés helyett a haverjaival lógott. Az elsajátított készségek közül az intellektus képzésénél sokkal értékesebb, hogy a játék szocializál, segít a közösségbe illeszkedni és megtanít sok közösségi magatartásformára. Mégis, számunkra ez is csak másodsorban fontos. Az első, a felfedezés öröme, az inspiráció, a szellemesség.

Lévén megközelítésünk sokkal inkább gyakorlati, mint elméleti, először nézzük meg a következtetéseket, ahová e cikk ki akar lyukadni, aztán akinek marad türelme az ide vezető gondolatokra, az velünk tarthat a cikk második részében egy kis szellemi kalandra is.

A kisgyermekkor
A 4-5 éves korig a gyermeknek az a legjobb, ha a játékokat a szülők segítségével maguk készítik el. Sokkal jobb néhány fadarabbal játszani, mint bármilyen „kreatív” játékszerrel. A legkisebbeknek játékot vásárolni tehát eleve kompromisszum, és csak azért elfogadható, mert a legtöbb szülő nem tud kézművesedni. Az építőjátékok és szerepjátékok valamennyire helyettesíthetik a gyerek természetes alkotó, rendszerező igényét, de annál jobb, minél nagyobb tere marad a fantáziának és minél kevesebb előre kész „instant” képet kap a gyerek, például divatos mesefigurák formájában. Ha már boltban keressük a gyerek örömét, akkor legalább arra érdemes különösen nagy hangsúlyt helyezni, hogy a játék természetes anyagból legyen, amit jó kézbe venni. Még a szép, kedves grafika jelentősége is kisebb ebben a korban, mint az, hogy a játék gyereket átélésre, felfedezésre, mozgásra ösztönözze. 

Az első társasjátékok
4-7 éves korig meghatározó élmény a gyereknek, hogy a szüleit játék közben megtapasztalja. Lássa a sikernek örülni, izgulni, a kudarcot kezelni. Az első társasjátékok választásánál a legfontosabb szempont, hogy a szülők szívesen játszanak vele. Emiatt például még a sakk is lehet jó, ha apuka szívesen sakkozik, annak ellenére, hogy az absztrakt logikai játékokat ebben a korban kifejezetten nem ajánljuk. Bármi jobb azonban egy csilivili drága kütyünél, amivel a szülő szerint elvan a gyerek, mint a befőtt. Egy új társasjáték választásánál az lesz a lényeg, hogy a szülő érdeklődését felkeltse és lekösse. Semmi értelme valami hasznosnak tűnőt venni, ami erre vagy arra megtanítja a gyereket, ha az első alkalommal a kupis fiókban vagy dobozban kötnek ki a játék elemei, mert senkit se hozott lázba igazán. A kicsiknek szóló legjobb társasjáték valami érdekességet rejt, ami működésében figyelemfelkeltő és mozgalmas. Kiváló példa erre a 2007-es Év Gyerekjátéka, a Beppo, ahol a mágnes felé gurított vasgolyó pöcköl el egy fafigurát. 

Társasjáték és iskola
7-10 éves korban olyan alapvető változáson megy árt a gyermek, aminek leírása messze túlhaladja e cikk kereteit. A gyerekben természetes kíváncsiság és tudásvágy él a világgal szemben, ami sokkal mélyebb, mint az információk felvétele és intellektuális rendszerezése. Nem értünk egyet azzal, hogy a játékot úgy kell az oktatás szolgálatába állítani, hogy segítsen örömmel magolni, vagy olyan képességeket kifejleszteni, ami enyhít a terheken. A játék nem cukormáz, amivel a keserű pirulát jobban be lehet adni a gyereknek. Sokkal közelebb vannak a szemléletünkhöz azok a módszerek, melyek az összefüggéseket játékosan mutatják be. Például a kísérletező játékok. Mégis, szerintünk teljesen más a lényeg. Ebben a korban a szemlélődő, a környezet befolyásait felvevő gyermek helyére egy önálló, alkotó emberke lép, aki értékteremtéssel foglalkozik. A játék számára kaland, és a győzelem azoknak a területeknek a meghódítása, amelyeket a játék összefüggései modelleznek. A játék ebben a korban nyeri el szakrális jelentőségét, ami azt jelenti, hogy beavat, megvilágosít. A jó játék világmodell, és az analógiák útján a mindenséget átható törvényszerűségeket jeleníti meg. A logika a döntések iskolája, a stratégia cselekvési alternatívák hosszú távú következményeit mutatja meg. A jó társasjáték ebben a korban izgalmas kihívás. Mitől lesz az? A továbbiakban sok szó esik majd erről, és reméljük, a fórumban is lesz alkalmunk kicserélni a gondolatainkat. Előjáróban annyit, hogy szerintünk annál jobb egy társasjáték, minél életszerűbbek és színesebbek a döntéseket befolyásoló tényezők, és minél mélyebb betekintést ad a játék a világot működtető törvényszerűségekbe, és főként minél inkább inspirál ezeket az összefüggéseket és a játék résztvevőit megismerni.

E cikk következő részében a logikai és készségfejlesztő játékokról lesz szó részletesebben, a személyiségfejlődés szellemtudományi megközelítéséből. 
Folytatása hamarosan következik.

Kócsag

Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés