Kamisado – avagy a szerelem és a logikai játék

2010.

A jó játék olyan, mint egy ideális párkapcsolat. Egyszerű, és mégis sokáig nyújt újat. A Kamisado , a legfrissebb logikai játék újdonságunk pont ilyen. Ha néhány évet kettesbe kéne időznöm valakivel egy lakatlan szigeten, és választhatnék 3 játékot, közte lenne.

A játékszabály döbbenetesen egyszerű
Színes bástyákkal lépegetünk felváltva a saját alapvonalunkról kiindulva egyenes vagy ferde vonalban előrefelé tetszőleges üres mezőt átugorva, és az a cél, hogy előbb elérjük az ellenfél oldalát egy bástyánkkal, mint ő a miénket. A pláne az, hogy a tábla mezői a bástyák színeiben tündökölnek, és amilyen mezőre lépek, azzal a bástyával kell az ellenfelemnek lépnie. És persze én meg azzal lépek, amilyen színre a másik lépett. Ha az ellenfél nem tud lépni, megint én jövök, mégpedig azzal a bástyával, amilyen színű mezőre léptem utoljára.

Finomságok
Hihetetlennek tűnhet, de tényleg ennyi a szabály. Miről szól akkor a 8 oldal? Egyrészt olyan pontosan definiál minden részletet, hogy több száz évre szóló törvénykönyvként használhassuk, másrészt sok benne a példa és végül a leírás nagy része a profi szabály-kiegészítésekről szól. Több száz évre tervezni egyébként nem is túlzás egy olyan játék esetén, amelynek a mélysége több ezer éves játékok finomságaira emlékeztet. 

3 perc és az időtlen idők
Az első játék 3 percig tartott. Aztán a második és harmadik is, és aztán nem is számoltam. Ugyanis, aki ront, annak nem kell körökön át szenvednie ellenfele szadista hajlamai miatt, mert a játék ilyenkor rögtön véget ér. Emiatt olybá tűnhet, mintha csak arról szólna, ki bírja tovább hiba nélkül, de rögtön érzi az ember, hogy sokkal több van benne. Nyilván fontos, ki hány lépésre tud előre gondolkodni, de közben nagyon kreatív az egész, és annyi féle döntési lehetőség van, hogy aki a taktikai trükkök ízére ráérez, az a következő 3 lépésen belül időtlen mélységeket fedez fel. Úgyhogy a kevésbé romantikus, rendszerető játékosok elő is vehetik a sakkórát, mert én például különben biztosan az idegeire megyek annak, aki nem szereti kivárni, míg az elmélyülésemnek véget vet a megvilágosodás. 

Klasszikusok nyomában
Olyan érzés a Kamisado, mint a sakk, a go vagy a mahjong, amikor először csodálkozik rá az ember. Csak egyszerűbb. Legalább is alapjáték. Egyetlen kis lépés, és kinyílik egy végtelenül izgalmas új világ. Minden a szabadság körül forog, mint a modern filozófia vagy ezoterikus irányzatokban. Csak a cél más. Ugyanis szeretetről itt szó sem esik, és a szabadság abban a viszonylatban érdekes, hogy miként lehet az ellenfél mozgásterét a sajátunknál kisebbre korlátozni. Ahogy azonban a go is látszólag csak az ellenfél alakzatainak a megsemmisítéséről szól, de a mesterek számára az életképesség mintáit, formai törvényszerűségeit modellezi, úgy a Kamisado magasabb szinten a mozgásszabadság relativitását érzékelteti.

A szabadság öröme
Az első egy-két játékban lendületesen előreugortunk az ellenfél alapvonala elé, és abban reménykedtünk, hogy a másiknak előbb kell ellépnie onnan. Mikor aztán a bástyáim többségével léptem egyet, már csak azért izgultam, hogy el ne szúrjam, de amúgy teljesen sorsszerűnek éreztem, hogy mikor mivel kell lépnem. Néhány elhibázott parti után gyanús lett, hogy ha hátrébb állok meg, akkor is ugyanúgy egy lépéssel célba érhetek, de kevésbé vagyok kiszolgáltatva. Minél kevesebb fajta színre tudok lépni ugyanis egy bástyával, annál nagyobb a veszélye annak, hogy csak olyanra léphetek, amelyik bástyája az ellenfelemnek egy lépéssel célba érhet. Annál jobb, minél többféle színre léphetek, miközben többféleképp célba is érhetek egyetlen lépésben. Természetesen az ellenfelemet közben éppen ebben kell korlátoznom. Sokan szállnának vitába egy olyan tézissel, hogy a hatékonyság pont erről szól a való életben, de engem kísértetiesen emlékeztet a mindennapjaimra, ahogy a játékban szabadságra törekszem, és közben kénytelen vagyok a versenytársaimat ebben korlátozni. Kifejezetten örömteli és kreatív vállalkozás olyan helyzetbe hozni a másikat, hogy ne tudjon lépni, és emiatt megint én kerüljek sorra, és léphessek olyan bástyámmal, amelyiknek van megfelelő mozgásszabadsága, sőt végeredményben célba is érhet.

Perspektívák
Sokat fogok még játszani a Kamisadoval. Tartottam tőle, hogy a fiam folyton ronggyá ver majd, ahogy a Hive is logikai játék kedvencem, de Till ellen nincs már esélyem. Olyan agresszíven játszik ugyanis, hogy az én mimóza játékstílusommal nem érvényesülhetek. A Kamisado esetében egyelőre kiegyenlítettek az esélyeink. Mert nem lehet addig keményen játszani, amíg az ember fel nem ismeri a finomságokat. Muszáj mélyen átlátni a mozgástér törvényszerűségeit, és ha nem szúrom el előbb, akkor az ilyen összefüggések áttekintésére van esélyem. Eddig úgy tűnt. Pedig még csak az alapjátékot izzítottuk, és a profi szabályokig el se jutottunk. Belenéztem a szabálykönyvbe, és lesznek úgynevezett sumo lépések, amikor is el lehet tolni a másik bástyáját, meg a hosszabb játékverzióban sárkányfognak nevezett üvegkristályokat lehet szerezni és kiemelt jelentősége van azoknak a bástyáknak, amelyeken már van ilyen. Na meglátjuk! Jelentkezem egy újabb élménybeszámolóra, amint lesznek tapasztalataim….

Kócsag 

Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés