Kipróbáltuk - Viva Topo!, Piratissimo

2010.

Ki mondta, hogy a „kockával dob és lép” típusú gyerekjátékok csak unalmasak lehetnek? Boltunkba két új ilyen társasjáték érkezett, mindkettő a gyerekek számára (kisebbeknek és nagyobbaknak), de garantáljuk, hogy apuka és anyuka sem fog unatkozni, ha leül játszani a kicsikkel.

A Viva Topo!-ban bájos kis egerekkel kell iszkolnunk a táblán, de mindezt pár egyszerű szabállyal sikerült olyan izgalmassá és taktikussá varázsolni, hogy nem véletlenül nyerte el 2003-ban a Kinderspiel des Jahrest, vagyik az Év gyerekjátéka díjat. Két játékos esetén 5-5, három vagy négy játékosnál pedig 4-4 egér indul útnak a kockadobásainknak megfelelően. Akárcsak a Ki nevet a végén?-ben, mindig csak egy egeret mozgatunk, ám ezúttal akár négyen is állhatunk ugyanazon a mezőn, hiszen nem vagyunk véregerek: nem egymás bőrére játszunk. Hatos nincs a kockán, viszont van két egyes, amelyek mellett egy macskafej is látható: ha ilyet dobunk, a tábla másik feléről induló macska is lép mindig egyet. Ha a cicus eléri a kiindulási helyként szolgáló egérlak bejáratát, és van már ott egérke, annak sajnos kampec, csakúgy, minden kisegérnek, akit utolér. Szerencsére azonban a tábla négy sarkán be lehet iszkolni egy-egy egérlakba, egyre fényűzőbbekbe, ahol egyre nagyobb (egyre több cikkelyből álló) sajtdarabokat szerezhetünk. Utunk ilyenkor az adott egérkével véget ért, ő már biztos nem fog körbeérni és eljutni a mesebeli sajtkirályságig, ahol egész kerek sajt lehetne a jutalma – de erre nem is biztos, hogy szükségünk lesz a győzelemhez! Néha mindenképpen erre a lépésre kényszerülünk, hiszen az éhes cica jön feltartóztathatatlanul, és egyszerre az összes egerünket úgysem tudjuk eljuttatni a célig – ráadásul a macsek egy idő után már minden cica-dobásra kettőt lép, így az izgalom fokozódik, az egerek immár fejvesztve menekülnek! Végül az nyer, aki a legtöbb cikkelynyi sajtot gyűjtötte össze összesen az egereivel.
Remek, izgalmas játék a Viva Topo!, nemcsak a négy-ötévesek számára. Ők még a taktikai lehetőségeit talán kevésbé látják át, ám annál jobban élvezhetik a bájos grafikát, a „történetet” és a szeretni való kisegerekkel igazi egércsapat módjára történő menekülést, amely a játék vége felé már igazi sikoltozós-visongós izgalmakat kínál. A nagyobbak pedig igazán taktikázgathatnak: együtt menekítsék az egereket, vagy akár hozzanak áldozatokat is egy-egy nagyobb fogás érdekében, hagyják-e hátra egereiket egy-egy egérlak bejáratánál, hogy az utolsó pillanatban beiszkolhassanak a kisebb, de biztos sajtjutalom érdekében. A Viva Topo!-val a gyerekek is jót szórakoznak majd, de ne csodálkozzunk, ha néha titokban, amikor a picik már alszanak, a szülők is ezt játsszák majd egymás között.

A fenti izgalmas egérfutam tervezője, Manfred Ludwig egy másik érdekes versenyjátékkal is előállt, és 2006-ban a Piratissimo című kincsvadászos-kalózos játék is az Év gyerekjátéka díj öt jelöltje közé került. Ebben mindenki egy kalózhajóval halad körbe a pályán, szigetről szigetre, hogy kincseket gyűjtsön (az aranyszínűre festett karikákat ötletes módon a színes fahajók árbocaira húzhatjuk) és ásson el otthon. Bizonyos szigeteken kötelező felvennünk két kincset, másik szigeteken eldönthetjük, veszünk-e fel vagy sem; megint máshol nincsenek ilyen lehetőségeink. Ha azonban egy ilyen szigeten utolérünk egy másik hajót, eldönthetjük, veszünk-e el tőle legfeljebb két kincset, vagy esetleg adunk neki egy-kettőt. Hogy miért? Mert a hajók csak hét kincset bírnak el – vagyis ha valaki egy nyolcadikat venne fel a hajójára, azt bizony a hajó már nem bírja: az egész rakomány zutty, a tengerbe borul, és a hajó üresen indulhat tovább. Ez pedig nem jó hír: a célunk ugyanis az, hogy hazavigyünk összesen (több kör megtételével) tíz kincset: akinek ez először sikerül, az megnyeri a játékot.
De hogy ne legyen mindez ilyen egyszerű, a szigetcsoport körül pusztít, tombol egy tornádó is: ha a kocka két, tornádót jelző oldalának valamelyikét sikerült megdobnunk, mozoghatunk pár mezőt a tornádóval. Ha ez ilyenkor hajóhoz ér, meg kell pörgetnünk a tábla közepén a szélkereket: 40% eséllyel veszítenek az adott szigeten álló hajók 2 aranyat, 20% eséllyel mindenki másnak adniuk kell 1-1 aranyat, 20% eséllyel csupán továbblöki őket a szél a következő szigetre, és 20% az esélye annak is, hogy ilyenkor rögtön hazaérkezhetnek. A tornádó tehát nem feltétlenül rossz dolog, sőt, taktikusan ki is használható: ha például hajónk aranytól roskad, és messze vagyunk még otthonról, szinte csak jót tehet velünk. Ilyenkor ugyanis már félünk, hogy olyan szigetre kellene lépnünk, ahol a kötelező aranyfelvétellel elsüllyednénk, vagyis nem is tűnik annyira rossz lehetőségnek, hogy aranyat kell veszítenünk – vagy esetleg a telipakolt hajóval rögtön hazatérhetünk. Más helyzetekben a tornádó rossz is lehet: ennek felmérése is sokat ad a játék taktikai lehetőségeihez, amelyek már az eldönthetően felvehető kincsek és a többi játékosnak adható, vagy tőlük elvehető aranyak miatt is egyértelműen jelen vannak a játékban.
Nem is véletlen, hogy a Piratissimo elsősorban hatéves kortól ajánlott játék: a legkisebbek még nem látnák át sem a kicsinykét összetettebb szabályokat, sem az azokból fakadó lehetőségeket. Kalózos-kincsvadászos témája miatt az alsósok azonban imádni fogják, de a nagyobbak is találhatnak benne kihívást és örömet…

Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés