Királyságok - Várépítők küzdelme 5x6 mezőn

2012.

Mégis, mi ez a Királyságok? Várépítési verseny, amelyben a játékosok igyekeznek prosperáló helyekre építkezni és a többieket kitúrni onnan, elkerülve a sárkányokat, orkokat és mocsarakat, de kihasználva az aranybányák előnyeit? Vagy a fantasy témát nem kedvelők számára is élvezetes, egyszerű, de zseniális játék a számokkal? Esetleg mindkettő? És tényleg közel húszéves játék a Delta Vision és a Gémklub együttműködésének legújabb gyümölcse?

Reiner Knizia 1994-ben mutatta be Auf Heller und Pfennig (kb. Az utolsó fillérig) című játékát, amelyben egy piacon kellett standokat vásárolnunk, lehetőség szerint a lehető legjobb helyen, vagyis a legjobb sorban és oszlopban, hogy minden fordulóban ezek függvényében kapjunk bevételt. Nyolc évig kellett várni, hogy a játék fantasy köntösbe bújtatott változata megjelenjen a már a bevezetőben említett tematikával, és további egy évtizedet, mire végre-valahára itt a magyar kiadás is, méghozzá a legújabb dizájnnak megfelelően, amely nemcsak a témára kissé rásegítő, részletesen kidolgozott vármodelleket, szemnek kellemes grafikájú lapkákat (magyar rajzoló, Tikos Péter munkája) de bónuszként a korábbi alapjátékhoz képest egy extra lapkát is tartalmaz (ez a varázsló). Ráadás még, hogy a magyar kiadás a legújabb nemzetközi verziót alapul véve az eddigieknél sokkal érthetőbb, letisztultabb szabálykönyvvel érkezik.

Miről is szól a Királyságok? Három fordulóban háromszor (avagy három helyen) kell felépítenünk, benépesítenünk a királyságunkat az öt sorból és hat oszlopból álló játéktáblán. Adott 23 négyzetlapka, amely erre a harminc mezőre lehelyezhető, továbbá minden játékos egy négytornyú, két háromtornyú, három kéttornyú és játékosszámtól függően 2–4 egytornyú kis várral indul neki a játéknak. És még egy-egy lapkával, amelyeket minden forduló elején véletlenszerűen húzunk fel magunknak, és titokban tartunk a többiek előtt. A készletben 12 erőforráslapka látható (1–6 értékkel, mindegyikből kettő) és 6 veszélylapka (mínusz 1-től mínusz 6-ig), továbbá öt különleges lapka.
Amikor sorra kerülünk, a teendőnk egyszerű: valamit tennünk kell a tábla valamelyik üres mezőjére. A döntés persze jóval nehezebb és érdekesebb. Választanunk kell: húzunk egyet a lapkák közül és ezt helyezzük a táblára, vagy inkább az egyik várunkat rakjuk le, esetleg – fordulónként egyszer – a talonban nálunk tartott lapkát. És hogy mindezt miért tesszük? Mert ahogy betelik a tábla összes mezője, véget ér egy forduló, és jöhet az értékelés.
Az értéket jelző lapkák meghatározzák, hogy egy-egy sor és oszlop mennyit is ér (ezek összegét). A várak szorzóként működnek: az egytornyos egyszeres, a négytornyos négyszeres szorzó. Egy háromtornyú várért tehát, ha az oszlopában a lapkákon látható értékek összege +3, 3×3=9pont jár, de ugyanez a vár a sorában található lapkák összegének háromszorosát is hozza a tulajdonosának (vagy viszi, ha az összeg negatív lenne).

Ezt az alapfokon matekozós (összeadás, kivonás, szorzás) játékot bolondítják meg a különleges lapkák. A hegység (kettő is van belőle) például két külön oszlopra és sorra bontja a saját oszlopát és sorát. Az aranybánya megduplázza minden lapka értékét. A sárkány minden kincset elvisz, más szóval a sorában és oszlopában kizárólag csak a negatív értékű lapok számítanak. A már említett varázsló pedig a vele szomszédos várak szorzóértékét növeli meg eggyel.
A játékszabály meglehetősen egyszerű; csak játék közben érezhetjük meg igazán a Királyságok ízét. Matekos játékról van szó? Igen. A téma lehetne bármi más is? Igen. A Királyságok mégis igen szórakoztató, és nehéz megfogni, hogy miért. Valószínűleg azért, mert ez a főleg taktikai, mégis stratégiai döntéseket is igénylő játék minden egyes lépésében egyszerre védekezünk és támadunk, vagyis erős a játékosok közötti interakció. Nincs mese, a békés szándékkal indító, tapasztalatlan játékosok is legkésőbb az első forduló végére ráéreznek a dolgok ízére: minden lapkát úgy kell leraknunk, hogy nekünk a lehető legjobb, az ellenfeleinknek a lehető legrosszabb legyen. Bár a lapkahúzásban a szerencse szerepe tagadhatatlan, a lapkakészlet összetétele könnyen átlátható, és a kizárólag a birtokunkban lévő pluszinformációt (a forduló elején húzott lapkát) a lehető legjobban tudjuk a javunkra fordítani, akár erőforrásokról, akár veszélyekről, akár különleges lapkákról van szó – csak meg kell találnunk a lapka kijátszásának ideális időzítését.

A játék a védekezésen és támadáson túl erről szól: a megfelelő időzítésről. Ha túl korán játszom ki a váraimat a mezőkre, akkor az ellenfeleimnek túl sok lehetőséget adok arra, hogy elrontsák a várak sorainak, oszlopainak értékét. Ha túl későn rakom ki a várakat, akkor lehet, hogy több információval felszerelkezve rakhatom ki ezeket, de annál nehezebb még felhasználható, sok pontot érő szabad mezőt találni. 
Ráadásul van még egy trükkös szabály: a fordulók végén bár a lapkákat és a várakat letakarítjuk a tábláról, a várak közül csak az egytornyúakat, vagyis az egyszeres szorzót jelentőket kapják vissza a játékosok, a nagyobbakat nem. Tehát a nagy pontszámokat hozó várak lehelyezésének időzítését nem csupán a fordulón belül, de a három forduló között is el kell osztani, meg kell találni, akkor ugrani rá egy négytornyú várunkkal egy ideálisnak tűnő mezőre, amikor úgy érezzük, a játék során sosem lesz még egy ilyen remek pillanatunk arra, hogy egyetlen építménnyel sok tucat pontot gyűjtsünk össze.

Összefoglalva tehát, a Királyságok erősen matematikai alapokra építő, de annál jóval hangulatosabb, szórakoztatóbb, pörgős (30–45 perces) játék, amely a folyamatos védekezésről, támadásról éppannyira szól, mint a tökéletes időzítés megtalálásáról. Nemcsak fantasy-rajongóknak, de taktikusoknak és a könnyed stratégiák kedvelőinek egyaránt szívből ajánlható.

És egy rövid kiegészítő megjegyzés, főleg azok számára, akiknek a játék menete gyanúsan ismerős lehet: a 2002-es Kingdoms és a 2012-es Királyságok között félidőben megjelent angolul is, magyarul is egy, a Beowulf mozifilm témájára, de a Királyságok működésmódjára építő társasjáték. Bár a részletekbe nem megyek bele, érdemes megjegyezni, hogy a két társas a jellegében, hatásában erősen eltér egymástól: ha a konkrét kisebb szabálykülönbségekkel nem foglalkozunk, akkor is szembetűnő, hogy a Beowulfban a három fordulóra három játéktábla van és mindegyikhez külön készlet lapka tartozik. Ezek közül számos különleges lapka segíti a dolog tematizálását, egyben a jóval kiszámíthatatlanabb játékmenetet, mivel a lapkák összetételének átlátására esélyünk sincs. A sötétebb, néhol horrorisztikusabb ábrákkal ellátott Beowulf is tud élvezetes játék lenni a maga módján, de a Királyságok taktikusabban, stratégikusabban játszható, és akár azok is érdemes tenniük vele egy próbát, akiknek a Beowulf az említett okok miatt kevésbé nyerte el a tetszését.

Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés