Társasjáték-kulisszák mögött - Titkok szigete

2016.06.23.

2015-ben a JEM magazin a Gémklub támogatásával meghirdette a II. Társasjáték-tervezői pályázatot, melynek díjátadója 2016. május 9-án zajlott le Ráday utcai üzletünkben.

A győztesekkel interjút készítettünk, melyet új, Társasjáték-kulisszák mögött című rovatunkban mutatunk be. Első interjúnkat Bojti Annával, a gyerekjáték kategória győztes játékának, a Titkok szigetének tervezőjével, Bojti Annával készítettük.

A Titkok szigete egy kooperatív játék kicsiknek, amelyben a gyerekeknek együtt kell nyomozniuk a rejtélyes tettes után, aki a sziget 16 helyszíne közül az egyikről elcsent valamit. A sziget állatai közül mindig azt kell megkeresni, aki a tettesről újabb információt tud adni, egészen addig, míg mind a négy jellemzőjét megismerjük, és ez alapján kiderül, ki volt az. A játék végén levezetésképp azt is megbeszélhetik a kis nyomozók, hogy vajon mire kellett a titokzatos tolvajnak az ellopott tárgy.

GK: Mi indított el a társasjáték-fejlesztés útján?

BA: Az az igazság, hogy kiskoromban valahogy nem kaptam elég társasjátékot, ezért nagyon lelkesen hamisítottam a meglévő, ismert játékokat. Elég ügyesen rajzoltam, és nagyon élveztem, hogy ezeket magam is el tudom készíteni, sőt, néha még meg is változtattam a játék szabályait. Mikor gyerekeim születtek, akkor ez megismétlődött. Láttam, hogy mik az igényeik, és magam is gondolkozni kezdtem különféle társasjáték-lehetőségeken.

GK: Ehhez a konkrét játékhoz honnan jött az ötlet?

BA: Úgy indult, hogy borzasztóan szerettem a Kaland-játék-kockázat könyveket, melyek közül az egyik kedvencem a Skorpiók Mocsara volt, ahol térképet lehetett készíteni és különböző helyszíneken különböző lényekkel találkozhattunk. Szerettem volna ezt átültetni egy társasjátékba, de ez a próbálkozás végül zsákutca lett.
Nem emlékszem, hogy jött ez a tizenhat állat, de az alapötletből megmaradt annyi, hogy felfedezünk helyszíneket, és ott különféle lényekkel találkozunk. Arra gondoltam, milyen jó lenne az, ha nyomoznánk valaki után, és hogy ezt a tettest tulajdonságai alapján tudnánk azonosítani. Kikísérleteztem, hogy ez négy tulajdonság legyen, mindegyik kétféle: kicsi vagy nagy állat, növényevő vagy ragadozó… Próbálkoztam más tulajdonságkombinációkkal is, de azokkal nem működött jól a játék.
Az a lényeg, hogy amikor felfedjük ezt a négy tulajdonságot, akkor az csak egyre igaz a 16 állat közül, ami szerepel a játékban.

GK: Mi volt a sikerfaktor szerinted? Mitől lett ez a játék az, ami megkapta a gyerekjáték díjat?

BA: Először is szerencsém van, mert a két lányomon ki tudtam próbálni minden játékötletemet. Nem ez az első játék, amit készítettem, de itt rögtön érezhető volt, hogy ez megfogja őket. Szerintem az tetszik nekik, hogy a Titkok Szigete nagyon változatos, minden esetben más lesz az elkövető, aki elcsen valamit. Emellett belevittem a mesét is a játékba, minden egyes játékmenethez egy külön mese tartozik, ami a 16 helyszínhez kötődik. Ebből a meséből kiderül, hogy mi tűnt el, honnan, és milyen körülmények között, így jobban átélhető a játék a gyerekek számára. Nagyon örültem, hogy a lányaim három és öt éves korukban már önállóan tudták játszani vele. Bár a meséket még nem tudták elolvasni, de hallottuk a másik szobából, hogy elővették a játékot, és végig tudták játszani teljesen maguktól.

GK: Tervezel még társasjátékot fejleszteni?

BA: Jelenleg nem, de ha valami az eszembe jut, biztos megcsinálom. Most épp egy lapozgatós könyven dolgozom. Kifejezetten gyerekeknek készítem. Anno én utáltam ezekben a könyvekben, hogy dobókockával kell dobni, így nagy a szerencse szerepe, fogy az életerő, stb…  Lehet, hogy ez ilyen lányos dolog, de én „tízujjas” játékot játszottam, minden elágazásnál bedugtam könyvjelzőként az ujjaimat a könyvbe, hogy minden variációt végigjátszhassak. Ha pedig harcra került sor, automatikusan győztem. Csak az érdekelt, hogy milyen lényekkel találkozom, és hogyan lehet harc nélkül, furfangos ötletekkel végigjátszani. Amin most gondolkodom, az, inkább mese, nincs dobókocka, viszont benne van az az élvezet, hogy az ember maga dönti el, merre tart és mit csinál.

GK: Mit üzensz a többi fejlesztőnek?

BA: A játék-fejlesztőknek talán azt tudom javasolni, hogy a jó ötleteiket mindig vessék gyorsan papírra, utána hagyják fejlődni, néha tegyék félre, hogy később friss szemmel nézhessenek rá, és tudják elengedni, ha mégsem működnek - ezek a zsákutcák is fontosak egy jól működő játék felé vezető úton. Nagy előny, ha az embernek lelkes tesztelőcsapata van, nekem a lányaim rengeteget segítettek. A Gémklub játékfejlesztőinek pedig azt üzenem, hogy nagyon boldog lennék, ha a közös játékfejlesztésbe is bepillanthatnék, és egyszer a Titkok Szigetét a Gémklub polcán láthatnám.

Titkok szigete

Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés