Játékmechanizmusok 4. – a szerencsés hendmenedzsment

2018.10.18.

Ha épp kártyákat tartunk a kezünkben, akkor mi tartjuk a kezünkben a szerencsét vagy a szerencse tart a kezében minket? Első felindulásból ebből az alapproblémából kerített valószínűségszámítási okoskodást akartam írni, de ezt inkább elvetettem, remélem, nem bánjátok.

Játékmechanizmusok4

A hand managementre, amennyire én tudom, nincs nagyon elterjed magyar fordítás, szó szerint „kéz menedzsment”-et (sokkal magyarabb) jelent. Csakhogy angolul a játék közben kézben tartott lapokra is a „hand” (kéz) szóval utalunk, szóval lehet a hand management valami olyasmit jelent, hogy „a kézben tartott lapok szervezése” – és ezzel tulajdonképpen röviden össze is lehet foglalni a mechanizmust: a hand management arról szól, hogy a kezemben tartott lapok megfelelő helyzetben, időben és kombinációban való kijátszásával érek el valamit.

Alapvetően – és teljesen jogosan – az ütésvivős (trick taking) kártyajátékokat is ide szokás sorolni. Ezek azok, amelyekben valaki hív egy lapot, amit felül kell ütni, és aki ütötte, az viszi a kint lévő lapokat, mint például a Tichu vagy a Snapszer, hogy egy kicsit hagyományos legyek.

Tichu

Tichu

Szóval ezekben a játékokban arról van szó, hogy kint van előttem egy lap, a kezemben pedig vagy van erősebb lap, vagy nincs, és ha van, akkor azt rakok-e vagy sem, ha több erősebb lapom van, melyiket (ezt a döntést persze befolyásolhatja ütéskényszer, színkényszer stb.). Aztán van, amikor kombinációban rakunk ki lapokat (pl. a Tichuban), akkor az is kérdés, hogy milyen típusú kombinációt rakok ki és melyik lapokból. Aztán játéktól függően vagy kapok új lapokat menet közben a kezembe, vagy nem.

A fenti példákban a lapokat arra használtam, hogy egy hívásra a játéktér közepére került lapok halmára raktam rá őket, és vagy ütöttem velük, vagy nem. A továbbiakban olyan játékokról lesz szó, amiben az is döntés kérdése, hogy a lapokat pontosan mire használjuk. De mielőtt rákanyarodnánk ezekre, nézzünk meg egy érdekes példát, amelyben a kártyáknak tulajdonképpen egyetlen funkciójuk van, mégis az egész játék a köré épül, hogy hogyan menedzseljük a kezünkben tartott lapokat a jól megválogatott játékosakciókon keresztül, ez pedig a Jaipur.

Jaipur

Jaipur

A Jaipurban 4 lehetőségünk van, vagy eladunk néhány lapot a kezünkből, vagy húzunk egy lapot, vagy cserélünk többet, vagy elvesszük az összes tevét a piacról. A kártyákon különböző áruk láthatók, amiket érdemesebb egyszerre minél nagyobb mennyiségben és lehetőleg minél hamarabb eladni. Tehát ez alapvetően egy szettgyűjtős játék. Minél nagyobb mennyiségben adok el ugyanabból az áruból (egyforma lapok), annál kevesebb akciót pazarlok eladásra, meg még bónuszokat is kapok az eladott mennyiség után. Tehát nem lenne más dolgunk, mint venni-venni-venni fel a lapokat. Igen ám, csakhogy a kezünkben tartható lapok száma korlátozott. Maximum 7 lapot tarthatok kézben, ez az úgynevezett „hand limit”, kulcsfogalom ebben a témában. Tehát vagy egy valamit gyűjtögetek, de abból sokat, vagy többől keveset, de időnként így is, úgy is meg kell majd szabadulnom pár laptól, mert kelleni fog egy másik szettnek, ha másért nem, azért, hogy az ellenfelem ne tudjon megszerezni bizonyos lapokat.

A Pandemicben ugyanúgy megvan mind a szettgyűjtés, mind a hand limit, a dilemma mégis kicsit más: a játék megnyeréséhez a játékosoknak össze kell gyűjteniük mind a négy színből 5-5 lapot, hogy azokból kifejleszthessenek egy-egy ellenszert. Mindeközben a játékosok által alakított szereplőknek meg kell oldaniuk ezt-azt a világ körül (megfékezni vagy visszább szorítani a járványokat), folyamatosan utazniuk kell, és a lapjaikra néhány ilyen utazáshoz is szükségük lesz. Ráadásul egy-egy 5-ös szettnek egy játékos kezében kell összegyűlnie, egymásnak azonban csak úgy adhatnak át lapot, ha a karaktereik egymás mellett állnak, amihez utazniuk kell, ami pedig vagy irdatlanul sok akcióba fog kerülni, vagy kártyát kell hozzá használniuk. Az pedig egy szűk erőforrás, mivel a játékoskártyák pakliját nem keverjük újra. Ha egy olyan szín fogy el, amiből még nincs meg .az ellenszer, a játékosok már nem győzhetnek. 

Pandemic

Pandemic

Remek példa még hand managementre a CIV: Carta Imperia Victoria, amely egy villámgyors civilizációépítő játék. Ebben minden körben csak egy lapot játszunk ki magunk elé, különböző civilizációs területekre, azzal a céllal, hogy egy civilizációs területen elsőként hozzunk össze hetet, vagyis ez is egy szettgyűjtős játék. Körönként mindössze egy lapot játszunk ki a kezünkből, majd felhúzunk a pakliból annyi lapot, amíg elérjük a hand limitet. Ez alap esetben 3 kártyalap, de a játék előrehaladtával és a kártyáim ügyes kijátszásával több ráhatásom lesz a kártyáim kezelésére, pl. megnövelhetem a kézlimitem, kijátszás mellett eldobhatok egy másik lapot, véletlen húzás helyett választhatok az eldobottak közül stb.

CIV - Carta Imperia Victoria

CIV: Carta Imperia Victoria

De hogy lássátok, hogy a hand management nagyon jól elvan szettgyűjtés nélkül is, végezetül nézzünk meg egy újdonságot, a Concordiát. Ebben ugyanis rengeteg dolgot lehet csinálni: terjeszkedni, kereskedni, javakat begyűjteni stb., és mindezt akciókártyák segítségével. A játék elején kézbe kapunk néhány akciókártyát, amelyekből körönként egyszer vagy kijátszunk egyet, ami így a dobópaklinkba kerül, vagy visszavesszük a kezünkbe a teljes dobópaklinkat. Emiatt fontos elemmé válik az időzítés: mikor jászom ki a különböző akciókártyákat, hogy ne pazaroljak sok kört a kártyák visszavételére, hiszen csak a visszavétellel nyílik lehetőségem azonos akció ismételt végrehajtására.

Concordia

Concordia – Sestertiusszal kikövezett utak

Játék közben persze újabb izgalmas akciókártyákhoz juthatunk, amikkel más akciókat vagy ugyanazokat másként, más kombinációkban tudjuk véghezvinni. Ezek, miután megvettük őket, bekerülnek a lapjaink közé.

Ebben a játékban tehát pontosan tudjuk, milyen lapjaink vannak, milyenek lesznek a következő körben, hiszen sohasem húzunk (és ha jól játszunk, akkor azt is, hogy milyenek az az utániban és az az utániban) nem érhet meglepetés, ha csak a többiek meg nem lepnek valamivel persze.

Ahogy azt a fentiekből is láthattátok, a kártyák megléte nem szűkíti be a lehetőségeket, és nem butítja odáig a játékmenetet, hogy felhúzok egy kártyát, megnézem, milyen esemény van rajta, és az fog történni, ha tetszik, ha nem.

Több módszerrel tudjuk kontrollálni, hogy mi is lesz a kezünkben, és azt mikor és hogyan használjuk, szóval mindig lesz annyi manipulációs lehetőségünk, hogy ne érezzük úgy, hogy nincs is közünk a játékhoz, hanem mindent valami rajtunk kívül álló irányít, mondjuk a szerencse.

 

Woland

Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés