Mit lehet kihozni egy mágnesből, egy méhecskéből és egy piramisból?

2015-09-23 05:41:00

Amikor megláttam a barátom kezében a mindenféle rajzokkal díszített kockákat, nem tudtam, mire gondoljak. Régi motorosként már sokféle társasjáték megfordult a kezemben: komoly stratégiaitól a könnyed partijátékokig, és amikor azt gondoltam, hogy már nem tudnak újat mutatni, mindig jött egy újabb, ami meglepett, és újra belelkesített. Az új játékokat aztán végkimerülésig játszottuk, ízekre szedtük, elemeztük, és megbeszéltük, mi benne az új, az újszerű.

A sokadik újdonságnál már persze óvatosabbak, kritikusabbak voltunk. Így volt ez a Sztorikockánál is, amikor egy horvátországi nyaraláson valaki bedobta első este. Nem volt kedvem törni a fejemet, kombinálni, kikapcsolódásra vágytam… De a lelkes bemutatás után gondoltam, egy esélyt adjunk a kockáknak, meglátjuk, mit tudnak.

A (nagyon ☺) rövid szabálymagyarázat  után bele is kezdtünk. A „szabály” röviden ennyi: a kockákon lévő képek segítségével, szabadon asszociálva, történeteket kell a játékosnak mondani, a többiek szórakoztatására.

Sztorikocka társasjáték

Az első körök után egyre jobban belemelegedtünk. Hamar kiderült, hogy mindenkinek van írói vénája, csak egy kicsit kell lelkesíteni, és egy kis időt adni, amíg a kilenc kockán levő kis képek, szimbólumok révületbe nem ejtik, és már rakosgatja is sorba a kockákat (a lazábbak és gyorsabbak még csak sorba se rakták!), majd elkezdi a történetét. Jöttek a fordulatok, ökörségek, volt nagy nevetés! Jókat szórakoztunk rajta, ki miket talál ki, még azon is, ki mit lát egyes rajzokban, vagy mit lát bele! Nagyon vegyes témájúak a rajzok: virág, torony, szem, marslakó (vagy álarc?), óra, teknős, mérleg (vagy igazság?). Azok voltak a legjobb történetek, amelyekbe a nyaralás eseményeit, a jelenlévőket is beleszőtte a mesélő, ment a folyamatos ugratás.

Érdekes módon mindenkiből eltűnt a bátortalanság, a szégyenkezés. Végül is a játéknak nincs tétje, nem kell pontokat gyűjteni, nem marad le senki, nem sül fel senki, inkább az derült ki, kinek milyen világ él a fejében.

A sztorikocka egészen mást mozgat meg, mint a többi társasjáték (pedig a szó eredeti értelmében ízig-vérig társas, azaz társasági játék): a mesélő képzelőerejét, fantáziáját, no és a beszédkészségét. És a variációk száma végtelennek tűnt, nem volt két ugyanolyan képsor, és a hasonlókból is teljesen más történetek születtek. A végén már elkezdtük csavarni a dolgot: nem dobott mindenki újat a kockákkal, csak az első játékos, onnantól ugyanazokat a szimbólumokat használta mindenki (persze a sorrendet lehetett változtatni!) …

A kockák gazdája csillogó szemekkel figyelte, ahogy a társaság ráharapott a játékra. Biztos, ami biztos, pár nap múlva bedobta, hogy van egy másik kockakészlet is nála, azon cselekvéseket jelző képek szerepelnek. Először önmagában próbáltuk ki az új kockákat, aztán bekevertük az első kockakészlettel. Aztán az is kiderült, hogy nem ez az összes alapkészlet, van utazási témájú is, sőt, kiegészítő készletként, háromkockás témákkal lehet bővíteni, amik mind külön irányba, szűkebb témákba is elviheti a meséket: dinoszauruszos, varázslós, orvosos, sportos, űrhajós

A legnagyobbat a fiúk vigyorogtak, amikor kiderült: a játék fejlesztőinek ez sem volt elég, nemsokára megjelenik a Batman-es verzió, abban viszontláthatják az összes kedvencüket a szuperhős világából: Joker-t, Catwoman-t, a Wayne-villát… na de erről majd máskor sztorizok, mert a kiegészítő kockakészleteknek hosszú sora van!

Tíbaláj

Sztorikocka Batman kiegészítő

Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Belépés