Rakjátok le… de mind!

    2018.08.09.

    Ezotéria vagy kompetencia?

    Az idei Spiel des Jahres előtt a társasjátékos társadalom sokat rágcsálta azt a kérdést, vajon az Azul vagy a The Mind nyeri-e az Év (családi) Játéka díjat. Végül az Azul nyert, de előtte sokan meg voltak győződve róla, hogy a The Mind: Érezz rá! lesz a dobogó legfelső fokán, pusztán amiatt, hogy teljesen szokatlan a játékmechanizmusa.

    The Mind

    The Mind: Érezz rá!: egy Év Játékára jelölt különleges mechanizmussal

    A játékosoknak ugyanis úgy kell lerakniuk a kezükben lévő számkártyákat, hogy azok egy hibátlan, növekvő számsort alkossanak. (Vagyis igen, ez egy újabb játék, ami a játékosok együttműködésén alapul, azaz kooperatív játék.) És hogy mi ebben a kihívás? Az, hogy 1) semmilyen módon nem adhatnak egymásnak információt, kinek milyen kártya van a kezében 2) bárki bármikor lerakhat egy kártyát, azaz nincs játékos-sorrend.

    Nem véletlen a magyar cím: Érezz rá!


    Szinte látni a fejekben felmerülő kérdést: akkor honnan tudjuk, ki mikor rakja le a lapjait?! Persze meg lehetne előre állapodni (korszerű kifejezéssel élve) csítekben, például hogy mindenki vezényszóra kezdjen magában számolni, és amikor a kezében lévő lap számához ér, rakja le – de ebben nincs semmi kihívás. A The Mind gyakorlatilag azt kéri, illetve azt nyújtja, hogy a játékosoknak egymásra kell hangolódni, és rá kell érezniük, mennyi időt kell kivárniuk az utolsó lap lerakása után, vagyis mikor telik el biztosan annyi idő, hogy a kezükben lévő legkisebb lap és az utolsó lerakott lap közötti számoktól a többiek már megszabadultak volna – ha lenne nekik ilyen szám a kezükben.


    Már hallom a következő kérdést: mi ebben a játék?! Válaszom egyszerű: próbáljátok ki! Mindenki, aki már játszott a The Mind-dal, egyetért abban, hogy egyedi és különleges a játékélmény. Gyakorlatilag olyan, mintha az időérzékét kellene mindenkinek összehangolni, ráérezni a megfelelő ütemezésre. Ezért kerülhetett az eredeti, német borítóra, hogy „Lass uns eins werden…”, vagyis „Váljunk eggyé…”.


    The Mind


    A feladat körről-körre nehezedik

    Persze a játék első szintjén még egyszerűnek tűnik, hogy mindenki időben rakja le az egy-egy darab lapját, de a következő szinten már fejenként kettő lapot kapnak a játékosok, és ez így megy tovább – játékosszámtól függően a 8., a 10. vagy a 12. szintig. Számoljuk csak ki: 6 játékossal az 48 kártya, azaz gyakorlatilag minden második kártya a játékosok kezében van…


    Persze azért a játék segít is egy picit nekünk: bizonyos szintek elérése után kapunk egy plusz életet, sőt, surikeneket is. Egy dobócsillag használatát bármelyik játékos javasolhatja, és ha mindenki egyetért vele, be is dobhatja. Ilyenkor minden játékosnak le kell raknia a kezéből a legkisebb lapot, természetesen felfordítva, hogy mindenki lássa a számokat. Ezek a lapok kimaradnak a sorépítésből, és persze fontos információt ad… azaz adhat a játékosoknak a folytatáshoz.

    The Mind

    2018-as Év Játéka díjra jelölt

    Azt hiszem, a játékot kipróbálva meg tudom érteni a Spiel des Jahres zsűrijét, amiért jelölték a játékot. Nem csak azért, mert különleges és egyedi játékélményt nyújt, hanem azért is, mert a játékosokat hihetetlen módon időn kívül helyezi. Azaz eléri azt, amit egy jó társasjátéknak el kell érnie: hogy lelassuljunk* és úgy legyünk együtt, egymással, hogy elfelejtjük a külvilágot.


    Tíbaláj

    * (Jó-jó, tudom, a Dobble-ra ez nem jellemző.)

    Te lehetsz az ELSŐ aki hozzászól!
    Hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
    Belépés